A keresztény egyházak egységhete

(Ökumenikus imahét)

2008. január 20-27.

3 Elõszó, köszöntõ a magyar kiadáshoz

5 A Biblia Éve 2008

7 Útmutató az Imahét szervezõi számára

9 Bevezetés az Imahét gondolatkörébe

17 Bevezetés az istentisztelethez

18 Az istentisztelet rendje

25 A nyolc nap

36 További források

37 Ökumené helyzete az USA-ban

44 A Krisztus-hivõk egységéért megtartott Imahetek témái

46 Néhány jelentõs adat az Imahetek történetébõl

48 Függelék. Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra

– reménység Európa megújulására és egységére.

Három nagyszebeni elõadás

Amint arról az egyházi és világi médiában, valamint a fenti elnöki

köszöntõben is már olvashattunk, a Magyar Katolikus Püspöki

Konferencia és a Magyar Bibliatársulat Alapítvány tagegyházai a

2008. esztendõt a Biblia évének hirdette meg.

A szervezõk az ünnepélyes megnyitóra éppen az Egyetemes

Imahetünk országos megnyitó istentiszteletét tartották a legméltóbbnak.

Ennek jegyében az ezévi Imahetünk tematikus imádságain

túl, az Isten Igéjének egyénekben és közösségekben való gyógyító

hatásáért is imádkozunk, továbbá a „Biblia Éve 2008” programjain

való részvételre buzdítunk, valamint a Biblia terjesztésének ügyéhez

adakozásra hívjuk a Szentírás szavára e héten közösen figyelõket.

Bizalommal kérjük tehát az Imahét istentiszteleteit szervezõ

gyülekezeteket és egyházközségeket, hogy e megkeresést jó szívvel

fogadva egy istentiszteleti perselyadományt a fenti célra felajánlani,

a következõ bankszámlára átutalni szíveskedjenek: A Magyar Bibliatársulat

Alapítvány bankszámlaszáma: 11714006-20267306.

A tervek szerint a beérkezett adományok azt a célt szolgáljál,

hogy a magyarországi pszichiátriai intézeteket ajándékozzuk meg

megfelelõ Bibliákkal.

ELÔSZÓ, KÖSZÖNTÕ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A hívõ ember életének legfontosabb tartalma az, hogy tudni akarja

Isten akaratát és ereje szerint, vagy akár erejét meghaladóan igazodni

akar az Isten akaratához. Hisszük, hogy a maga teljességében

titokzatos Isten tetszése szerint megajándékoz bennünket az Õ szeretetének,

megváltó tettének tudatával.

A Teremtõ tehát kapcsolatot kezdeményez az emberrel, megszólítja

az embert, és figyel az ember szavára. Ennek a titokzatos kommunikációnak

az egyik szóbeli formája az imádság. Az apostol arra

hogy mind az apostoli korban, mind a mi korunkban külsõ és belsõ

technika fejlõdésével jár az a lehetõségünk, hogy sok mindenre figyeljünk,

és sok mindenbe beleszóljunk. S az a kísértésünk is, hogy

miközben a technika útján áramlik az információözön, megerõtlenedik

a Lélek erejével folytatott kommunikációnk.

A 2008. évi Imahét tematikus elõkészítõi tisztában vannak ezzel

a kísértéssel. Ezért is ajánlják világszerte a thesszalonikai egyházat

imádságra buzdító apostoli szent tanítást. Az Imahét estéin résztvevõk

ezt a buzdítást követik, mert tudják, hogy az Isten, mint jóságos

Atya szól gyermekeihez, és meghallgatja gyermekei hitvallását, bûnvallását

és reményteljes kéréseit is. Az Isten akarata megismerésének

és a rá adandó emberi válasz kifejezésének Lélektõl kapott eszköze a

Szentírás.

Az ezévi Imahetünk tartalmában és formájában egyaránt szolgálja

a „Biblia éve 2008” programsorozathoz való csatlakozásunkat. E

rendezvénysorozat mögött ugyanazok az egyházak sorakoznak fel,

akik e héten közös imádságokra hívják híveiket. Az imádsággal és az

Isten Igéjére való figyeléssel mindig megerõsödik az a kapcsolat,

amelyet a bûn, az emberi tökéletlenség Isten és ember, valamint ember

és ember viszonylatában újra és újra meggyengít. Szüntelenül

szükségünk van arra, hogy imádkozzunk, és Isten Igéjét hallgassuk.

Ez a hét imádságra hív világszerte, s ez az év a Szentíráshoz fûzõdõ

kapcsolatunk megerõsítésére hív országszerte. A kettõ szerves egy-

3

ségben szolgálja Istenhez fûzõdõ gyermeki viszonyunkat és egymáshoz

fûzõdõ testvériségünket.

A keresztények, vagyis Krisztus Egyházának tagjai között minden

hitbeli és szervezeti megoszlás ellenére immár száz esztendeje

erõsödnek az egymás felé fordulás jelei. Negyven esztendeje a krisztusiak

két nagy családja már közös tematikával hívja együttes imádságra

és az Igével való közös találkozásra a híveket. Az ökumené jeles

állomásait, a szentháromságos Isten jóságával való találkozás

szent alkalmait és a Krisztusban való összetartozás kiváltságos örömét

élhetjük át ezen a héten és ebben az évben. Szóljunk tehát a mi

Urunkhoz alázatosan, reményteljes lélekkel, és figyeljünk az õ szavára

az evangéliumi titkokra érzékeny elmével.

Az imádságos esték áldásain túl ezt segítse bennünk az amerikai

egyházi élettel való ismerkedés, és e füzet végén elhelyezett három

fontos elõadás, amely a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlésen

hangzott el.

4

Amint az a elnöki köszöntõ sorokból is kiderült, a Magyar Katolikus

Püspöki Konferencia és a Magyar Bibliatársulat Alapítvány tagegyházai

a 2008. esztendõt a Biblia éveként határozták meg.

Annak érdekében, hogy a Szentírás – mint a Krisztusban hívõk

hitének és életének vezérfonala, valamint mint a magyar kultúra legegyetemesebb

kincse és kimeríthetetlen forrása – megújult szerepet

kapjon egyéni és közösségi életünkben, a szervezõk az alábbi központi

rendezvényekkel kívánják megérinteni minden magyar, és

azon belül Krisztus itt élõ népének szívét és gondolatait.

E jeles esztendõ megnyitása a 2008-as Egyetemes Imahét nyitó

istentiszteletén, bezárása pedig a 2009-es Egyetemes Imahét záró istentiszteletén

történik. Az esztendõ folyamán pedig számos, központi,

regionális és helyi rendezvény hívja az érdeklõdõket.

Nemzetközi tudományos szimpózium külföldi és magyar biblikusok

valamint a határtudományok képviselõinek részvételével.

Szent Adalbert Lelkiségi és Kutatóközpont, Esztergom.

***

Mûvészetek Palotája, Budapest

***

A nyomtatott Biblia történetét középpontba állító kiállításon az archeológiai,

történelmi, mûvészet és kultúrtörténeti vonulat mellett szerepet

kap a Biblia zsidóságra és kereszténységre gyakorolt sajátos hatása

és a magyar nyelvû nyomtatott Biblia története is.

Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

5

Budapest

Nagytemplom, Debrecen

Teológiai Akadémia, Sárospatak

Debrecen

mûvészet- és kultúrtörténeti adatok, oktatási segédanyagok,

valamint „A Biblia éve 2008” programsorozat folyamatosan

frissített információi

a bibliai könyvekhez, a Kálvin Kiadó kiadásában

segédanyagokkal a Biblia interaktív feldolgozásához.

„A Biblia éve 2008” programsorozathoz az együttmûködés

szándékával csatlakozik többek között az Országos Széchényi Könyvtár,

a Szépmûvészeti Múzeum, a Képzõmûvészeti Egyetem, a Magyar

Mûvelõdési Intézet, a Magyar Televízió és a Duna Televízió is.

6

ÚTMUTATÓ AZ IMAHÉT SZERVEZÕI SZÁMÁRA

Az Imahét hagyományos ideje a január 18–25-e közötti napok.

Ezt a dátumot még 1908-ban Paul Wattson javasolta. Ezek a napok

fogják össze a Szent Péter és Szent Pál ünnepei közötti idõszakot.

Ezért szimbolikus jelentõségû is ez az idõpont. Tudjuk azonban,

hogy a déli féltekén, ahol január a vakáció megszokott ideje, hiszen

akkor van a nyár, az egyházak alkalmasabbnak találták az Imahét

megtartására a pünkösd közelében lévõ idõt. (A Hit és Egyházszervezet

mozgalma már 1926-ban is ugyanezt javasolta.) Szép jelképe ez

az idõszak is a keresztény egységért hangzó imádságnak.

Ez a rugalmasság a dátummal kapcsolatban azt jelenti, hogy szeretnénk

megértetni a közölt imaheti anyag felhasználásának lehetõségét.

Tekintsék meghívásnak és egyben bátorításnak sorainkat, és keressenek

megfelelõ alkalmakat a közös imádságra az egész esztendõ

folyamán. Ezzel is kifejezésre juttathatjuk, hogy közösségünk egy bizonyos

fokát máris elértük, de tovább imádkozhatunk Krisztus akarata

szerinti teljes egységért.

A felajánlott elõkészítõ anyagot a helyi igények és lehetõségek

szerint kell alkalmazni. Ezért figyelembe kell venni a helyi liturgiai,

istentiszteleti gyakorlatot, valamint a társadalmi és kulturális összefüggéseket.

Fontosnak tartjuk ennek érdekében, hogy a helyi elõkészítés

lehetõleg ökumenikus módon történjék. Néhány helyen már

kialakultak az ökumenikus struktúrák, és ezek szerint használják fel

a küldött anyagot. Reméljük, hogy füzetünk más helyen is ösztönzést

jelenthet az ökumenikus rend kialakításához.

1. Az egyházak és a Krisztus-hívõk közösségei, amelyek az Imahétnek

ezt a formáját használják, akár egyetlen alkalomra is igénybe

vehetik a javasolt ökumenikus istentiszteleti rendet.

7

2. Az egyházak és a Krisztus-hívõk közössége imaheti anyagunkból

akár részleteket is beemelhetnek megszokott saját rendjükbe. Az

ökumenikus istentiszteleti rend imádságai például használhatók

saját rendjükben is, ha kiemelik az anyagot a „nyolc nap” rendjébõl.

3. Azok a közösségek, amelyek a napi imádságok rendjét használják,

a nyolc napra kijelölt anyagból meríthetik istentiszteletük

tartalmát.

4. Akik az Imahét során bibliatanulmányozást is akarnak folytatni,

alapul vehetik azokat a bibliai textusokat és megfelelõ magyarázatokat,

amelyek szerepelnek a nyolc nap rendjében. Minden nap

beszélgetések is folytathatók, és ezeket közös közbenjáró imádsággal

lehet befejezni.

5. Akik egyedül használják az Imahét anyagát, közösségbe kerülnek

mindazokkal, akik szerte e világon ezen a héten Krisztus egyházának

a jobb, látható egységéért imádkoznak.

8

BEVEZETÉS AZ IMAHÉT GONDOLATKÖRÉBE

A 2008-as Imahét a Keresztény Egységért a „keresztény Imanyolcad”

bevezetésének száz éves évfordulóját ünnepli. A szóhasználat

változása mögött a keresztény egységért való imádság fejlõdésének

története áll, amelyrõl áttekintést olvashatunk a bevezetõ rész

nyitányaként. A második rész a 2008-as Imahétre választott bibliai

szöveget és témát mutatja be. Ezt egy rövid elmélkedés követi a „spirituális

ökumenizmusról”, mint ami keretet ad a keresztény egységért

való imádság megértéséhez. A bevezetés az idei imahét nyolc

napja szerkezetének felvázolásával zárul.

Száz évvel ezelõtt, Paul Wattson atya, anglikán lelkész, a Megbékélés

Társasága, egyik megalapítója (Garrison, New York), bevezette

az Imanyolcadot a keresztény egységért, amelyet elõször 1908. január

18 és 25 között ünnepeltek. Pontosan hatvan évvel késõbb, 1968-

ban a világ egyházai és gyülekezetei elõször kaptak segédanyagot a

keresztény egységért tartott Imahéthez, amelyet együtt készített az

Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága (ortodox,

protestáns) és a Keresztények Egységét Elõmozdító Pápai Tanács

(római katolikus).

Mára az Imahét elõkészítésében és ünneplésében való együttmûködés

az anglikán, a protestáns, az ortodox és a katolikus egyházak,

gyülekezetek és közösségek között bevett gyakorlattá vált. Ez az egyszerû

tény már önmagában is bizonyítja az egységért való imádság hatékonyságát,

és feljogosít arra, hogy a keresztény egységért tartott Imahétrõl,

mint sikerrõl beszéljünk, ami örömre és hálára is okot adhat.

A kétféle évforduló alkalmából az imahét történetére visszatekintve,

természetesen egyértelmû az, hogy az egységért való imádság

nem a múlt század találmánya. Jézus maga imádkozott az Atyához

„hogy mindnyájan egy legyenek”; s a keresztények azóta ezerféle

módon tették magukévá ezt az imádságot. Megosztottságunk közepette

is, a különbözõ felekezetek keresztényei az egység tudatában

9

imádkoznak Krisztus imájával az összes tanítvány egységéért. Az ortodox

egyház õsi liturgiája például, felhívja a híveket a békéért és az

egységért való imádságra.

Az Imahét a Keresztények Egységéért elõzményei a XIX. század

közepére vezethetõk vissza. Az imádság, nem utolsósorban a megosztott

kereszténység egységéért mondott imádság fontosságát és

szükségességét számos, különféle keresztény egyházi kör és mozgalom

hangsúlyozta – többek között az Oxfordi Mozgalom, az Evangéliumi

Aliansz és a különbözõ nõi imakezdeményezések. 1902-ben III.

Joachim ökumenikus pátriárka az összes ortodox egyházhoz írt körlevelében

hangsúlyozta, hogy a keresztények egysége „állandóan az

imádság és könyörgés tárgya kell, hogy legyen”.

Amikor Paul Wattson atya megálmodta és létrehozta az Imanyolcadot

– ami a jelenleg ünnepelt Imahét a Keresztények Egységért

kezdetének tekinthetõ – akkor úgy látta, hogy az egység a különbözõ

egyházak Római Katolikus egyházba való visszatérését jelenti. Ez az

elgondolás befolyásolta az Imanyolcad idõpontjának megválasztásában

is, amit január 18. – az akkori római katolikus naptárban „Szent

Péter székfoglalásának ünnepe” – és Pál megtérésének ünnepe, január

25. között tartottak. Miután 1909-ben a Megbékélés Társasága testületileg

beletagolódott a római katolikus egyházba, X. Pius pápa hivatalosan

is áldását adta az egységért tartott Imanyolcadra.

Az 1930-as évek közepén Paul Couturier lyoni atya új irányt adott

az egységért folyó Imanyolcadnak. Addigra kezdett elterjedni az

Imanyolcadon való részvétel a katolikus egyházban és néhány olyan

anglikán közösségben is, amelyeknek tetszett a római püspökséggel

való újraegyesülés gondolata. Ugyanakkor ezt a megközelítést sok, a

Római Katolikus Egyházon kívüli keresztény teológiai alapon elutasította.

Paul Couturier atya megtartotta a január 18-25-ös dátumokat,

de megváltoztatta a szóhasználatot. Ezentúl a hét az „Egyetemes

Imahét a Keresztények Egységéért” nevet kapta, ami az atya szándéka

szerint az egységért való imádkozást jelentette, „Krisztus akarata

szerint”.

10

Az Imahét eredetének vizsgálatakor figyeljünk azonban a keresztény

egységért való imádkozás kezdeményezésének egy másik áramlatára

is. 1915-ben egy „Kézikönyv az imádkozáshoz a Keresztény

Egységért” címû kiadványt nyomtattak az Egyesült Államokbeli Protestáns

Episzkopális Egyház Bizottsága számára a Hit és Egyházszervezet

Világkonferencián. A rövid bevezetés hangsúlyozta a reményt,

hogy a különbözõ közösségek mindegyike imádkozik az egységért, de

ez nem jelenti szükségszerûen a fizikai együttlétet. Olyan elvárás sem

fogalmazódott meg, hogy „a liturgikus egyházak, mint a Római Katolikus

Egyház, vagy a Szent Keleti Ortodox Egyház” ezt az összeállított

anyagot használják. Inkább saját gazdag örökségükbõl és forrásaikból

merítsenek a keresztény egységért mondott imádságokat illetõen.

1921-tõl kezdve a Hit és Egyházszervezet Világkonferenciájának

Állandó Bizottsága jelentetett meg anyagot az „Imanyolcad a Keresztények

egységéért” számára, és javasolta, hogy azt a Pünkösdöt megelõzõ

nyolc napon tartsák Pünkösddel bezárólag. 1941-ben a Hit és

Egyházszervezet Bizottság ezt a dátumot áttette januárra, hogy idõben

egybeessen a katolikus kezdeményezéssel. E szerint mindkét

irányzat egy idõben hívná a keresztényeket imádkozni. 1958-tól

kezdve a Hit és Egyházszervezet által készített anyagot nagy részben

koordinálták a Lyonban készült római katolikus anyaggal. 1960-tól az

anyag részleteit is közösen vitatták meg, bár meglehetõsen diszkréten,

mivel a katolikus egyház akkor még hivatalosan nem támogatta

ezeket az ökumenikus törekvéseket.

1959 január 25-én az Imanyolcad befejezésekor XXIII. János pápa

összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, ami erõteljesen bevonta a Katolikus

Egyházat az ökumenikus mozgalomba. A Zsinat végül ajtót is

nyitott az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Titkársága

és a Keresztények Egységét Elõmozdító Pápai tanács közötti hivatalos

együttmûködés számára. 1966-ban közös konzultációt tartottak

az Imahétrõl, aminek eredményeként létrehozták az imahét anyagán

dolgozó közös munkacsoportot. Ennek a csoportnak az elsõ „terméke”

1968-ban már használatra készen állt. 1973- tól kezdve minden

évben a világ más és más tájáról hívnak össze egy ökumenikus cso-

11

portot az imaheti anyagok elsõ tervezetének elkészítésére, amelyet

aztán egy közös nemzetközi elõkészítõ bizottság vitat meg. Az ilyen

fajta világ körüli utazás aláhúzza az imahét igazi ökumenikus jellegét.

Az Imahét közös elõkészítésének és ünneplésének ez a hosszú

története 2004-ben végül elvezetett az imahét anyagának a Hit és

Egyházszervezet és a Keresztények Egységét Elõmozdító Pápai Tanács

közös kiadásáig.

Az Imahét százéves évfordulójára választott ige a 1Thesszaloniki

levélbõl való. A szöveg ”szüntelen imádkozzatok”( 1Thessz 5,17) az

imádság alapvetõ szerepét hangsúlyozza a keresztény közösségen belül,

ahol a közösség tagjai növekednek a Krisztushoz és egymáshoz

kijelentés, amiben Pál apostol bátorítja a közösséget, hogy élje meg

Isten-adta egységét Krisztusban, hogy a gyakorlatban is az legyen,

ami elméletben: Krisztus egy adott helyen látható EGY teste.

Az 1Thesszalonikaiakhoz írt levél, – ami Krisztus után 50-51-bõl

való, és a szentírásmagyarázók többsége szerint a legkorábbi ismert

páli levél – Pál szoros kapcsolatát tükrözi a thesszaloniki keresztény

közösséggel. Rögtön a Filippiben elszenvedett üldöztetés után – ahol

Pált és a kísérõit, Timóteust és Szilvánuszt megtámadta a tömeg, két

elöljáró parancsára megverték õket, és börtönbe zárták (Apcsel 17,1-

9) – Pál néhány heti elszánt munkával megalapította a thesszaloniki

gyülekezetet, mielõtt újabb támadások miatt tovább kellett mennie

Béreába és onnan Athénba ( 17,10-15). Pál nagy reménységgel tekintett

a thesszaloniki gyülekezetre; hitben való növekedésük, szeretetük

és reménységük, a szenvedés ellenére is fogékonyságuk az Ige

iránt, a Szentlélekben való örömük, mind-mind csodálatát és dicséretét

váltották ki (1Thessz 1,2-10). Mégis aggódott. Sietõs indulása

nem hagyott számára idõt, hogy megszilárdítsa azt a munkát, amit

elkezdett és zavaró jelentéseket kapott. Voltak külsõ kihívások, nevezetesen

a közösség és tagjainak üldözése. (1Thessz 2,14). Más kihívások

belülrõl jöttek. Néhányan inkább a körülöttük élõ kultúra szerint

viselkedtek, mint a Krisztusban való új élet szerint (4,1-8). A közösségbõl

néhányan kérdéseket tettek fel a vezetõk szerepérõl és ha-

12

talmukról, beleértve Pál apostol helyét (vö.2,3-7,10). Ismét mások

kétségbeestek azok sorsa felõl, akik Krisztus visszajövetele elõtt halnak

meg. Vajon tõlük megtagadják a helyet Isten Országában? Vajon az üdvösség

nekik és másoknak adott ígérete üres és érvénytelen?(vö.4: 13)

Attól félve, hogy munkája hiábavaló volt, s hogy tovább ezt már

nem bírja (3: 1), Pál – mivel õ maga képtelen volt visszatérni –

Timóteust küldte Thesszalonikibe. Timóteus a közösség erõs hitérõl

és szeretetérõl és a Pálhoz való hûségükrõl szóló jó hírrel tért vissza.

Az elsõ thesszaloniki levél erre a jó hírre volt válasz - de azokra a kihívásokra

is, amelyek a növekvõ egyházra/ gyülekezetre várnak. Elõször

megköszönte a közösségnek az üldözések közepette tanúsított

erejét. Másrészt, Timóteus beszámolója nyomán érzett öröm és megkönnyebbülés

közepette is felismerte a megosztottság magvait a gyülekezeten

belül, és így sietett a közösségben felmerülõ különbözõ

kérdésekkel foglalkozni, amelyek a személyes viselkedésre (4,9-12), a

vezetésre (12-13), és a Krisztusban való örökélet reménységére vonatkoztak

(4,14-5,11).

Pál apostol egyik központi célja az volt, hogy egy közösséget a maga

egységében építsen fel. Még a halál sem törheti szét azokat a kötelékeket,

amelyek a közösséget, mint Krisztus Testét összetartják.

Krisztus mindenkiért halt meg és támadott fel, hogy Krisztus eljövetelekor

mindazok, akik már elaludtak, és azok is, akik akkor életben

vannak „vele élhessenek” (5,10). Ennek a gondolatnak köszönhetõek

Pál apostol felszólításai a szövegben (1Thessz 5,13b-18), amelyeket a

buzdítások egy hosszabb listájából kerültek kiválasztásra az idei Imahét

számára. Ez a rész Pál apostol azon kérelmével kezdõdik, hogy a

közösség tagjai „legyenek békességben egymással” (5,13b). Békességben,

ami nem egyszerûen a konfliktus hiányát jelenti, hanem a harmónia

állapotát, amelyben a közösség minden tagjának adottságai

hozzájárulnak a közösség növekedéséhez és boldogulásához.

Meglepõ módon Pál apostol nem elvont teológiai tanítást akar

adni, és nem is érzelmekrõl, vagy érzésekrõl beszél. Ugyanúgy, mint

a szeretetrõl szóló híres 1Kor 13-ban, különleges cselekedetekre,

olyan viselkedésre hív, amelyen keresztül a közösség tagjai felfedik

egymás iránti elkötelezettségüket és felelõsségüket a Krisztus egy

13

Testén belül. A szeretetet át kell ültetni a gyakorlatba, és láthatóvá

kell tenni. Maguk a felszólítások, a „dolgok, amelyek békességet teremtenek”

ebben a sorban következnek: „intsétek a tétlenkedõket,

bátorítsátok a gyengeszívûeket, segítsétek a gyengéket, legyetek türelmesek

mindenki iránt. Senki ne fizessen a rosszért rosszal, hanem

mindenkor a jóra igyekezzetek egymás iránt és mindenki iránt. Mindenkor

örüljetek, szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok

(5,14-18a). A választott szöveg azzal a megerõsítéssel zárul, hogy

ezeket cselekedvén a közösség megéli, hogy „ez az Isten akarata Jézus

Krisztus által a ti javatokra (5,18b)”.

A „szüntelen imádságra”(5,17) való felhívás a felszólítások listájának

szerves része. Így hangsúlyozza, hogy a keresztény közösség

élete csak az imaéleten keresztül lehetséges. Továbbá azt mutatja,

hogy az imádság a keresztény emberek életének szerves része, amikor

a Jézus Krisztusban adott egység megjelenítésére törekszenek.

Ez az egység nem korlátozódik tanbeli megegyezésekre és formai állításokra,

hanem olyan dolgokban jut kifejezésre, amelyek a békességet

munkálják. Konkrét cselekedeteket jelent, amelyek a Krisztusban

való egységet és az egymással való közösséget fejezik ki és építik fel.

Keresztségünk elkötelezõdés Krisztus követésére és akaratának

teljesítésére. Jézus akaratát az egységért való imádságban fejezte ki

követõi számára, hogy a világ elhiggye, hogy Õ Isten küldötte. A Jézusi

imádsághoz csatlakozó egység-imádságot néhány egyház a „spirituális

ökumenizmus” kifejezéssel emlegeti. Ez az imádság az egyetemes

Imahét idején a legintenzívebb, de a mindennapi életünkbe is

ki kell, hogy áradjon. Tudatában vagyunk annak, hogy a keresztények

egysége nem lehet egyedül emberi erõfeszítés gyümölcse, hanem

mindig a Szentlélek munkája. Mi emberek nem tudjuk ”megcsinálni”

vagy megszervezni ezt az egységet. Mi csak elfogadhatjuk azt, mint

a Lélek ajándékát, amikor mi magunk felkészültek vagyunk az elfogadásra.

A spirituális ökumenizmus a lelki ajándékok megosztását is

igényli, hogy ha valami hiányzik egy-egy felekezetbõl, az a másikban

14

találja meg a szükséges kiegészítést. Ez képessé tesz minket arra,

hogy a felekezeti sajátságokon túl eljussunk minden adomány Forrásához.

Az imádságban az a meglepõ, hogy elsõdlegesen ránk hat. A

mi értelmünk és szívünk formálódik az imádság által, amikor a hitelesség

igazi próbájaként lehetõségeket keresünk arra, hogy az imádságot

átültessük a gyakorlatba. A spirituális ökumenizmus elvezethet

minket az emlékezet gyógyulásához is. Szembenézünk a múlt azon

eseményeivel, amelyek különbözõ magyarázatokat adnak arra, hogy

mi és miért történt. Ennek eredményeként túljuthatunk olyan dolgokon,

amelyek eddig megosztottságban tartottak bennünket. Más szóval

a lelki ökumenizmus célja a keresztény egység, amely misszióba

küld minket Isten dicsõségére.

Ha a hívõk követni akarják Jézust, akkor a keresztények egységéért

kell dolgozniuk és imádkozniuk. Az egyházaknak azonban

Néhányak számára a cél a teljes, látható egység, amely az

egyházakat közös hitvallásban, istentiszteletben, szentségekben, bizonyságtételben,

határozathozatalban és egyházszervezetben egyesíti.

Mások a „megbékélt” különbözõségeket tartják megoldásnak,

úgy, hogy a jelen egyházai harmonikusan tanúskodjanak a világban.

Megint mások szerint az egység a láthatatlan kötelékekben található,

amelyek minket Krisztushoz, és egymáshoz kötnek. Ebben a modellben

a hangsúly azon van, hogy az egyén hogyan éli meg hitét a világban.

Ebben az összefüggésben a keresztény egységért való imádság kihívást

jelent. Olyan imádság, ami személyes életünkre, identitásunkra

épp úgy hatással van, mint hitvallásunkra. Végsõ soron azt jelenti,

hogy feladjuk saját egységkeresésünket azért, hogy Isten akaratára figyeljünk,

vagyis arra, hogy Õ mit szán népének! Ez azonban nem jelenti

azt, hogy megfosztjuk magunkat saját egyedi jellegünktõl, mert

az egység természetesen különbözõségekben jut kifejezésre. A különbözõségekben

való egység tükrözi a szeretetközösség misztériumát,

amint az Istenben is látható.

15

Az idei Imahét anyaga a nyolc nap meditációját arra a véleményre

építi, hogy a keresztény egységért mondott imádság, a spirituális

ökumenizmus, az egységkeresés minden más szempontjából alapvetõ

a keresztények között. A meditációk mindegyike az imádság más

és más szempontjára hívja fel a figyelmet, és kapcsolatban van egyegy

páli felszólítással, amelyekkel a thesszaloniki keresztény közösséget

szólítja meg. Az elsõ meditáció úgy mutatja be az egységet, mint

ami ajándék és feladat az egyház számára, és azon tûnõdik, hogy mit

jelent „szüntelenül” könyörögni az egységért. A második nap Istenben

való bizalomra buzdítja a keresztényeket, és hálaadásra indít,

amint az egységért dolgozunk és imádkozunk. Tekintetbe veszi,

hogy a Szentlélek az, Aki ökumenikus zarándoklatunkat irányítja.

Szívünk folyamatos megtérésének szükségessége – egyénenként, és

egyházként egyaránt – áll a harmadik elmélkedés középpontjában. A

negyedik nap felhívása Krisztus-központú imádságra buzdítja a keresztényeket:

„Állandóan imádkozzatok az igazságosságért”. Ez arra indít

minket, hogy az igazságtalanságra és a szenvedõ emberiség szükségeire

adott válaszokban együtt munkálkodjunk.

A türelem és állhatatosság a keresztény életben kéz a kézben járnak.

Az ötödik nap arra hív, hogy miközben a Krisztus által óhajtott

egységre törekszünk, imádságos figyelemmel kísérjük testvéreinknek

az ökumenéhez való hozzáállását. A hatodik nap meditációja arra bátorít,

hogy imádkozzunk, hogy Isten kezében készséges eszközök lehessünk

a békéltetés munkájában. A hetedik nap arra emlékeztet,

hogy amint megtanultunk együtt reagálni mások nyomorúságára,

úgy azt is megtanulhatjuk, hogyan járhatunk együtt imádságban. Tanuljuk

meg értékelni, hogy szükségben lévõ keresztény testvéreink

milyen sokféleképpen fordulnak Istenhez. Az utolsó meditáció a nyolcadik

napon számba veszi, hol is tartunk a Lélek által vezette úton az

egység felé. Arra hív minket és egyházainkat, hogy teljes életünkkel,

újból kötelezzük el magunkat az egységért és a békességért való imádságban

és törekvésben. Ez számunkra Isten akarata.

16

BEVEZETÉS AZ ISTENTISZTELETHEZ

Az ajánlott istentisztelet emlékeztet arra, hogy az imádság erejében

való hit az amerikai kegyességben mélyen gyökerezik. Tartalmaz

elemeket a római katolikus liturgiából, de felhasználja más keresztény

felekezetek liturgiáját is, különösen is a protestáns pietizmus és

a pünkösdi mozgalom sajátos hozzájárulását. Az énekes részhez az

evangéliumok által inspirált spirituálék éneklését javasolják. Az istentisztelet

három különbözõ részt ölel át a nyolc nap témájával összhangban.

Az elsõ rész a Szentlélekhez szóló litániával kezdõdik a keresztények

közötti egység ajándékáért, és azokért az ajándékokért, amelyek

egységre vezetnek. Ennek az elsõ résznek a központjában Isten Igéje

áll. A felolvasások tartalma az a felhívás, hogy állandó imádsággal keressük

Isten akaratát (Ézs 55,6-9;1Thessz 5,13b-18), különösen is

kapcsolódva Jézus imádságához, hogy tanítványai „egy legyenek” (Jn

17,6-21). Az igehirdetést egy kis csönd követi, aztán jön a hálaadás a

Lélek munkájáért azok szívében és életében, akik hozzájárultak az

Imahét születéséhez és fejlõdéséhez (lásd Bevezetés).

Az istentisztelet második részében mindenki részt vesz, hogy

együtt fogalmazzák meg könyörgésüket és a béke jelével köszöntsék

egymást. Itt kerül sor az adakozásra is. A béke jel és az adakozás azért

került erre a helyre, hogy hangsúlyozzuk fontosságukat, mint a már

meglévõ közösség és szolidaritás jeleit. A himnuszok és énekek erõsíthetik

az „aktív hit” kifejezését, és a reményt, amit ezek a cselekedetek

és közbenjáró imádságok jeleznek.

A harmadik rész foglalja magában a hitvallást, az áldást és a küldõ

imádságot. Javasoljuk a fény jelképes használatát. Ez a záró rész

ünnepli a feltámadott Krisztusban való hitünk közös megvallását, aki

életünk világossága (Kol 1,12-20). Elvezet elkötelezettségünk megújítására

– személyes és közösségi életünkben egyaránt – hogy szüntelenül

imádkozzunk és dolgozzunk a keresztény egységért. Isten áldásával

indulhatunk útnak. A gyülekezet tagjai ezután úgy hagyják el

17

az istentisztelet helyét, hogy mindenki egy égõ gyertyát tart kezében.

Ez jelképezi azt a tényt, hogy a keresztények az egységért való kitartó

imádságra hívattak el, amely egységnek Krisztus a forrása. Ugyanakkor

szól az elhívás a feltámadott Krisztus jelenlétében való ökumenikus

cselekedetekre is.

Vezetõ:V Olvasó:O Gyülekezet:Gy

Köszöntés

élet lélegzete/lehelete és az Atya ereje, aki Jézus halálában és feltámadásában

lett nyilvánvalóvá. Kérjük, hogy ma is folytassa a megbékélésért

és a lelki közösségért folytatott munkáját, ami az apostolok igehirdetésével

kezdõdött. Vajon felfedezzük a Lélek munkáját minden

lépésben, ami a teljesebb szeretetközösség felé, a megbékélés és az

igazságosság felé vezetett az ökumenikus mozgalomban és az Imaheteken

az elmúlt száz év során?

18

V: Kezdjük azzal imádságunkat, hogy szólítjuk a Szentháromság Istent:

az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Köszöntsük szívünkben Istent,

amint Isten is köszönt minket Jézus Krisztus, ami Urunk által.

Gy: Ámen

V: Imádkozzunk az Atyához, hogy küldje el a Szentlélek ajándékait:

hogy szívünk megnyíljon az Õ jelenlétében, hogy jelen lehessen imádságainkban,

és vezessen el a Vele való közösségbe. Az egyház egysége

a Szentlélek munkája. Saját eszközeinkkel mi sohasem tudjuk megvalósítani

azt. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek szálljon le mindannyiunkra,

hogy kegyelmével megáldja egyházát, és egyesítsen bennünket

Krisztusban.

V: Jöjj Szentlélek!

V: Jöjj Szentlélek!

V: Jöjj Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

V: Jöjj Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

V: Jöjj, Szentlélek!

magukat a teljes egységért való imádkozásra, és imáink ki-

19

egészítenék az elmúlt évszázadok imádságait, hogy „egy legyünk”.

Jézus által kérünk, aki az Atyával, és a Szentlélekkel él és uralkodik,

Isten örökkön örökké.

Isten Igéje

Válaszként a 34. Zsoltárt énekeljük, vagy olvassuk.

Igehirdetés

Hálaadás

hívja segítségül a nemzetek között;

O1: Hálát adunk Neked, Krisztusért, követedért,

aki összegyûjti szétszórt gyermekeidet.

O2: Hálát adunk Neked Szentlelkedért,

Õ a mi lelki társunk, aki a hit egységébe vezet minket;

O1: Hálát adunk mindazokért, akik az egységkeresés úttörõi voltak,

legyenek bár ismertek, mint Paul Wattson, vagy Couturier atya, vagy

teljesen ismeretlenek.

Hálát adunk a hûséges papokért, lelkészekért, szerzetesekért, szerzetesnõkért,

valamennyi hívõért, a keresztény egység minden szolgájáért,

akik hívásodra válaszoltak.

20

O2: Hálát adunk a valamennyi földrészen felhangzó, egységért mondott

szüntelen imádság bõséges gyümölcseiért.

O1: Egy teljes évszázadon át hallottad, Urunk ezt az állandó imádságot,

amely oly sok gyümölcsöt hozott.

O2: Lelked bátorítson minket, hogy kitartóak legyünk az imádságban,

és emlékezzünk a „szentek” aktív hitére, olyan úttörõkre, teológusokra

és névtelenekre, akik hûségesen imádkoztak az ökumenikus

mozgalomért, és ragaszkodtak az evangéliumhoz és az egyházhoz.

Hozzád, és dicsérünk Téged mindazokkal együtt, akiket Igéd megvilágosított

és elhívott. Kérünk, hogy Szentlelked indítson minket, akiket

egységre szeretnél vezetni az egy keresztségben, az egy hitben és

az egy eucharisztiában, tündöklõ neved dicséretére.

V: Imádkozunk az Atyához, a Fiú és a Szentlélek által, egyházaink, világunk

és sajátmagunk szükségleteiért.

V: Szüntelen imádkozunk minden keresztény egységéért.

V: Szüntelen imádkozunk egyházaink vezetõiért, hogy kitartsanak a

keresztény egység keresésében.

legyenek „mindnyájan egy…hogy a világ higgyen”.

V: Kérünk azokért az egyházakért, amelyek kockázatot vállalnak

azért, hogy egységüket munkálják.

21

V: Kérünk az egyházak nemzeti és helyi szintû tanácsaiért szerte a világon,

és azért, hogy az általuk végzett, közös munka az evangéliumról

tanúskodjon.

V: Kérünk az ökumenikus párbeszédért egyházainkon belül és az

egyházak, lelki közösségek és gyülekezetek között, hogy bármi, ami

megoszt bennünket, legyõzhessünk bölcsességgel, szeretettel és igazsággal.

V: Kérünk, hogy minden keresztény az evangélium tanúja lehessen,

elfordulva mindattól, ami rombol, hogy az igazságosságot, békét és a

szolidaritást válassza. Kérünk a szegényekért, az elnyomottakért, a háború

és az erõszak áldozataiért. Kérünk a megtört szívûekért és azokért,

akik gyûlöletben és rossz bánásmódban élnek.

V: Imádkozunk azért, hogy az Isten meghallja imáinkat és válaszoljon

azokra, Krisztus, a mi Urunk által.

A béke jele

V: Békesség veletek

Gy: És a te lelkeddel

V: Miután imádkoztunk Istenhez bûneink bocsánatáért, és mi magunk

is megbocsátottunk egymásnak, forduljunk egymáshoz a béke

jelével és pecsételjük meg az imádságban, hitben, szeretetben és a

teljes közösség reménységében való egységünket.

Adakozás

22

E hitvallás után, vagy helyett, elmondható az Apostoli Hitvallás, vagy

a Niceai Hitvallás is.

Miatyánk

V: Egyesítsük lelkünket, szívünket, hangunkat a világ minden keresztény

emberével, amikor úgy imádkozunk, ahogyan Jézus tanította:

Gy: Mi Atyánk…

Ökumenikus elkötelezés: még mindig a meggyújtott gyertyával a

kézben.

23

Áldás

V: Az Úr Jézus Krisztus legyen Veletek.

V: Áldjon meg titeket az Úr, és õrizzen meg titeket.

Ragyogtassa Rátok orcáját az Úr, könyörüljön rajtatok.

Fordítsa felétek orcáját az Úr és adjon nektek békességet.

V: Áldjon meg minket az Úr, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

V: Menjünk békével. Imádkozzunk szüntelen, örvendezzünk reménységben,

és soha ne szûnjünk meg hálát adni Istennek.

24

Ézs/Iz 55,6-9 Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Zsolt 34 Az Úrhoz folyamodtam, és õ meghallgatott

1Thessz 5, 13-18 Szüntelenül imádkozzatok

Lk 18,1-8 Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni

Pál azt írja „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok,

mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által

a ti javatokra”. Levelét egy hívõ gyülekezetnek írja, akiket a halál

gondolata aggaszt. Sok hûséges keresztyén testvér „elaludt” mielõtt

az Úr visszatért volna, hogy minden hívõt részesítsen a feltámadásában.

Mi fog történni az elhunyt hívõkkel? Mi lesz a még élõkkel? Pál

megnyugtatja õket, hogy az elhunytak az élõkkel fognak feltámadni,

és bíztatja, hogy szüntelenül imádkozzanak. Mit jelent szüntelenül

imádkozni? A mai olvasmányok segítenek e kérdés megválaszolásában.

Egész életünkkel az Urat kell keresnünk, bízva abban, hogy a keresésben

megtaláljuk Õt.

A számûzetésben, mikor minden reménytelennek és élettelennek

tûnt, Ézsaiás próféta azt hirdette, „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Az Úr még a számûzetésben

is mellettünk van, és arra bíztatja népét, hogy forduljanak

hozzá imádsággal. Kövessék törvényeit, hogy megismerhessék irgalmát.

A 34. zsoltár azt a prófétai meggyõzõdést hirdeti, hogy az Úr

meghallgatja azokat, akik hozzá imádkoznak. A szüntelen imádkozás

mellett Isten dicsõítésére is bíztat.

Lukács evangéliumában Jézus tanítványait az özvegy példázatával

tanítja, aki egy Istent nem félõ, embereket nem tisztelõ bíróhoz

25

folyamodott igazságért. E történet emlékeztet arra, hogy az imádkozásban

kitartásra van szükségünk – „Szüntelen kell imádkozni, és

nem szabad belefáradni” – bíznunk kell abban, hogy imáink meghallgatásra

találnak: „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak,

akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”

Egységre törekvõ keresztyénekként reflektálunk ezekre az igékre,

hogy megértsük mi „Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”.

Krisztus az, aki bennünk él. Így válik a mi szüntelen imádkozásunk

az Õ Atyánál való örökké tartó közbenjárásának részévé: „legyenek

mindnyájan egy … hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem”

(Jn 17,21). Az egység, amire törekszünk Krisztus akarata szerinti

egység, és az Imanyolcad a bibliai teljesség fogalmát jelképezi. Egy

napon imádságunk beteljesül.

Az egység Isten ajándéka az egyház számára. Ugyanakkor felhívás

is arra, hogy éljünk ezzel az ajándékkal. Minden emberi erõfeszítésnek,

amely ennek a látható egységnek a kiteljesedésére törekszik a

keresztyének egységéért való imádkozás a forrása. Az elmúlt száz év

keresztyén egységért tartott Imahetei sok gyümölcsöt teremtek.

Ugyanakkor, még mindig sok akadály választja el a keresztyéneket és

egyházaikat egymástól. Ahhoz, hogy ne veszítsük el a reményt – „ne

fáradjunk el” – kitartóan imádkozva kell keresnünk az Úr akaratát

egész életünkkel.

Egység Ura, Atya, Fiú, Szentlélek! Szüntelenül imádkozunk

azért, hogy egy lehessünk, ahogy te Egy Isten vagy. Atyánk hallgasd

meg kérésünket. Krisztus, gyûjts minket a te akaratod szerinti egységbe.

Szentlélek, add, hogy el ne lankadjunk. Ámen.

1Kir 18, 20-40 Az Úr az Isten!

Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom

1Thessz 5,13-18 Mindenben hálákat adjatok

Jn 11,17-44 Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál

26

Az imádság arra a bizalomra épül, hogy Isten hatalmas és hûséges.

Isten az egyedüli, aki jelent és jövõt is a kezében tartja. Szava hihetõ

és igaz.

Illés próféta története a Királyok Elsõ Könyvébõl lenyûgözõen bizonyítja,

hogy egyedül az Úr az Isten. Illés megfeddi a hitehagyottakat,

akik Baált imádják – az istent, aki nem felel imádságaikra. Amikor

Illés Izrael egyedüli Istenéhez imádkozik, a válasz azon nyomban

érkezik egy csoda formájában. Felismerve Istent a történtekben, a nép

megtér szívében.

A 23. zsoltár mélyreható bizonyságtétel az Istenbe vetett bizalomról.

Egy olyan embert jelenít meg, aki hiszi, hogy Isten irányítja

életét, és vele tart az élet sötét völgyeiben, lelki és testi sivárságban,

üldöztetés közben is.

Gyakran nehéz, megrendítõ helyzetekkel szembesülünk. Vannak

pillanataink, amikor kétségbe esünk és elcsüggedünk. Néha úgy érezzük,

Isten elrejtõzött, de õ nem tûnik el. Szabadító ereje az emberi

küzdelmekben válik nyilvánvalóvá. Ezért adunk hálát neki.

Lázár feltámasztása az egyik legdrámaibb jelenet János evangéliumában.

Krisztus halál fölötti hatalmát és az új teremtést vetíti elõre.

Jézus a sokaság elõtt imádkozik, megköszönve az Atya csodálatos

tetteit. Isten szabadító munkája Krisztusban válik nyilvánvalóvá,

hogy mindenki hitre ébredjen.

Az ökumenikus zarándoklat jó lehetõség arra, hogy Isten csodálatos

cselekedeteit valóra váltsuk. Egymástól eltávolodott keresztyén

közösségek gyûlnek össze, amely lehetõséget teremt a Krisztusbeli

egység felismerésére, és annak megértésére, hogy mindannyian az

egyetlen egyházhoz tartozunk. Szükségünk van egymásra.

Az egység látomását beárnyékolják csalódásaink, ellentéteink veszélyeztetik

létét. Sokszor felmerül a kérdés, hogy valóban keresztyén

hivatásunk része együtt maradni? A „szüntelen együtt imádkozás”

megerõsíti Istenbe vetett bizalmunkat. Hisszük, hogy Õ munkálkodik

közöttünk, és részesít gyõzelmében. Isten Országa megbékélésünkkel

és egységben való növekedésünkkel kezdõdik.

Minden teremtett lélek Istene, hallgasd meg imádkozó gyermekeidet.

Segíts megõriznünk beléd vetett hitünket és bizalmunkat.

27

Taníts meg kegyelmedre támaszkodva mindenekben hálát adni. Adj

nekünk igazságot és bölcsességet, hogy egyházad egységes közösségként

szülessen újjá. Te vagy egyedüli reményünk. Ámen.

Jón 3,1-10 Ninive megtérése

Zsolt 51,8-15 Tiszta szívet teremts bennem

1Thessz 5,13-18 Biztassátok a bátortalanokat

Mk 11,15-17 Az imádság háza

A bûnvallás és megtérés kezdettõl az ökumenikus mozgalom lényege.

Keresztyén közösségeinkben szükséges egymást számonkérnünk,

ahogyan Pál tanítja a Thesszalonikaikhoz írt elsõ levelében. Ha

valaki megosztja a közösséget, rendre kell utasítanunk. Ha egyesek

félnek a megbékélési folyamattal járó nehézségektõl, bátorítanunk

kell õket.

Miért is tagadnánk? A keresztyének között azért is vannak ellentétek,

mert nem vagyunk elég elkötelezettek az ökumenikus párbeszédre,

vagy az egységért való imádkozás iránt.

A Bibliában olvassuk, hogyan küldte el Isten Jónást Ninivébe,

hogy bûnbánatot hirdessen, és hogyan tért meg az egész város. A keresztyén

közösségeknek hallgatniuk kell Isten szavára, és meg kell

vallaniuk bûneiket. Az elmúlt évszázadban több olyan próféta is élt

közöttünk, akik figyelmeztettek az ellentéteinkben megnyilvánuló

hûtlenségünkre, és gyors megbékélésre intettek.

Jézus erõteljes fellépése a templom megtisztításakor megkérdõjelezi

szûklátókörû értelmezéseinket a keresztyén megbékélésrõl.

Nekünk is szükségünk van megtisztulásra. Meg kell tisztítanunk szívünket

mindattól, ami megakadályozza abban, hogy igazán az

imádság házává váljon. Olyanná, amely valamennyi nép egységére

törekszik.

28

Urunk, te azt várod, hogy az igazság hassa át bensõnket. Szívünkbe

adj bölcsességet. Taníts egymást bátorítanunk az egység felé

vezetõ úton. Mutasd meg, milyen változásokra van szükségünk a

megbékéléshez. Teremts mindnyájunkban õszinte ökumenikus nyitottságot.

Ámen.

2 Móz 3,1-12 Isten meghallgatja Izráel fiainak segélykiáltását

Zsolt 146 Az Úr… igazságot szolgáltat az elnyomottaknak

1Thessz 5,13-18 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal

Mt 5,38-42 Ne álljatok ellent a gonosznak

Mint Isten népének, az a közös hivatásunk, hogy imádkozzunk az

igazságosságért. Isten meghallgatja az elnyomottak, a szükségben

szenvedõk, az árvák és az özvegyek kiáltását. Õ az igazság Istene. Jézus

Krisztusban, egyszülött Fiában válaszol, aki azt parancsolja, hogy

békességben munkáljuk az egységet. Pál is ezt hangsúlyozza, amikor

azt írja „vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem

törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt”.

Keresztyének szüntelenül imádkoznak az igazságosságért, hogy

minden ember kellõ tiszteletben részesüljön, és méltó helye legyen a

világban. Az Egyesült Államokban, az igazságtalan rabszolgatartó

rendszernek egy véres polgárháború vetett véget, de utána egy évszázadon

át még továbbélt az állam által is támogatott faji megkülönböztetés.

A gyülekezeteket is bõrszín szerint különböztették meg.

Sajnálatos, hogy a rasszizmus és az elõítéletek más megnyilvánulásai,

mint például az idegentõl való félelem, ma is jelen vannak az

amerikai társadalomban.

Mindezek ellenére éppen az egyházak, elsõsorban az afroamerikai

egyházak és ökumenikus partnereik kitartó küzdelmének,

29

legfõképp dr. Martin Luther King jr. békés mozgalmának köszönhetõen

az amerikai törvényhozás központi kérdése lett az emberi jogok

biztosítása mindenki számára. Mélyengyökerezõ meggyõzõdése, mi

szerint csak a krisztusi szeretet képes a gyûlöletet legyõzni és társadalmat

átalakítani, mindmáig ösztönzõleg hat a keresztyénekre az

igazságosságért való küzdelmükben. Dr. King születésnapja nemzeti

ünnep az Egyesült Államokban. Minden évben vagy közvetlenül az

ökumenikus Imahét elõtt vagy alatt emlékeznek meg róla.

Isten meghallgatta és Izráel fiainak segélykiáltásait és válaszolt

nekik. Õ azóta is válaszol minden elnyomott kiáltó szavára. Jézus

emlékeztet arra, hogy Isten igazsága abban az áldozatkészségben testesül

meg, amelyben feladja saját biztonságát, hatalmát, tekintélyét,

és mindenek elõtt, az életét, hogy igazságot és megbékélést hozzon.

Ez által minden ember egyformán értékes, és emberi méltóságát tiszteletben

kell tartani.

Az egység felé vezetõ úton csak akkor tudunk elõrehaladni, ha

meghalljuk az elnyomottak kiáltásait. Ez az ökumenikus mozgalomra

is érvényes. Számíthatunk rá, hogy „további egy mérföldet” kell

megtennünk ahhoz, hogy meghalljuk a másikat, és hogy szembenállás

helyett szeretetben cselekedjünk.

Urunk, Istenünk! Isteni képmásodra teremtettél mindannyiunkat,

nõket és férfiakat. Add, hogy egy szívvel, lélekkel szüntelenül

imádkozzunk: hogy az éhezõk jól lakjanak, a rabságban élõk megszabaduljanak,

és hogy minden ember méltóságban éljen. Engedd, hogy

alkalmas eszközeid legyünk ennek megvalósulásában. Jézus Krisztus

nevében kérünk. Ámen.

2 Móz 17,1-4 Miért?

Zsolt 1 Kellõ idõben gyümölcsöt terem

1Thessz 5,13-18 Legyetek türelmesek mindenkihez

Lk 18, 9-15 Az alázatos imádság

30

Nem maradhatunk elégedettek addig, amíg keresztyének között

léteznek ellentétek. Rendjén van, ha a megbékélés napját türelmetlenül

várjuk. El kell fogadnunk azonban, hogy az ökumenikus erõfeszítések

nem egyformák mindenhol. Egyesek nagy lépésekkel haladnak

elõre, mások óvatosabbak. Szent Pál apostol int, hogy legyünk

türelmesek mindenkihez.

Az imádkozó farizeushoz hasonlóan, mi is könnyen azzal a gõggel

állhatunk Isten elé, mint akik mindig helyesen cselekednek: „Isten,

hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember,

rabló, igazságtalan, házasságtörõ, mint ez a vámos is.” Pál apostol figyelmeztetése

különleges hangsúlyt kap, amikor kísértést érzünk arra,

hogy elítéljük gyülekezeti tagjaink vagy ökumenikus partnereink

lassúságát vagy átgondolatlan gyorsaságát.

Néha Istennel is türelmetlenek vagyunk. Kérdõre vonjuk Õt,

mint Izráel népe a sivatagi vándorlás idején: miért folytassuk ezt a

megerõltetõ utat, ha úgy sincs semmi hasznunk belõle? Bízzunk Istenben!

Õ tetszése szerint válaszol imádságainkra az általa meghatározott

idõben. Lehetõséget teremt arra, hogy a „ma” gondjaira válaszolva,

egyesítse a keresztyéneket.

Urunk, tégy olyan tanítványokká, akik éjjel-nappal figyelnek szavadra.

Az egység felé vezetõ úton adj nekünk reménységet, hogy kellõ

idõben gyümölcsöt teremjünk. Amikor elõítéletek és kétségek

gyötörnek, áldj meg minket alázatos türelemmel, ami nélkül nincs

megbékélés. Ámen.

2Sám 7,18-29 Dávid dicsõítõ és hálaadó imája

Zsolt 86 Hajtsd hozzám Uram füledet

1Thessz 5,13-18 Mindenkor örüljetek

Lk 18,9-15 A hetvenkét tanítvány elküldése

31

Imádságban akaratunkat Isten akaratához közelítjük, így veszünk

részt akarata beteljesedésében. A Szentlélek megújítja a hívõk szívét,

hogy elfogadva Isten kegyelmét, vele együttmûködve munkálják az

egység megteremtését, és így Isten missziójának részévé váljanak.

Miközben szüntelenül ezért imádkozunk, tudjuk, hogy több munkásra

van szükség az „aratáshoz”. Egyre több ökumenikus találkozó

alkalmával ismerik fel, hogy az ökumenikus mozgalom a ma és jövõ

nemzedékében akkor fog felvirágozni, ha több fiatal kapcsolódik ahhoz.

Fontos, hogy egyre többen megtapasztaljuk milyen örömöt jelent

azért imádkozni, hogy Isten munkájában részt vehessünk.

A hatodik napi olvasmányok rávilágítanak arra, mit jelent az

evangélium ügyéért dolgozni. Dávid meglepõdik azon, hogy részt vehet

az Úrnak építendõ csodálatos templom tervezésében, és azt kérdezi:

„Micsoda vagyok én, Uram Isten! És micsoda az én házam népe,

hogy engem ennyire elõvittél?” Aztán kéri Istent, „Áldd meg azért

kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed elõtt legyen”.

A zsoltáros a következõképpen imádkozik: „Taníts engem

utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem

nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívbõl, és tisztelem nevedet

örökké.”

A hetvenkettõ elküldésével Jézus megerõsít minket abban, hogy

az Õ békessége és a Jóhír, hogy „elközelített hozzátok az Isten országa”

általunk terjed a világban. Amikor a visszautasítás ellenére lelkesen

térnek vissza Jézushoz, örül, hogy a tanítványok legyõzték a gonosz

lelkeket az õ nevében. Az üzenet számunkra így szól ebben az

igerészben: soha se hagyd abba, soha se add fel!

Isten akarata népe számára, hogy legyenek egy. Akárcsak a

thesszalonikai keresztyéneket, minket is biztatnak Pál szavai: „mindenkor

örüljetek” és „szüntelenül imádkozzatok” bízva abban, hogy

amikor teljesen elkötelezzük magunkat Isten munkájában való részvételre,

az általa tervezett egység kiteljesedik.

Urunk Istenünk, aki a teljes egységet jelented, úgy erõsítsd szívünkben

az egység utáni vágyat és reménységet, hogy soha ne szûnjünk

meg az evangélium ügyéért munkálkodni. Szent Fiad, a mi

Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

32

1Sám 1,9-20 Anna fiúgyermekért imádkozik

Zsolt 86 Hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát

1Thessz 5,13-18 Kérünk titeket…karoljátok fel az erõtleneket

Lk 11,5-13 Kérjetek és megadatik néktek

Anna meddõsége miatti végtelen elkeseredésében fiúgyermekért

imádkozik Istenhez. A megfelelõ idõben imádsága válaszra talál, és

megszületik Sámuel, kinek neve szó szerint azt jelenti, „az Úrtól kértem

õt”. Lukács evangéliumában maga Jézus bíztat így, „Kérjetek és

megadatik néktek”. Szükségünkben Istenhez fordulunk imádsággal.

Nem biztos, hogy olyan választ kapunk, amilyet szeretnénk, de Isten

mindig meghallgat minket.

Az imádság ereje felmérhetetlen, fõleg ha szolgálattal jár együtt. Az

evangéliumokban Jézus arra ösztönöz, hogy szeressük és szolgáljuk

egymást. A thesszalonikaiakhoz írt levélben a bíztatás felszólítássá

erõsödik: „karoljátok fel az erõtleneket!” A gyakorlatban nem tartjuk

elképzelhetetlennek, hogy ökumenikus szellemben együttmûködve

segítsünk a szenvedõknek és rászorulóknak. Különbözõ keresztyén

hagyományokat ápoló gyülekezetek gyakran „kéz a kézben” dolgoznak.

Bizonyságtételük azonban a felekezetek közötti ellentétek miatt

néha megerõtlenedik. Az együtt imádkozást pedig sokszor az akadályozza,

hogy kételkedünk a különbözõ hagyományokat jellemzõ imaformulák

helyességében. Olyan római katolikus imádságok helyességében,

amelyekben Istent Márián, Isten anyján vagy a szenteken keresztül szólítják

meg. Vagy az ortodox ima liturgiák, pünkösdista imádságok, vagy

olyan spontán protestáns megnyilvánulások helyességében, amelyek Istent

személyes, hétköznapi nyelven szólítják meg.

Ennek ellenére, növekvõ érdeklõdést tapasztalunk különbözõ

imádkozási módszerek iránt. A pünkösdista ébredési mozgalom hatására

az amerikai gyülekezetekben egyre fontosabbnak tarják az

imádság erejét. A pünkösdisták jelenléte erõsödött az ökumenikus

mozgalomban is. Az Egyházak Világtanácsa keretében az Ortodoxok-

33

kal folytatott párbeszédek hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük

és értékeljük egymás imádkozási szokásait.

Az imádság erejébe vetett bizalom kétségkívül mindannyiunk hagyományában

központi helyet foglal el. Ez nagyban hozzájárulhat a

keresztyén egység megvalósításához. Végre megérthetnénk, mi az,

ami bennünket elválaszt, és így túlléphetnénk az akadályokon. Hordozzuk

imádságban azokat a párbeszédeket, amelyek az egyházaink

közötti különbségek megértését célozzák. Azon különbségekét, amelyek

megakadályoznak abban, hogy együtt járuljunk az Úr asztalához,

az oltárhoz. Hatalmas lépést jelentene az egység felé vezetõ úton, ha

ott együtt tudnánk elmondani a hálaadó és bûnvalló imádságokat.

Segíts Urunk, hogy igazi egységben tudjunk a világ gyógyulásáért,

egyházaink, és a közöttünk lévõ ellentétek feloldásáért imádkozni.

Add, hogy soha ne kételkedjünk abban, hogy Te válaszolsz

imáinkra. Jézus nevében kérünk. Ámen.

Ézs/Iz 11,6-13 Majd együtt lakik a farkas a báránnyal

Zsolt 122 Békesség legyen a te várfalaid között

1Thessz 5,13-18 Éljetek egymással békességben

Jn 17,6-24 Mindnyájan legyenek egy

Isten azt kívánja, hogy egymással békében éljünk. A béke nem

megbékélt emberiségbõl sugárzik. Egy olyan közösségbõl, amely részesedik

a békességben és megtestesíti azt a békét, amit csak Isten adhat.

A farkassal lakó bárány, és a párduccal tanyázó gödölye ézsaiási

látomása elénk vetíti azt a jövõt, amit Isten tervez számunkra. Habár

ilyen békességre mi magunk képtelenek vagyunk, arra hívattunk, hogy

Isten eszközeiként legyünk békítõ munkájának kézmûvesei. A békesség,

akárcsak az egység ajándék és hivatás is.

34

Jézus kérése a tanítványokhoz nem parancsként vagy követelésként

hangzott el, hanem az Atyához intézett imádságként azon az éjszakán

mielõtt Jézust megölték – Atyám, mindnyájan legyenek egy.

Szíve és küldetés tudata mélyérõl fakadó imádság ez, amellyel a tanítványokat

készíti mindarra, ami következik.

Amikor az elmúlt száz év keresztyéneinek imáira, álmaira és kezdeményezéseire

gondolva a keresztyén egységért tartott Imanyolcad

100. születésnapját ünnepeljük, helyénvaló, hogy számba vegyük,

meddig jutottunk ezen a Lélek által vezérelt zarándoklaton. Idõszerû,

hogy hálát adjunk az egységért való imádságaink számos gyümölcséért.

Azért, hogy ellenségeskedõ és egymást meg nem értõ keresztyén

közösségek ma barátsággal és tisztelettel viszonyulnak egymáshoz.

Együtt imádkozó keresztyének gyakran közösen tesznek bizonyságot

az evangéliumról, és szolgálják a rászorulókat. Párbeszéd sorával

építgetjük a megértés hídjait, és így közelebb kerültünk egymáshoz

néhány eddig áthághatatlan akadálynak tûnõ teológiai kérdés terén.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az ünneplés alkalom bûnvallásra is. Ellentéteink

továbbra is Jézus egységért elhangzó imájának ítélete alatt

állnak. Pál apostol továbbra is figyelmeztet: éljetek egymással békességben!

A keresztyének ma látványosan megosztottak több kérdésben.

Az örökös teológiai vitáink mellett sokszor összekülönbözünk erkölcsi

kérdésekben is. Pedig összefogásra, és közös bizonyságtételre lenne

szükség. Belsõ megosztottságunkban, és egymással való viszályaink

miatt elmulasztunk eleget tenni annak a magasztos küldetésnek, hogy

jelei és eszközei legyünk az Isten által óhajtott egységnek és békének.

Számadásunk végén mit mondhatunk? Ünnepelhetünk, de szomorúságra

is van okunk. Adjunk hálát az elõttünk járókért, akik életüket

önzetlenül a megbékélés szolgálatának áldozták. Kötelezzük

el magunkat újra, hogy Krisztus akarata szerinti egység és béke

munkálói legyünk. Az ünneplés alkalmat ad arra is, hogy azon elmélkedjünk,

mit jelent szüntelenül imádkozni szavainkkal és cselekedeteinkkel,

egyházaink egész bizonyságtétele által.

Urunk, add, hogy legyünk egy! Egy az imádságban, egy az igazságosságért

folytatott küzdelmünkben, egy a szeretetben, egy a legkisebbekért

való szolgálatban, egy az utánad való vágyakozásban.

Urunk, Tebenned lehessünk egy. Ámen.

35

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell;

Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell;

Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell; és

Add, hogy ne legyek akaratod akadálya! (Mychal Judge atya)

hangot hallotta:

bizonyosság új érzése töltötte el, és bármivel kész volt szembenézni.

(Lejegyezte: Coretta Scott King)

Add meg Uram a higgadt nyugalmat, hogy elfogadjam mindazt,

amin nem tudok változtatni. Add meg a bátorságot, hogy megváltoztassam

azokat a dolgokat, amiket megváltoztathatok. Add meg a

bölcsességet, hogy megkülönböztessem egyiket a másiktól.

(F.C. Oetinger)

Taníts Uram elfogadni a békességre vezetõ út melletti nehézségeket.

Úgy venni ezt a bûnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én

tenném. Bízni abban, hogy Õ mindent jóra fordít, ha elfogadom az Õ

akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, fõleg pedig boldog

lehessek majd Vele az örökéletben. Ámen.

(Reinhold Niebuhr)

36

A keresztények különbözõ közösségei mindig is az amerikai kultúra

részét képezték a spanyol missziók 16. századi megérkezése, és

Észak –Amerika keleti partjának VII. századi brit, holland, svéd gyarmatosítása

óta. Voltak korai anglikán települések Virginiában, puritán

kongregacionalisták (angol reformátusok) Massachusettsben,

holland református gyülekezetek New Amsterdamban (ma New

York), Quakerek Pennsylvaniában, Presbitriánusok (skót reformátusok)

New Jerseyben, római katolikusok Maryland-ben. Ezek a területek

mind a leendõ USA-hoz tartoztak. A kereszténység még több formában

jutott kifejezésre, ahogy az Egyesült Államok terjeszkedett a

kontinensen. Ezt a sokszínûséget kegyelettel õrzik, mint ami emberi

jog, az amerikai nemzeti identitás része.

Az amerikaiak azonban a tolerancia szomorú hiányára is emlékeznek

a kisebbséghez tartozók iránt. Például baptistákat üldöztek el

Massachusettsbõl, s a katolikusokat számos helyen nem fogadták szívesen,

mert azt gondolták róluk, hogy inkább Rómához lojálisak,

mint Amerikához.

A legtöbb egyházban nem fogadták szívesen, hogy az Afrikából

származó korábbi rabszolgák, fekete férfiak és nõk együtt ünnepeljenek

az istentiszteleten a fehérbõrû egyháztagokkal. A Quakerek az

Amerikai Baptista Egyház, a Mennoniták és a Moraviaiak figyelemreméltó

kivételeket jelentettek e téren. A rabszolgaság eltörlésén fáradoztak

és azon, hogy segítsék a közös afrikai-amerikai istentiszteleti

közösség létrehozását. A rasszizmusnak ebbõl a vegyes légkörébõl, és

a vele szemben álló, az evangélium által felajánlott szabadságba vetett

hitbõl jöttek létre az afro-amerikai egyházak: Az Afrikai Metodista

Episzkopális Egyház, Az Afrikai Metodista Episzkopális Sion Egyház,

a Keresztény Metodista Episzkopális Egyház és a Nemzeti Baptista

Egyház. Ezekbõl a közösségekbõl, valamint a Wesley féle metodizmusból

fejlõdött ki a késõ XIX. századi az úgynevezett Megszentelõdés

hagyomány. Ez a közvetett alapja a XX. századi pünkösdista gyülekezetek

kialakulásának.

A XIX. század fordulóján az evangelizáció volt a cél a fiatal Egyesült

Államokban. A metodisták bátran terjesztették az evangéliumot

az új nemzet vidéki területein. Közel ugyanebben az idõben „nagy

37

lelki ébredés” vette kezdetét, amelyet azok a teológusok és prédikátorok

támogattak, akik közeli kapcsolatban álltak olyan teológiai fõiskolákkal,

mint a Yale (Connecticut), vagy a Princeton (New Jersey). E

tudatos protestáns kereszténység újjáéledésének volt egy egyedülállóan

amerikai célja is, nevezetesen újjáéleszteni a hitet az ipari forradalom

városaiban, a növekvõ migráció nyomán a kontinens középsõ

és nyugati részén letelepedõ amerikaiak között. Az Ohio Völgyében,

az amerikai protestánsok között ez egy újfajta evangéliumi típusú kereszténység

kialakulásához vezetett, amelynek egyházpolitikája gyülekezet-

alapú, az emberi függetlenséget és az önbizalmat, valamint a

kemény munkát, a személyes megtérést és az üdvösséget hangsúlyozta.

Ebbõl a mozgalomból fejlõdött ki a Krisztus Tanítványai Egyház.

Ugyanez a mozgalom hatással volt a déli baptistákra, s így e két

csoport lett a XX. század fundamentalistáinak elõdei.

A kicsiny katolikus közösség a XIX. század közepén rohamosan

növekedett, az akkor éhínségtõl szenvedõ Európából – különösen is

Németországból és Írországból – jövõ bevándorlások nyomán. Ehhez

hasonlóan lutheránus bevándorlók is érkeztek Németországból és

Skandináviából, valamint más református és anabaptista közösségek,

akik földet és olyan lehetõségeket kerestek, amelyek a háború vagy a

szegénység következtében Európában elérhetetlenek voltak számukra.

Sok protestáns amerikai a katolikus népesség növekedését fenyegetésként

fogta fel az addig kialakult sajátos amerikai kereszténységre

nézve. Amint azonban a bevándorlás folytatódott az olaszokkal és

kelet-európaiakkal, valamint ahogy Észak-Amerika spanyol és francia

területeit legyõzték, vagy/és az Egyesült Államokhoz csatolták, a katolikus

közösség az amerikai kereszténység vallási palettájának részévé

– noha különálló részévé – vált. A XIX. és a XX. század fordulóján

az ortodoxok bevándorlása következett, miután a pusztító Amerikai

Polgárháború véget vetett a rabszolgaságnak és egy haladóbb önértelmezést

hozott létre, amely szerint az Egyesült Államok minden

nép „olvasztó tégelye”.

A XX. századra kiformálódtak az ökumenikus mozgalmak az

Egyesült Államokban épp úgy, mint Európában. Összegyûltek az

amerikai protestánsok, hogy felfedezzék a közös munka lehetõségét

a misszió és az evangélizáció területén. Ennek eredményei a szegények

segítésére, a fiatalok oktatására és a betegek ápolására létrehozott

közös keresztény szociális intézmények. Új szociális szervezetek,

38

mint a Keresztény Ifjúsági Egyesület és az Üdvhadsereg csatlakoztak

ehhez az áramlathoz.

1910 körül az anglikán püspök Charles Brent és a Krisztus Tanítványai

Egyházból Peter Ainsley közös erõfeszítéseket tettek arra nézve,

hogy a Hit és Egyházszervezet kérdései kerüljenek fel az amerikai

egyházak napirendjére. A Tanítványok mindig is elsõdleges céljuknak

tekintették a keresztény egységet, az Anglikán Egyház pedig William

Reed Huntington (New York) vezetésével már húsz éve dolgozott

azon, hogy megfogalmazza azt a minimumot, ami a keresztény egyházak

közös platformja.

1957-ben a Hit és Egyházszervezet kérdéseirõl egy Észak Amerikát

magában foglaló Konferenciát tartottak Ohioban. A konferencia

egy állandó Hit és Egyházszervezet Bizottság létrehozásához vezetett

az akkor már létezõ Amerikai Ökumenikus Tanácson belül. A II. Vatikáni

Zsinat után, az Egyesült Államokbeli Katolikus Egyház csatlakozott

a Hit és Egyházszervezet Bizottsághoz. Így többé már nem

különálló rész volt már az amerikai palettán. Az ökumenikus mozgalom

nagyon aktív és pozitív résztvevõje lett.

Az Egyesült Államokban a huszadik század elsõ felének keresztény

közösségeit a megbékélésre való törekvés, fejlõdés és új megosztottságok

jellemezték. A fõbb protestáns és anglikán közösségek

iskoláiban, szemináriumaiban és gyülekezeteiben kezdték elfogadni

a tudományos biblia-kritikát, az emberi természetrõl és bûnrõl, valamint

a társadalmi igazságosságról és egyenlõtlenségekrõl szóló új

gondolkodásmódokat. Ennek ellenhatásaként sok déli és vidéki

amerikai protestáns – akik magukat vagy evangeliuminak tartották,

vagy az új pünkösdi mozgalom részének – úgy érezték, hogy vissza

kell térjenek az alapokhoz. Ez azt jelentette pl., hogy a Genezis

könyvét tényszerû történelemként fogadták el. Óvatosak voltak az

ökumenikus mozgalommal szemben is, hiszen az olyan egyházakat

is magában foglal, amelyek szabadabban, vagy éppen az említett kritikai

módszerrel értelmezték a Bibliát.

Míg az eltérõ fejlemények egyre növekvõ megosztottsághoz vezettek

a teológiai és kulturális „konzervatívok” és „haladók” között,

ugyanakkor bizonyos amerikai Keresztény közösségeken belül erõsödtek

az egységtörekvés mozgalmai is. Krisztus Egyesített Egyháza

(1957), az Egyesített Metodista Egyház (1968), a Prebiteriánus

Egyház(1983), és az Evangélikus Lutheránus Egyház Amerikában

39

(1987) a korábban megosztott felekezeti közösségeiket sikerrel egyesítette.

Eközben a Katolikus Egyház részvétele hozzájárult egyrészt a

kétoldalú párbeszédeken keresztül végzett termékeny munkához,

másrészt a Hit és Egyházszervezet Bizottság párbeszédeihez. Az

Egyesült Államokban a Lutheránus-Római Katolikus Dialógus eredménye

egy közös nyilatkozat volt a Hit által való megigazulásról, ami

a nemzetközi Lutheránus-Római Katolikus Közös Nyilatkozat alapja

lett. A katolikus egyház és az ortodox püspökök közötti párbeszéd

szintén erõsítette a nemzetközi ortodox-katolikus kapcsolatokat. Az

anglikán-lutheránus párbeszéd az úrvacsora közös ünnepléséhez, a

lelkipásztori hivatás kölcsönös elismeréséhez és egymás lelkészi szolgálatának

kölcsönös elfogadásához vezetett. Az Amerikai Evangélikus

Lutheránus Egyháznak (ELCA) a kétoldalú párbeszédeknek köszönhetõen

teljes közössége van a Moráviaiakkal, az Amerikai Református

Egyházzal, a Presbiteriánus egyházzal és a Krisztus Egyesült

Egyházával.

A kétoldalú és sokoldalú ökumenikus munka az egyházak közeledését

eredményezte. Sõt még tanításbeli egyetértéshez is vezetett

olyan témákban, amelyek a különállás okai voltak korábban. A szociálés

szexuáletikai kérdések azonban megmaradtak megosztó kérdéseknek

a különbözõ keresztény közösségek és ezek egyházai között.

A nõk egyházban betöltött szerepének különbözõ megítélése, különös

tekintettel a nõk ordinációjára, új akadályokat gördített a régóta

dialógusban álló partnerek útjába. A szexualitással kapcsolatban, különösen

is az egynemûek kapcsolatát tekintve sarkított pozíciók alakultak

ki a társadalmon belül általában csakúgy, mint a keresztény

egyházakban. Az egyházak különbözõképpen reagáltak a háború és

béke kérdéseire is, valamint különbözõképpen közelítették meg a világvallások

közötti kapcsolatokat is. Olyan egyházak, amelyek egyes

területeken egységes véleményen vannak ökumenikus partnereikkel,

bizonyos ügyekben hadilábon állnak egymással. Más egyházak

pedig, amelyeknek kevés közös egyházi alapjuk van, azt látják, hogy

együtt tudnak mûködni az érzelmi, etikai kérdésekre adandó válaszadásban.

Vannak más témakörök is, amelyek a keresztény egyházakat egymáshoz

közelítik, és amelyekben érezhetõen szükség van arra, hogy

sokkal szorosabb egyetértésben mûködjenek együtt. Erre példa a

rasszizmus, amely még mindig Amerika be nem gyógyult sebe. A vé-

40

res polgárháború, ami az afrikaiak elnyomásának 250 éves örökségének

vetett véget, nem szabadította meg Amerikát a rasszizmustól. Az

sem, hogy 1965-ben mindenki számára egyenlõ jogokat biztosítottak.

Az egyházak is sokat tettek ökumenikus keretek közt azért, hogy

saját szervezeteiken belül és kívül szembeszálljanak a rasszizmussal.

Az mégis – bár nem nyíltan – tovább él. Ugyanakkor az amerikai egyházak

etnikai/faji csoportjai pozitívan járultak hozzá az amerikai keresztény

élet palettájához, valamint a maguk különbözõ adottságaival

és önértelmezésével az ökumenikus mozgalmat is gazdagították.

Ennek a fájdalmas, küzdelmes történetnek is köszönhetõ, hogy a

Martin Luther King ünnepérõl való megemlékezés az Imahét során

különös fontossággal bír.

A szegénységgel szembeni küzdelem az egyik olyan terület, ahol

az Egyesült Államok egyházai egyetértésre jutottak az együttmûködés,

a közös cselekvés, és a politikai vezetés számára alkotott üzenet

tekintetében.

Miközben az amerikaiak kereszténynek, illetve a hit népének tartják

magukat, addig a statisztikák szerint az Egyesült Államokban létezik

egy növekvõ választóvonal is a szekularizmus és a vallási élet

között. Az egyházak látják, hogy egyre nagyobb szükség van arra,

hogy egységesen lépjenek fel a növekvõ szekularizmussal szemben.

A helyzet nagyon hasonló ma Európában is. Úgy tûnik, ez nagyobb

mozgatóerõt jelent a katolikusok, az evangeliumiak, a pünkösdiek és

az ortodoxok, valamint az afro- amerikai etnikai egyházak számára,

mint a fõbb, klasszikus protestáns keresztények számára. Mindazonáltal

a legtöbben egyetértenek abban, hogy a szekularizmus a hit

számára olyan kihívás, amely sokakban a hit válságához vezetett.

A keresztények közötti egészség ökumenikus munkálásának

egyik eredménye, hogy számos ökumenikus szervezetek mûködik az

Egyesült Államokban.

A Keresztény Egyházak Együtt (Eredeti rövidítés: CCT.) a legújabb

reménység, ami egy hatalmas, ökumenikus konzorciumot jelenthet

az összes egyház számára az Egyesült Államokban. 2006.

március 30-án jött létre 36 tag-egyházzal, amelyek a következõ öt nagyobb

csoportban tartoznak: evangelikál/ pünkösdi, katolikus, ortodox,

protestáns és faji/etnikai. A CCT négy feladatkörrel foglalkozik:

1. a Szentháromság Istenrõl való közös hitvallás ünneplése 2. észrevenni

a Szentlélek vezetését imádságon és teológiai dialóguson ke-

41

resztül, 3. közösséget és kölcsönös támogatást nyújtani egymásnak,

megértésével.

Krisztus Egyházainak Nemzeti Tanácsa. (Eredeti rövidítés:

NCCCUSA. Ez a szervezet felel meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus

Tanácsának), 1950-ben alakult, és alkotmányának elõszavában

kijelenti, hogy „a keresztény közösségek olyan társulása, amely az

Evangéliumban kijelentett Jézus Krisztust, Isten megtestesült Igéjét

úrnak és megváltónak vallja. Az egyes felekezetek e szervezetben arra

kötnek szövetséget, hogy az Egyház egységét egyre inkább kézzelfoghatóvá

tegyék. A Nemzeti Tanács 35 keresztény közösséget számlál

tagjai között. Ezek a protestáns, anglikán, ortodox, evangelikál és

történelmi afro-amerikai egyházak különbözõ csoportjait foglalják

magukban. Az NCCCUSA a megfelelõ bizottságain keresztül világméretekben

ismert és elismert olyan szervezet, amely különösen is

kiáll az emberi jogokért, és küzd a szociális igazságtalanságok ellen.

A Hit és Egyházszervezet Bizottsága, az Egyházak Világtanácsa

mintájára magában foglalja az Amerikai Római Katolikus Egyházat,

valamint nem tagegyház evangelical és pünkösdi közösségeket is.

A Krisztusban Egyesülõ Egyházak (Eredeti rövidítés: CUIC.) az

amerikai egyházak egyesítésí/egyesülési folyamatainak ad keretet és

2002-ben alakult.

A Déli Keresztény Vezetõk Konferenciája (Eredeti rövidítése:

SCLC.) a híres Montgomery busz bojkottal kezdõdött Alabamában,

1956-ban. A szervezet elsõ elnöke Dr. Martin Luther King lelkész volt

és mind a mai napig ökumenikus keretek között a történelmi afroamerikai

egyházak között tevékenykedett. Továbbá azokkal az egyházakkal

tartott szoros kapcsolatot, amelyek ökumenikus erõfeszítéseket

tettek az amerikai társadalom rasszizmustól való megszabadítása

érdekében.

Az Evangelikálok Nemzeti Egyesülete (Eredeti rövidítés: NAE.)

1942-ben alakult. Több mint 60 felekezetet és közösséget számlál a

Mennonita Testvérek egyházától kezdve, Isten Gyülekezetén át az Üdvhadseregig

és Isten Egyházáig. Támogatja azon egyházak ökumenikus

testvériségét és közös hangját, akik hisznek a Szentírás betû szerinti

tévedhetetlenségében, a Szentlélek ajándékaiban és a missziói buzgóságban.

Ez a keresztények legnagyobb ökumenikus testülete, akiket általában

„evangelikáloknak és pünkösdistáknak” neveznek.

42

Ne feledkezzünk meg az amerikai egyházak helyi, megyei, állami

szintû ökumenikus tanácsainak bátor erõfeszítéseirõl se. Sok településen,

majdnem minden gyülekezet és azok lelkészei részt vesznek

ezeknek tanácsoknak a munkájában. E helyi és regionális tanácsok

minden évben más városban megrendezik a Keresztény Egység

Nemzeti Mûhelyét, és saját városaikban a Ökumenikus Imahét istentiszteleteit.

Nem utolsósorban említjük a teológiai fakultások, szemináriumok

ökumenikus erõfeszítéseit a felekezeti jellegû lelkészképzõk nyitottak

más felekezetek jövõbeli lelkészeinek képzésére, akár rendes,

akár vendéghallgatóként.

Az Egyesült Államok keresztényei, kezdve a gyülekezetektõl egészen

az országos egyházakig nagyra értékelik az olyan társadalmi

kérdések jegyében szervezett imádságokat, mint a szegénység, egészségügy,

vallásszabadság, nemzeti érdek, stb. Az Ökumenikus Imahéten

kívül sok ökumenikus program kerül megrendezésre, a Hálaadás

napján, Szilveszter estéjén, Hamvazószerdán, Nagypénteken, a Nõk

Ökumenikus Világimanapján és az Amerikai Nemzeti Imanapon. A

résztvevõk a testvériség mély pillanatait élhetik át ezeken az alkalmakon,

amikor a Szentlélek segít mindnyájuknak, hogy a meglévõ

különbségeket és gyanakvásaikat félretegyék és megteremtsék az

egység és bizalom fontos pillanatait.

43

dokumentumot az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint

a Keresztény Egység Elõmozdításának Pápai Tanácsa.

– Fil 2,1–13

1,3-10

amik vagyunk – 1Jn 3,2

– 1Pt 4,7–11

– Zsolt 84,5

1Kor 2,2; Kol 1,20

12,5–6

– Jn 17,21

44

15,5–13

– Mt 28,16–20

5,22–23

– ApCsel 4,23–27

– Jn 15,1–17

Istennel – 2Kor 5,16–21

– Róm 8,26

– Jel 21,3

Ef 1, 3

– 1Kor 3,1-23

ott vagyok közöttük. – Mt 18,20

– Mk 7.37

45

amely Észak-Amerikából indult és célul tûzte ki az imádkozást

minden egyházért, minden egyházzal együtt.

általános egysége és a Szentlélek kiáradása”

címmel.

résztvevõ gyûlt össze Londonban. Bevezették a minden év

elsõ teljes hetében rendezendõ imahetet a Krisztusban hívõk

egységéért.

A konferencia határozatainak bevezetõjében hangsúlyozzák

az egységért való imádság fontosságát.

Téri Református Gyülekezet Baldácsi termébe hívják a

résztvevõket.

gyakorlását a pünkösdi ünnepkör keretében.

egységért hirdetett imanyolcadot.

a keresztyén egységért folytatott imanyolcad megtartására“

címû felhívásának terjesztését.

a Krisztus-hívõk egységéért megtartása érdekében. A hívek

Krisztus végakarata értelmében imádkozzanak együtt.

Hit és Egyházszervezet Bizottsága együtt kezdi

meg az imahét anyagának közös elõkészítését.

hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az

imádság és egyúttal szorgalmazza az imahét rendszeres

megtartását.

és a vatikáni Keresztény Egység Elõmozdításának Pápai

46

Tanácsa közösen kezdi meg az imahét szövegének elõkészítését.

elsõ esztendeje.

csoport Ausztráliában.

foglal az ökumenizmus mellett, amelyet belsõ szükségszerûségnek

és visszafordíthatatlan folyamatnak nevez.

szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását.

a zimbabwei Hararéban tartották a jubileumi világgyûlést.

Februárban magyar állásfoglalás is született a Magyarországi

Egyházak Ökumenikus Tanácsa ünnepi ülésén, amelyen

a Katolikus Egyház képviselõi megfigyelõként vettek

részt. Közösen hívták fel a hazai egyházakat a krisztushívõk

egységének munkálására és a közös imahetek megtartására.

publikálják, azonos formában adják ki az EVT és az Egység

Titkárság szervei. Az ökumenikus imahetek gyümölcsei és

eredményei felfedezhetõk az elmúlt évek nemzetközi és hazai

egyházi életében egyaránt.

47

címmel került megrendezésre az elmúlt év szeptemberében az erdélyi

Nagyszebenben a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés, az Európai

Egyházak Konferenciája és Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa

szervezésében.

E nagyszabású, közel háromezer fõ részvételével zajló négynapos

konferencia – az európai integráció felgyorsult és a társadalmi megoldásokkal

együtt újabb és újabb társadalmi feszültségeket hozó folyamatában

– kereste az örökérvényû teológiai válaszok jelenben hatásos

és hiteles kifejezésmódjait, más szóval a maga krisztusi életének hatékonyabb

és meggyõzõbb formáit.

A konferencia fényeirõl és árnyoldalairól sok beszámoló hangzott

el az õsz folyamán. Egybehangzó pozitívum volt azonban a fõelõadások

magas színvonalának elismerése. Ezeknek az elõadásoknak a

helyszínen történõ elemzésére, megbeszélésére nem sok lehetõség

adódott. Ugyanakkor minderre – különösen is a modern kommunikációs

eszközök tudatában és birtokában – lehetõség van.

Azt reméljük, hogy az alábbi három elõadást e füzet útján sokan

megismerik, kisebb-nagyobb közösségekben átbeszélik, elemzik ütköztetik,

s mindezzel az ökumené ügyét szolgálják kis és nagy világunkban

egyaránt.

48

lágossága ragyog mindannyiunkra” téma nem valami könnyû fogás.

Éppen ellenkezõleg. Olyan kérdéseket tesz föl, amelyek egyesekben

ellenkezést váltanak ki. Jézus Krisztus fénye valóban mindenki arcán

ragyog, a nemkeresztényekén is, a muszlimokén is? Azok arcán is ragyog,

akik semmit sem tudnak Jézus Krisztusról, és sok olyan emberén

a mai Európában, akik ugyan ismerik Õt, mégis visszautasítják

az üzenetét, elõnyben részesítve a sötétséget a fénnyel szemben (Jn

3,19)? Azokén is ragyog, akik üldözik Jézus Krisztust és követõit?

Nem gondolom, hogy ez könnyû és ártalmatlan téma lenne. De

az okos ökumenikus elõkészítõ bizottság egy széles ölelésû témát

adott nekünk ezen idézettel János evangéliumából, amely az igazi világosságról

szól, amely megvilágosítja az embereket Jézus Krisztus

által (Jn 1,9). Jézus Krisztus úgy beszélt magáról, mint a világ világosságáról

(Jn 8,12). Ebbõl kiindulva kell ezt magunkra vonatkoztatni,

„Krisztus világossága és az Egyház”, és szélesebb összefüggésben

„Krisztus világossága és a világ”.

E módon mi mind szilárd bibliai alapokon állunk a témával kapcsolatban.

Bármi is osztja meg az ortodox, protestáns és római katolikus

keresztényeket, a hitünk Jézus Krisztusban összeköt bennünket.

Mi, mint keresztények hisszük, hogy Jézus Krisztus az élet

fényeként adatott nekünk, amely fény beragyogja arcunkat a keresztség

által, amelyben mindnyájan részesedünk, ahogy az egyházatyák

elmondjuk a Hitvallásban, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, aki világosság

a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentõl. Mi

mindnyájan hisszük, hogy õ a megváltója és üdvözítõje minden embernek

és a világnak.

Azt hiszem, hogy fontos a találkozónk kezdetekor eldöntenünk,

hogy nem csodálkozunk a köztünk lévõ különbségeken, hanem hitünk

közös alapjaira gondolunk. Az ökumené közös megvallása a hitnek

az egy Istenben, az egy Jézus Krisztusban, az egy keresztségben,

az egy Anyaszentegyházban, ahogy errõl a közös Hitvallásunk tanúskodik.

Az ökumenikus mozgalom az Egyházak Ökumenikus Tanácsa

(EÖT/EVT) alapvetõ megfogalmazása szerint azon egyházak közössége,

akik megvallják Jézus Krisztust uruknak és megváltójuknak, és

ennek következtében készek dicsõíteni az egy Istent, az Atyát, a Fiút

és a Szentlelket. Ez a mi közös bázisunk az elkövetkezõ napokban.

Enélkül homok-, vagy légvárat építünk.

49

Az ökumené megajándékoz bennünket a ténnyel, hogy ez az

alap. Továbbá újra fölfedezte, hogy mi nem vagyunk egymás számára

idegenek vagy versenytársak, hanem testvérek Jézus Krisztusban.

Nem lehetünk elég hálásak ezen ajándék miatt. Sohasem szabad elveszíteni

emiatti örömünket. Nem válhatunk keserûvé, ha különbségek

és nehézségek lépnek föl. Sohasem szabad, hogy lebeszéljenek

bennünket azok, akiknek szemében az ökumené nem más, mint különbözõ

dolgok összemosása. Számunkra az ökumené egy föladat,

amelyet Jézus Krisztustól kaptunk, aki ezt mondta: „legyenek mindnyájan

egy” (Jn 17,21). Az ökumené a Szentlélek irányítása alatt áll

(Unitatis Redintegratio 1,4), és az idõk jeleire válaszol. Kezet szorítunk

mindannyian egymással, és nem engedjük el egymást.

építettük életünket. Jézus Krisztusra, de szétvált egyházakban.

Ezáltal Jézus Krisztus akarata és parancsa ellen teszünk. Tehát nem

tekinthetjük e szétválást magától értõdõnek és elkendõzhetõnek. Mivel

mindez Jézus Krisztus akarata ellen van, ezért a bûn kifejezõdése.

Annak jele, hogy félünk a történelem adta föladatunktól, Jézus

Krisztus világosságáról tanúságot tenni, és együtt dolgozni az emberek

közti béke érdekében.

A megosztottságunkkal elhomályosítottuk Jézus Krisztus világosságát

sok ember elõtt, és nehézzé tettük számukra, hogy komolyan

együttmûködjenek Vele. A történelem azt mutatja, hogy széttagoltságunk

részben felelõs Európa megosztottságáért és elvilágiasodásáért.

Megosztottságunk felel részben a tényért, hogy sok ember kiábrándul

az Egyházból, és kérdõre vonja azt. Nem lehetünk elégedettek egyházaink

állapotával. Nem mímelhetjük, hogy a „szokásos módon megy

az üzlet”. Az ökumenén kívül nincs komolyan vehetõ másik út. Minden

más ellenkezik Isten és a világ iránti felelõsségünkkel. Az egység

kérdése kell, hogy izgasson és belülrõl égessen bennünket.

Hittani Kongregáció legutóbbi megnyilatkozásában egyházunkban,

a római katolikus egyházban, nyilvánvalóvá váltak a különbségek,

amelyek sajnos léteznek, és emlékeztetnek bennünket az elõttünk

álló föladatra. Tudom, hogy sokan, fõleg a protestáns testvéreim közül

megsértõdtek. Én sem vagyok közömbös iránta, sõt tudom,

hogy nehézségeket támaszt. Barátaim sértõdése és fájdalma az én

sértõdésem és fájdalmam is. Nem állt szándékunkban megsérteni

50

vagy kisebbíteni senkit. Tanúságot kívántunk tenni az igazságról, és

ugyanezt elvárjuk más egyházaktól is. Más egyházak nyilatkozatai

sem mindig kedvünkre valók, és az sem, amit rólunk mondanak. De

mi az, amit vártunk? A kényelmes ökumené és hamis ökumené,

amely mindig nyájaskodik, nem visz messzire bennünket. Az egyetlen

elõre vezetõ út a párbeszéd igazságban és világosságban.

Természetesen fontos, hogy túl a különbségeken és a sajátos arcéleinken,

ne veszítsük szem elõl mindazt, amit már most közösen birtoklunk,

ami fontos nekünk. Ez is tisztán kifejezõdött a megnyilatkozásban.

Világosan kijelenti, hogy Jézus Krisztus azokban az egyházakban

és egyházi közösségekben is megváltóként jelen van, amelyek elkülönültek

tõlünk. Ez egyáltalán nem kis dolog. Néhány évvel ezelõtt egy

ilyen állítás teljesen elképzelhetetlen lett volna, s nem vagyok biztos

abban, hogy mindegyik ökumenikus partnerünk ugyanezt mondaná

rólunk. A különbségek nem érintik a keresztény mivoltunkat, nem

érintik a megváltás kérdését. A különbségek a megváltás közvetített

módjához kapcsolódnak és az Egyház látható létformájához. A római

katolikusok és ortodoxok számára ezek nem elhanyagolható kérdések.

Az Egyház a megtestesülés titkának analógiájára (LG8) formáltatott.

Látható, mint Egyház, és látható mint intézmény is. És ki tagadhatná,

hogy még mindig nincs egyetértés közöttünk ebben a kérdésben!?

E ponton mi is érintjük a gordiuszi csomót, amely sajnos még

nincs megoldva. Amíg nem vagyunk egy az Egyház megértésében és

még kevésbé az eukarisztia megértésében, addig nem gyûlhetünk az

Úr egyazon asztala köré enni az egy eukarisztikus kenyérbõl, vagy inni

az egy eukarisztikus kehelybõl. Ez az álláspont sokaknak támadó

és sértõ. De nem segít a sebek elrejtése. Föl kell tárnunk azokat még

akkor is, ha fáj. Csak azután tudjuk kezelni azokat, és Isten segítségével

meggyógyítani.

Nem kell szégyellnünk mások elõtt bevallani ama szörnyû fájdalmakat,

amelyeket már eddig is a megosztottságunkkal okoztunk. Minden

történelmi bizottság, amely az utóbbi idõben összeült, azt tanúsítja,

hogy az esetek többségében az egyoldalú hibáztatás nem igazolható.

Rendszerint mindkét fél hibás. Ezt komolyan kell venni, megbánni és

kérni Isten és a testvérek bocsánatát. Új kezdet csak az emlékezet

megtisztításával lehetséges. Nincs ökumenikus haladás megtérés és

bûnbánat nélkül. Ez megköveteli a megújulás és a hitújítás iránti

51

készséget, amelyre szüksége van minden egyháznak. Éspedig minden

egyháznak magával kell kezdenie.

Abban az igyekezetben, hogy mozduljunk el a megosztottságtól

az egyetértés irányába a régi módszer, nevezetesen, hogy mutassunk

rá a közös pontokra, már sokszor eredményre vezetett. Gondolok itt

a megigazulás alapvetõ tanára. Idõvel e módszer elévült. Jelenleg

nem mehetünk már sokkal tovább ezen az úton. Számomra még

sincs ok az elkeseredésre. Be tudjuk mutatni álláspontunkat mindenki

számára tisztességes és meggyõzõ módon. Azon a pozitív

úton tehetjük ezt, amely sem nem polemizáló, sem nem szûklátókörû.

Annak a reményében tesszük ezt, hogy ez az „ajándékok cseréje”

– ahogy II. János Pál pápa mondta – lehetséges. Más szóval: tudunk

tanulni egymástól. Ahelyett, hogy a legkisebb közös többszörösre

korlátoznánk magunkat, gazdagíthatjuk egymást a nekünk adott kincsekkel.

Ezen az úton sok jó dolog történt az elmúlt évtizedekben. Mi,

római katolikusok tanultunk a protestánsoktól Isten Igéjének jelentõségét

illetõen. Ezzel egyidejûleg õk tanultak tõlünk a liturgia jelentõségérõl

és módjáról. Római katolikusok és protestánsok hálásak

ortodox testvéreiknek a titkok iránti sokkal nagyobb érzékükért. Így

Nyugaton például növekszik az ikonok, szentképek szeretete. Ezek

példák, amelyek még szaporíthatók. Még nem ismerjük egymást eléggé,

így még nem is szeretjük egymást eléggé.

Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy végül is nem mi

fogjuk az egységet létrehozni. Ez nem lehet a mi teljesítményünk.

Mindez Isten Lelkének ajándéka lesz. Egyedül Õ tudja megbékíteni a

lelkeket. Nekünk azonban imádkoznunk kell az egység Lelkéért. Ez

az, amiért a lelki ökumené az ökumené központja és szíve (UR8).

még maga az Egyház sem létezik önmagáért. Jézus Krisztus imádkozott,

hogy mindnyájan egy legyenek, hogy a világ higgyen (Jn

17,21). A keresztények egysége a világ egységéért rendeltetett. A mi

helyzetünkben különösen Európa egységesítéséért. Jézus Krisztus

világosságának köszönhetõ, hogy Európa egyesült és naggyá lett. A

nagy szentek Európa történetének kezdetétõl jelen vannak, és azóta

is: Márton és Benedek, Cirill és Metód, Ulrich, Adalbert, asszonyok,

mint magyarországi és türingiai Erzsébet, Lengyelország, Szilézia és

Németország Hedvigje, a svéd Brigitta és sokan mások. Nem gondol-

52

hatunk Európára a reformátorok, Johann Sebastian Bach, vagy az

olyan mártírok nélkül, mint Dietrich Bonhoeffer volt.

Azokat, akik azt kérdezik, hol vannak Európa keresztény gyökerei,

meg kellene hívni egy utazásra Gibraltártól kezdve Spanyolországon,

Franciaországon, Németországon, Skandinávián és Lengyelországon

keresztül Észtországig, vagy Rómától kezdve Konstantinápolyon és

Kijeven keresztül Moszkváig. Találkoznak majd egymástól nagyban

eltérõ emberekkel és hallanak igen változatos nyelveket, de mindenütt

meg fogják találni a keresztet, és minden régi város közepén a székesegyházakat.

Csak akkor érvelhetnek Európa keresztény gyökereivel

szemben, ha becsukott szemmel járnak. A modern idõkben sem volt

gyümölcs nélküli az európai kereszténység. Az ember méltóságának

korszerû elve és az egyetemes emberi jogok is a zsidó-keresztény kultúrából

erednek. Nem kell csapásként fölfognunk a modernitást, de

védenünk kell az önpusztítástól.

Sajnos, Európa gyakran elárulta küldetését: A keresztények közötti

sok háború, a gyarmatok kifosztása és más népek leigázása, a

két szörnyû világháború az elmúlt évszázadban, két diktatúra, amelyek

isten- és emberellenesek voltak, a hatmillió zsidó és más áldozatot

hozó Shoa Európa szívében és Európa által történt. Ma Európát

nemcsak az árulás veszélyezteti, hanem maguknak az értékeknek az

elvesztése. Az elsõdleges veszély nem az istentelenség ténye, hanem

Isten elfelejtése. Az a feledékenység, amelyet Isten parancsolatai iránt

mutatunk. A közömbösség, fölszínesség, önközpontúság, és a közös

célokért való cselekvés és áldozathozatal hiánya. Mintha vulkánon

vagy puskaporos hordón táncolnánk. Az új kihívások már minden

nyitott szemû kortársunk elõtt világosak. Csak néhányat említek: a

globalizálódó világunkban az igazságosság hiánya az egekbe kiált,

a könyörtelen terrorizmus fenyeget, és õszintén szembe kell néznünk

az iszlámmal is.

Egy határozatlan, ilyen-olyan vallásosság nem vezet sehová. A

kereszténységet sohasem óvta meg alkalmazkodása a világhoz. „Ne ti

alkalmazkodjatok e világhoz” – mondja Pál apostol (Róm 12,2). Új

evangelizációra vagytok elhívva. Ehhez szilárd, elkötelezett és élõ hit

szükséges. Európa nem lehet csak gazdasági és politikai egység. Európának

szükséges van arra, hogy egy közös látomásban és közös értékekben

osztozzon. Európának és nekünk, európai keresztényeknek

föl kell ébrednünk. Európának ki kell állnia önmagáért, történelmé-

53

ért, és azokért az értékeiért, amelyek már egyszer naggyá tették, és

amelyeket a jövõ számára is meg kellõriznie. Ez mi közös föladatunk.

Célunk az egység, nem az egyformaság. A kultúrák változatossága

gazdagság. Bennünket azonban egyesít az Isten által minden embernek

megadott méltóság, az élet szentsége, az együttélés igazságban

és közösségvállalásban, valamint a teremtés, a megbocsátás és a

szeretet megóvása.

Mindannyiunknak jelnek és tanúnak kell lennünk, a fenti értékek

Evangéliumtól inspirált eszközeivé. Tisztelnünk kell más vallások

különbözõségét, de legyen bátorságunk a mi különbözõségünk hordozásához

is. Legyen bátorságunk kiállni, mint keresztényeknek, a

mi „másságunkért”, Jézus Krisztus világosságáért, ami mindannyiunk

arcán ragyog, és tárjuk ezt a világ elé, mint annak legsürgõsebb

szükségét. Mert ki adhat nekünk jobbat? Hol máshol találjuk meg az

élet igéit? (Jn 6,68).

1. Aki csak egy pillantást is vet a Szentírásba, arra árad a világosság.

„Világosságom és segítségem az Úr, kitõl félnék?” Így van megírva

a zsoltárban (Zsolt. 27,1).

Keresztelõ János – így mondja János evangéliuma – „tanúként

jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki

higgyen általa. Nem õ volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot

tennie” (János 1,7-8.). És Jézus Krisztus, akire a Keresztelõ

utal, a János evangéliuma tanúsága szerint ezt mondja önmagáról:

„Én vagyok az világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben,

hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).

A keresztyénség ünnepeit valamennyi egyházunkban a világosság

szimbóluma jellemzi. A zarándokúton, amely minket ide, Nagyszebenbe

vezetett, erre a nagygyûlésre, sok gyertyát készítettek és

gyújtottak, elõjeleként a nagygyûlésnek, amelyre itt összejöttünk. A

54

gyertyák fénye Krisztus világosságának az elõjele. Krisztus, a világosság

keresztültör minden sötétségen.

Húsvét ünnepén minden felekezet istentiszteletén ünnepélyesen

felcsendül a váltakozó ének a liturgus és a gyülekezet között:

„Krisztus, világ világossága – Istennek hála mindörökké.” Mialatt a

húsvéti gyertya fénye lassanként megvilágítja a sötét templomot,

megtesszük az utat a halál sötétségébõl az élet világosságába, amelyet

Krisztus ajándékoz nekünk.

Az Apostolok Cselekedetei beszámolója szerint az elsõ Pünkösdön

tüzes nyelvek vezették egymáshoz Krisztus követõit. A világosság

lesz a tájékozódás jelképe a keresztyén életvitelben is: „éljetek

úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis

csupa jóság, igazság és egyenesség” (Ef 5,8).

A fény nem osztható. Ezért már az Óegyház a világosságot a

Szentháromság szimbólumának tekintette. Ahogyan egy láng világossága,

amelyet az Atya továbbad a Fiúnak és a Szentléleknek

mindannyiszor új, és mégis ugyanaz, így van ez Isten háromszemélyûségének

titkával is.

Krisztus világossága egyesít. Körülveszi és átjárja azokat, akik Jézust

követik. A három-egy Isten egysége ökumenikus közösségünk

legfontosabb biztosítéka és legfontosabb hajtóereje.

2. Krisztus világossága szellemiségünk forrása, betölti a szívet,

lelket és szellemet. Nekünk szabad ebben a fényben élnünk és a fény

gyermekeiként bizonyságot tennünk gyümölcseirõl – amelyek jóság,

igazságosság és igazság.

Ennek a nagygyûlésnek a témája nagy erõvel indít arra, hogy közös

keresztyén szellemiségünk kincsét újra tudatosítsuk önmagunkban.

Ez a bátorítás éppen jókor jön. Mert manapság sokan keresik a

szellemiséget. Eközben tekintetük sokszor a távolba téved. De mindenekelõtt

újra fénylõvé és zengõvé kellene tenni a keresztyén hagyomány

szellemi mélységét és formáló erejét európai földrészünk számára.

Mi egyházak közösen képesek vagyunk arra, és kötelességünk

is abban támogatni az európai embereket, hogy felismerjék annak a

szellemi tapasztalatnak mélységét, amelyet földrészünk keresztyén

hagyománya tartalmaz.

Ennek a feladatnak a szolgálatában a keresztyén imádkozás és

hitvallás, éneklés és gondolkodás történelmébõl közösen létrehozhatnánk

szellemi kulcsszövegek egy kánonját. Egy ilyen gyûjtemény

55

sokak számára a jelenbe hozná keresztyén hagyományunk gazdagságát.

Segítene abban, hogy a ránk maradt szövegek erejét újra felfedezzük,

és tudatára ébredjünk a belõlük sugárzó iránymutatásnak.

Segítene akkor, amikor emberek szellemiséget közölnek másokkal,

közösen fejezik ki örömüket vagy gyászukat, vagy jól ismert, vagy új

utakon – például egy zarándoktúrán – rátalálnak a keresztyén szellemiség

nyelvére.

A sokfelé újra felébredt érdeklõdés a szellemiség iránt fontos ellensúlya

korunk materializmusának és hajszoltságának. A szellemiség

iránti igényben jelentkezik a tiltakozás a gazdaság mindenre kiterjedõ

uralmi igényével szemben, amely még a lélek ökonomizálásától sem

riad vissza, hacsak megálljt nem parancsolunk neki. A szellemiség

egyházunk kincse, amelyet tovább kell fejleszteni és meg kell szilárdítani.

Hálásak vagyunk azokért a szellemi közösségekért, amelyekben

ez a szellemiség különösen elevenen él. A hallás, beleérzés, hallgatás,

imádkozás, csodálkozás és éneklés szerveinek gyakorlásra van szükségük.

Ilyen szellemi mélységbõl jutunk tetteinkben, szavainkban és vigasztalásunkban

új, szellemi alapokon nyugvó világosságra.

3. A keresztyén spiritualitás megújulása döntõ alapfeltétele az

egyházak közös bizonyságtételének világunkban. Annak tudata, hogy

a bizonyságtétel közös, mindig felelevenül, amikor istentiszteletet

ünneplünk. Mert minden istentisztelet túllép annak a közösségnek a

határain, amelyik ott összegyülekezett; minden istentiszteletben

Krisztus egy Teste van jelen. Egyházaink minden közös tevékenységének

az ökumenikus szellemiség, a közös hallás és imádkozás az alapja.

Ehhez szükségünk van alapformákra a közös igehirdetõ istentiszteletekhez

éppúgy, mint lépésekre a szakramentális kegyesség terén.

Ennek a közösségnek a szempontjából kimagasló jelentõsége van

a keresztség kölcsönös elismerésének egyházainkban. Az indíttatást

ahhoz, hogy a keresztség kölcsönös elismerésének világos formát adjunk,

Walter Kasper bíborosnak és a pápai egységtanácsnak köszönhetjük.

A 2002-es évben terjesztettek elõ egy ilyen javaslatot. Hálás

vagyok azért, hogy a Németországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

ezt az impulzust elfogadta. Ebben az évben április 29-én tizenegy

egyház képviselõi Magdeburgban aláírták a keresztség kölcsönös elismerésérõl

szóló egyezményt. Ennek az okmánynak a kulcsmondata

így hangzik: valamennyi aláíró egyház elismer „minden, Jézus parancsa

szerint az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében a víz alá merítés

56

vagy vízráöntés jegyével végzett keresztelést”. Világos, hogy ezek a

szavak Jézus keresztelési parancsának adnak elsõbbséget azzal a kérdéssel

szemben, hogy az egyes egyházakban milyen módon jogosították

fel azokat a szolgálattevõket, akik a szentséget kiszolgáltatják.

Meggyõzõdésem, hogy egy ilyen szemlélet, amely Jézus parancsának

vagy meghívásának adja az elsõbbséget a szolgálat különbözõ értelmezéseivel

szemben, megnyitja az utat az úrvacsorai közösség kérdésének

megválaszolásához is. Nem volna szabad ennek a kérdésnek

megválaszolására irányuló fáradozásainkban meglankadnunk. Mindenütt,

ahol különbözõ egyházakhoz tartozó emberek ökumenikus

családokban, ökumenikus jellegû szellemi közösségekben vagy más

élet- és munkaközösségekben összetartoznak egymással, megmutatkozik,

hogy milyen sürgõs az elõrelépés ezen az úton. Az emberek érdekében

kell utakat keresnünk, amelyeken a lelkészi szolgálat és az

úrvacsora kérdésében fennálló különbségeket nem összemossuk, hanem

kölcsönösen elismerjük azokat, mint Krisztus egy világosságához

vezetõ különbözõ utakat.

Mert mint egyházak felelõsek vagyunk azért, hogy az emberek

kötõdése Jézus Krisztushoz, aki személyes életük világossága is, ne

lazuljon, hanem szilárduljon. Együtt állunk az elõtt a feladat elõtt,

hogy az emberek számára egyházi otthonuk ne váljék idegenné, hanem

meghitt maradjon, és egyre meghittebbé váljék. És azokkal az

emberekkel szemben, akiknek a mi hitünk idegenné lett, közös feladatunk,

hogy Krisztus világosságát ne sötétítsük el, hanem fényének

szabad folyást engedjünk. Európa vallásilag plurális világában az

ökumenikus közösség nemcsak egy, az evangélium által megkövetelt

bizonyságtétel, hanem elemi része a közös feladatnak: „számot adni

mindenkinek, aki számon kéri tõletek a bennetek élõ reménységet”

(1 Péter 3,15). Ökumenikus közösségünk jellegének nagy jelentõsége

van abból a szempontból, hogy evangéliumhirdetésünk hitelesnek

bizonyul-e. Ezért döntõ próbája megbízhatóságunknak, hogy sikerül-

e közösségünket szellemiségben és Isten szolgálatában továbbfejleszteni.

4. A Niceai és a Konstantinápolyi Zsinatokkal együtt valljuk:

„Hiszünk…az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki

az Atyától született az idõk kezdete elõtt: Isten az Istentõl, Világosság

a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentõl…”. A Hitvallás

egy konszenzushoz igazodik, amely elénk adatott; nem rendelkezhe-

57

tünk fölötte. És mert az egyház egysége Krisztusban, mint az egyház

urában gyökerezik, valójában csak egy egység lehet. Ezen a bizonyosságon

nyugszik ökumenikus szellemiségünk. Az egységért az igazságban

folytatott küzdelem határozza meg egyházaink történetét a kezdet

óta. Ez a küzdelem a keresztyénség történelmének fõ témája. Ez ott is

meghatározó marad, ahol az igazságért folytatott küzdelem szakadásokat

vont maga után. Azonban mivel ez így van, kötelességünk, hogy

mindkettõt komolyan vegyük: az egység parancsát éppúgy, mint a

küzdelmet az igazságért. Minthogy ez így van, ökumenikus fáradozásaink

során mindkettõnek eleget kell tennünk: az egységnek, amely

Krisztusban gyökerezik, és a különbözõ utaknak, amelyek elvezetnek

az egyetlen igazsághoz, aki Krisztus maga. Ebbõl következnek egyházaink

különbözõ útjai. Ugyanakkor ebbõl következik, hogy különbözõségeinkben

is egymáshoz tartozók maradunk.

Az a feladatunk, hogy törekedjünk az egységre, és elõmozdítsuk

azt, ami Krisztusban már valóság. Azért, hogy az egyetlen igazságért

folytatott küzdelmünkben Krisztushoz, az egyház Urához, alapjához

és céljához mindenkor igyekszünk mindenkor hûek tudjunk lenni,

kölcsönösen tisztelnünk kell egymást. Ez abban a tudatban történik,

hogy egy egyházi közösség sem rendelkezik egyház mivolta fölött.

Mindegyik egyházat jellemzi mind a kettõ: a fény és az árnyék, az

igazság és a bûn, a hûség és az árulás, a hit és a hitetlenség. „Hiszek,

segíts a hitetlenségemen” (Márk 9,24); ez a segélykiáltás lehet, sõt,

ennek kell lennie az egyházak közös kiáltásának.

Csak ilyen alázatosan tehetjük fel az „egyház, mint olyan” kérdését.

A voltaképpeni egyház egy a bûnvallásban Isten elõtt és bízik kegyelmében;

egyengeti az emberek útját Isten szentségéhez; és a

megbocsátás ígéretében részesíti õket. Amennyiben egyházaink Isten

szavát hallják, együtt tesznek bizonyságot irgalmasságáról és a felebarátjukkal

szemben irgalmasan viselkednek, akkor „voltaképpeni

egyházak”.

Ezért érzem mindig ökumenikus szempontból tehernek, amikor

a „voltaképpeni egyház” fogalom Érisz almájává válik az egyházak között.

A római katolikus hatóságok erre vonatkozó megfogalmazása az

ez év július 11-ei hitkongregáció óta már nem nevezhetõ egy „elismerten

rövidre sikerült félmondat”-nak, ahogyan Kasper bíboros még

ez év július 9-én fogalmazott a 2000-es „Dominus Iesus” nyilatkozattal

kapcsolatban. Most inkább egy új, közös kezdetre van szükségünk.

58

Mert többé nem magától értetõdõ, hogy az ökumenikus karaván továbbhalad.

Sokkal inkább közösen akarnunk kell ezt a mozgalmat, és

meg kell egyeznünk abban, hogy milyen irányban. Nem kellene-e

eközben teljes alázatossággal megvallanunk, hogy önmagában egyik

egyházunk sem képes a Krisztus fényében levõ színek teljes spektrumát

megmutatni? Az is ösztönzi ökumenikus fáradozásunkat, hogy

önmagában egy egyház sem képes Krisztus világosságát teljességében

felfogni, vagy tükrözni. Ha egy egyház azzal az igénnyel állna

elõ, hogy egyedül benne aktualizálódik Krisztus valósága, és ezzel az

egyház alapja, úgy megnehezítené, sõt, hátráltatná magát a közös világítást

Jézus Krisztus fényében.

Ezért a protestáns egyházak számára fontos ökumenikus alapszabály

azok egyházvoltának tiszteletben tartása, akik az egységért és

Krisztus igazságáért küzdenek. Számunkra elképzelhetetlen, hogy a

sokféleségben megvalósuló egységhez, vagy a megbékélt különbözõséghez

vezetõ utat másképpen is meg lehet találni. Nem ismeretlenek

nekünk a felmerülõ nehézségek sem. Ma olyan elõfeltételekkel

kell ökumenét kialakítanunk, hogy a résztvevõ egyházaknak nemcsak

az egyházértelmezésük, továbbá az egyházi hivatalról és ordinációról,

az írás és a hagyomány viszonyáról, vagy a nõk lelkészi funkciójáról

alkotott véleményük különbözõ, hanem arról is különbözõ

elképzeléseik vannak, hogy mit jelent a „látható egység”. Nagyon

meglepõ is volna, ha a különbözõ teológiai szempontok és a különbözõ

történelmi tapasztalatok nem tükrözõdnének az egyház egységérõl

alkotott eltérõ felfogásokban is.

A kölcsönös elismerés és a kölcsönös tisztelet fontos feltétele az

ökumenikus haladásnak. Történelmünk szakadásaiért már nem kellene

egymásnak szemrehányást tennünk. Amikor a protestáns egyházak

ebben az évben a Reformáció ötszáz éves jubileumára készülnek,

emlékeznünk kell arra, hogy a Reformáció nem tagadta meg a

keresztyénség közös gyökereit. Ellenkezõleg! A reformátorok szándéka

nem az volt, hogy új egyházat alapítsanak, hanem hogy legyõzzék

a hit elsötétítését, hogy Krisztus fénye világosan sugározzék mindenkire.

A protestáns egyház gyökerei is a Bibliában és az Óegyházban

vannak. A reformátorokat a bibliai üzenethez és a keresztyénség közös

hitvallásához való hûség jellemezte. És az ebbõl származó egyház

a katolikus/egyetemes egyház, amely keresztül ment a reformáción.

Nekünk nemcsak 500 éves közös történelmünk van, hanem

59

2000 éves történelmünk. Bennünk ebben az értelemben is sokkal

több a közös, mint sokszor állítják.

5. Az egyház szerepe Európában az utóbbi kétszáz év alatt mélyrehatóan

megváltozott. Európa egyesülésével ez erõteljesebben tudatosodik

bennünk. Az európai államok ma messzemenõen egy vallássemleges

államértelmezést követnek, amely tiszteli és elõmozdítja a

vallásszabadságot. Az államegyházak kora ezzel véget ért. Azonban az

evangélium hatásának történelme továbbra is tart: Isten kegyelmének

üzenete hirdettetik, emberek a hitre alapozzák életüket és felbuzdulnak

a szeretet cselekedeteire. A keresztyén szabadság gondolata ott is tovább

hat, ahol már hiányzik a hivatkozás a gyökereire. Az emberi jogok és a

vallásszabadság gondolata, demokratikus államok kialakítása, az igazságra

orientált társadalmi intézkedések, a szükséget szenvedõ emberek

vagy menekültek iránti szolidaritás, a kiengesztelõdés és béke Európájának

eszméje mind döntõ impulzusokat köszönhetnek a keresztyén

hitnek, és vele együtt a zsidó hagyománynak. Ezt egyre világosabban

érezzük. Ezért az az elképzelés, hogy a hit hagyja magát kitoloncolni a

privát szférába, és a társadalmi együttélés a vallás és a hit nyilvános felismerhetõsége

nélkül is lehetséges volna, túlmegy a realitáson.

Európa modern történelme nyilvánvalóan össze van kötve az

egyháziatlanítás mozzanataival is. Sok ember felnõtt Európában,

anélkül, hogy Krisztusról hallott volna. De ez nem jelenti azt, hogy a

modern európai társadalomban többé nem volna hely a hit számra.

Az a tétel, hogy a modern európai társadalmak teljes mértékben szekularizáltak,

nem felel meg a valóságnak. Sokkal inkább az, hogy az

emberek állami gyámkodástól és állami kényszertõl szabadon használhatják

fel szabadságukat arra, hogy higgyenek, és szabadságukat,

amely hitükre épül. A vallásos meggyõzõdések sokaságában az európai

társadalomban a keresztyén hitnek összetéveszthetetlen helye

van. Rajtunk múlik, hogy ezzel a hellyel éljünk, és az evangéliumot

felragyogtassuk.

Ehhez arra van szükség, hogy konstruktív vitába szálljunk az európai

modernek önértelmezésével. Az evangéliumi hit értékeli és

méltányolja a felvilágosodásnak – a Reformáció által is bátorított –

olyan impulzusait, mint a személyes szabadság, a vallásszabadság, a

polgári jog, az állam és az egyház közötti világos különbségtétel, a

kritikus tudomány és a felelõsségteljes életvitel szabadsága. Éppen

ezen az alapon fordul kritikusan szembe a szabadságnak önkényes-

60

séggé, a tudományos megismerésnek mindenhatóvá, vagy a gazdasági

fejlõdésnek bálványimádássá változtatásával.

A Reformáció egyházai és teológiájuk mindig a hit és az értelem

szoros és szükségszerû összefüggése mellett szálltak síkra. De mindig

és mindenütt a hit feladata, hogy minden értelem értelmezés hatáskörének

a határait megmutassa. Mind a hitnek, mind az értelemnek

megvan a maga területe; de egymással összefüggésben maradnak. Ma

errõl kell hitelesen közösen bizonyságot tennünk azokkal szemben,

akik a hitet és az értelmet el akarják egymástól választani. Akár úgy,

hogy a hitet az értelemtõl szabaddá és ezzel irracionálissá teszik, akár

úgy, hogy az értelmet szabaddá teszik a hittõl és ezzel abszolutizálják.

6. A Reformáció egyházait képviselem Nagygyûlésünk mai, elsõ

plenáris ülésén. Wittenberg hangját hozom Nagyszebenbe. Ezért egy

kéréssel fejezem be, amelyet a wittenbergi elõkészítõ gyûlés ezév februárjában

fogalmazott meg: ”Alázattal és imádsággal bátorítjuk keresztyén

testvéreinket, hogy nyissák meg szívüket Jézus Krisztus igaz világossága

elõtt, és velünk együtt szálljanak síkra azért, hogy igazságot és

reményt hozzunk földrészünknek. Krisztus világossága indít minket

arra, hogy a béke, a megbékélés és az egység ajándékairól szétszaggatott

világunkban bizonyságot tegyünk, és síkra szálljunk értük.”

ortodoxoknak nagyon ismerõs. Az Úr Jézus Krisztus eljövetele

a keresztények számára a fény megnyilvánulása. Ennek a megnyilvánulásnak

az apoteózisa az Úr színeváltozása a Tábor hegyén

tanítványai jelenlétében: „Ott elváltozott elõttük, arca ragyogott,

mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a

fény.” (Mt 17, 2)”. Az ortodox teológiában a Tábor hegy fényének

kérdését a teremtetlen isteni energiákról szóló tanításban fejtették

ki, amelyekben Isten kinyilvánítja magát. Palamasz Szent Gergely

és tanítványai szerint az isteni fény, amelyet az apostolok a Tábor

61

hegyén szemléltek, maga az Isten, aki kinyilatkoztatja magát a teremtésben

azok számára, akik szívének szeme tiszta és nyitott ennek

a fénynek az észrevevésére. Az isteni fényt az emberi szem éppúgy

képes szemlélni, mint az a belsõ tekintet, amely az emberi szív

sajátja. Ez a fény Isten kegyelmének és energiájának a látható megnyilvánulása:

„ … az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.”

(Jn 1, 9)”. Az ember, lévén Isten képe és hasonlatossága

(Ter 1, 26-27), képes észrevenni és saját életében visszatükrözni az

isteni fényt.

A fényben való közösség az Úr parancsaihoz való hûséget, a

Krisztus üzenetéhez való ragaszkodást jelenti. Krisztus a Fény. Õ az

Ige is. Ezért a valódi fény az emberi értelmet megszólító Ige, amely

intellektuális kihívás is. „Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és megadta

nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban

vagyunk, az õ Fiában, Jézus Krisztusban.” (1Jn 5, 20), mondja

János apostol elsõ levelében. Istennek az Egyház által megõrzött szaván

alapul a Hagyomány, ami az ortodox teológiában és az ortodox

keresztények életében egyaránt alapvetõ fogalom. A Hagyomány nem

csupán az elõzõ századok szövegeinek és gyakorlatának az együttese,

hanem az a fény is, amely megvilágítja a férfiak és nõk szívét és

értelmét. Nem csupán a gondolkodásnak, hanem az életnek is a formája.

A Hagyomány nem csak archaizmus, hanem az Egyház élete

maga, amelynek forrása Krisztus fénye.

Az ortodox hagyomány különbséget tesz a fény két aspektusa között:

a fény, mint kegyelem, amely által Isten közli magát a világgal és

cselekszik a világban és a fény, mint az igazság igéje. Azonban nem két

különbözõ fényrõl van szó, hanem egyetlen fényrõl, amely különbözõ

módokon nyilvánul meg. Az igazság ismerete lehetetlen az Isten életével

való közösség nélkül, amellyel Krisztus ismertetett meg bennünket

és amelyrõl Szent János evangéliuma mondja: „Benne az élet volt, s az

élet volt az emberek világossága.” (Jn 1, 4). Az értelem nem lehet megvilágítva,

ha az ember egész valóját nem ragyogja be Krisztus fénye. Ez

a megvilágosodás igazi értelme. Ezt a megvilágosodást, amely magába

foglalja az igazság ismeretét és az örök élettel való közösséget, az

Egyházon belül érhetjük el. A kegyelem fénye és az igazság fénye

az Egyházban egy és elválaszthatatlan, egyetlen valóságot képeznek.

Az Egyház a tartó edénye a fénynek, amely ragyog messze túl annak

határain és a „világba jõve” megvilágosít minden embert (Jn 1, 9). A

62

fénynek, amely a Szentlélek kegyelme, errõl a tulajdonságáról írta János

apostol és evangélista, hogy „A szél ott fúj, ahol akar” (Jn 3, 8).

Nem gondoljuk, hogy Krisztus fénye megtorpan az Egyház határain,

de szilárdan hisszük, hogy ennek a fénynek a forrása az Egyházban

A fénynek ez a felfogása a többi hagyomány és vallási tapasztalat

tiszteletére ösztönöz bennünket, ugyanakkor emlékeztet az Evangélium

szavaira: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz,

elkárhozik.” (Mk 16, 16). Ebben a szellemben folytatjuk a vallásközi

párbeszédet és azt nem csupán a más vallási hagyományok jobb

megismerése de a saját hitünk jobb megértése miatt is fontosnak

tartjuk. Krisztus tanítása a fény, amely kinyilvánítja és láthatóvá teszi

azt, ami korábban homályos volt. Lehetõvé teszi, hogy igaz fogalmunk

legyen Istenrõl, az emberrõl és a világról. Természetesen az

ember fontos ismeretekre tesz szert saját magát, a maga természetét

és a világét vizsgálva, de ez a tudás nem képes az embert meghaladó

távlatok megnyitására. Ha feltételezzük, hogy létezik az emberi természetnél

magasabb rendû élet, az csak akkor válhat ismertté, ha az

maga nyilvánítja ki magát az embereknek. Az ember képtelen lenne

látni a saját alakját, ha nem létezne a fény, amelynek forrása az emberen

kívüli. Az a napjainkban egyes tudományos körökben kialakult

gondolat, hogy a tudományos ismeret és a vallási ismeret kiegészítik

egymást, értelmetlenné teszi a tudomány és a hit mindennemû

szembeállítását. Ez azt is jelenti, hogy az embernek a maga személyes

és társadalmi életéhez ugyanúgy szüksége van a vallásra mint a

tudományra.

Ma, inkább mint valaha, a kereszténység támogatni kívánja a tudományos

kutatást és annak a gyakorlati életben való alkalmazását.

De a keresztény Egyházak mindenek elõtt a saját üzenetüket akarják

megõrizni, amelyet az Úr Jézus-Krisztus adott át az embereknek és

annak a kortársaink életében való megvalósulását akarják látni. Történelmünkbõl

tudjuk, hogy ez a feladat sosem volt egyszerû. Az emberi

gyöngeségek idõnként megosztáshoz, ellentétekhez sõt testvérgyilkos

háborúkhoz vezettek. Az elsõ évezredben a keresztények arra

törekedtek, hogy a lehetõ legpontosabban fejezzék ki emberi nyelven

azokat az isteni igazságokat, amelyek Krisztus evangéliumában lettek

számukra kinyilatkoztatva. Ezek ma a Niceai-Konstantinápolyi

hitvallásban vannak tömören kifejtve. Igaz, a keresztény világban lé-

63

teznek eltérések abban, hogy hogyan értjük a hit alapjait. Ugyanakkor

biztonsággal állíthatjuk, hogy egészen a közelmúltig a keresztények

egyformán látták az embert és annak az etikai normák által

megszabott életét. Ma ez az egység is le van rombolva. Egyes keresztény

közösségek egyoldalúan revideálták és revideálják az életnek a

Szentírásban megtalálható normáit.

Miért következett be ez a jelenség napjainkban, a XXI. század

kezdetén? Miért lett annyira népszerû az erkölcsi normák fejlõdésének

a gondolata egyes keresztény körökben? Elõször, a teológia,

amely az ember üdvösségét egyedül a hit gyümölcsének tartja, hajlik

egy ilyen fejlõdésre. De véleményem szerint inkább e világ vallástalan

szellemének a befolyásáról van szó. Sokatmondóan cseng egybe

egyes keresztény körök újfajta erkölcsi felfogása és a szekularizált

posztmodern világ paradigmája. Tágabb értelemben, a posztmodern

az elvben összeegyeztethetetlen megközelítések és vélemények öszszeegyeztethetõségét

jelenti. Egy ilyen látásmód esetleg igazolható a

társadalom egyes részeiben, de nem igazolható a keresztény erkölcsben.

A hívõk nem ismerhetik el egyszerre az élet értékét és a halálhoz

való jogot, a család értékét és az egynemûek együttélését, a

gyermek jogait és az emberi embriók orvosi célból történõ megsemmisítésének

lehetõségét.

Mégis, ez a megközelítés elterjedt nem csupán egyes embereknél,

vagyis magán véleményként, hanem azt fokozatosan kötelezõvé is

teszik az összes állampolgár számára egyes európai államok és nemzetközi

szervezetek törvényei. A keleti országok ortodoxai, akik megtapasztalták

a totalitárius államokban való életet, fenyegetõ tendenciákat

ismernek fel a politikai hatalom fejlõdésében. A keresztények

régóta ismerik a Szent Ágoston által kifejtett elvet: „Egység a szükséges

dolgokban, szabadság a bizonytalanokban és szeretet mindenben”.

A keresztények és a nem-hívõk abban nem értenek egyet, hogy

mi a szükséges és mi a bizonytalan. Ez tölt el bennünket félelemmel,

mert a keresztények azt kívánják, hogy követhessék a saját erkölcsüket.

Ha a közhatalom arra kényszeríti õket, hogy felelõsséget vállaljanak

olyan cselekedetekért, amelyek hitükkel és erkölcsükkel ellentétesek,

nehezen fogják az ilyen hatalmat barátinak és elfogadhatónak

tartani.

Mi az oka ennek az összeférhetetlenségnek a keresztény álláspont

és az etikai relativizmus közötti? Ez a hitbõl következik, amennyiben

64

az emberrõl alkotott isteni kép és az élet értelme Krisztusban lett kinyilatkoztatva.

Ennek az igazságnak a visszautasítása az ember és a

világ halálát jelenti. Az Egyház nem az Istenrõl és az emberrõl való

saját vízióját tanítja, amely valamilyen okból számára hasznos, mint

azt egy politikai párt tenné, hanem a számára Isten által kinyilatkoztatott

igazságot hirdeti. Ha egy tudósnak, aki egy új természeti törvényt

fedez fel, joga van elméletét védelmezni, mennyivel inkább joga

van az Egyháznak védelmezni az örök igazságot.

Nekünk, keresztényeknek nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy

Krisztus a valódi istenit és a valódi emberit nyilvánította ki a világnak.

Az emberi természet teljessége Krisztusban lett kinyilatkoztatva.

Még Pilátus is elismerte ezt, midõn így szólt: „Íme az ember” (Jn

19, 5). A Krisztusban megnyilvánult emberi természetnek nem kell

fejlõdnie, csupán a többi ember természetévé kell válnia. Mindaz,

amit az emberrõl mondhatunk, ki lett nyilatkoztatva Krisztusban.

Az ember lényegérõl folytatott viták kétezer éve véget értek. Ezért az

erkölcsi normák fejlõdésének egyes keresztény körökben népszerû

eszméje szolgalelkû alkalmazkodás e világ szelleméhez, amely ma a

posztmodern paradigma eredete. Igaz, hogy az Egyház életében kialakulnak

olyan szokások, amelyek a kulturális, földrajzi és történelmi

feltételeknek megfelelõen fejlõdnek, de az emberi természetnek

vannak alapvetõi fogalmai, melyek megváltoztathatatlanok.

erkölcsöt és a keresztény értékeket, ha a legfontosabb felekezetek, dacára

tanbeli eltéréseiknek, nem egyesítik erõfeszítéseiket. Az „ökumenizmus”

régi fogalma már nem mindenben felelnek meg ennek

az új feladatnak. Úgy gondoljuk, hogy az Evangélium egyetlen és

megváltoztathatatlan etikájára alapozott keresztény szolidaritás és a

keresztény értékekrõl a világban tett közös tanúbizonyság talán az

utolsó esély a keresztényeknek arra, hogy közös erõfeszítéssel újra

lelket adjanak Európának. Ezért szükséges, hogy a keresztény közösségek

támogassák egymást, õrizzék a barátság kötelékeit, osszák meg

egymással tapasztalataikat, egy nyelven szóljanak a külsõ világhoz,

legyenek közös szociális projektjeik. Az orosz Egyház a totalitárius

rendszerben szerzett tapasztalatból tudja, hogy mit jelent a keresztény

szolidaritás Európában. Ez a szolidaritás ma is cselekszik. Számos

Egyház baráti üzenettel fordult hozzánk a moszkvai Patriarchátus és a

határokon túli orosz Egyház közötti egység helyreállítása alkalmából.

65

Szolidárisnak érezzük magunkat a többi kereszténnyel a szekularizmus,

a lelki dimenzió hiánya, a szegénység és az integrizmus mai kihívásaival

szemben. Közös keresztény örökségünk van és ezért könynyebben

tudunk közös választ adni ezekre a kihívásokra, mint más vallások

vagy más filozófiák követõivel együtt. Meg vagyok gyõzõdve,

hogy az ezekkel a közös kihívásokkal szembeni szolidaritás meg fogja

erõsíteni a keresztények közötti kapcsolatokat Európában, fel fogja

éleszteni az érdeklõdést a teológiai párbeszéd és az Isten által rendelt

egység keresése iránt azokban a keresztény közösségekben, amelyekben

ez ellanyhult.

A közös etikai normák védelmében a keresztényeknek keresniük

kell a kapcsolatokat azoknak a vallásoknak a képviselõivel, amelyek

erkölcsi álláspontja a kereszténységéhez közeli. Ezért a vallások közötti

kapcsolatok fontosak Európában és az egész világon. Minden

különbözõségük dacára a hagyományos vallásokban közös az, hogy

elsõbbséget adnak az örök értékeknek a mulandó földiekkel szemben.

Ez lehetõvé teszi, hogy együtt szálljunk szembe az emberi élet etikus

megszervezését fenyegetõ veszélyekkel. A vallási vezetõk 2006 júliusában

Moszkvában tartott csúcstalálkozója, amely Európa egyik legfontosabb

vallásközi eseményévé vált, megmutatta, hogy a legfontosabb

vallási hagyományok képviselõinek közeliek az etikai álláspontjai közeliek.

Mindannyian kifejezték aggodalmukat a napjainkban uralkodó

etikai relativizmussal kapcsolatban.

A keresztények bizonyos támogatásra találhatnak olyan nem-hívõknél

is, akik a kereszténységhez közeli etikai értékeket védenek.

Ebben nincsen semmi meglepõ, hiszen már Pál apostol megírta a rómaiakhoz

intézett levelében, hogy ha a pogányok lelkiismeretük szavára

hallgatnak, betölthetik Isten törvényét (Cf. Rom 2, 14-15). Más

szavakkal, a keresztényeknek minden jóakaratú erõvel együtt kell

mûködjenek, hogy társadalmi megegyezésre jussanak az erkölcsi

normákról és azt meg is tudják õrizni. E cél elérése érdekében a keresztény

közösségeknek együtt kell dolgozniuk a közvéleménnyel és

támogatniuk kell a párbeszédet a nemzeti és nemzetközi struktúrákkal.

Mikor a keresztények kiállanak azért, hogy a köz szférában

egységes erkölcs legyen, meg kell hagyniuk minden embernek a lehetõséget,

hogy életét olyan értékek szerint szervezze meg, amelyeket

lelkiismerete diktál neki. Ezen a területen csupán Pál apostol

egy másik szavát kell követniük: „Ki vagy te, hogy más szolgája

66

felett bíráskodol? Saját ura elõtt áll vagy bukik. De állni fog, mert

elég hatalmas az isten, hogy fenntartsa. (Rom 14, 4). A társadalmi

erkölcstõl eltérõ más megközelítések maradjanak a magán élet szférájában.

Ezeket sem üldözni, sem másokra kényszeríteni, vagy a

közszféra normáiként bemutatni nem kell.

Ma sokan, ha akár nem is hívõk, elismerik, hogy a kereszténység

a kohézió hatalmas forrása az európai civilizáció számára. Ez a vélemény

azóta éledt fel Európában, mióta annak szembe kell néznie

más civilizációk kihívásaival. Európának, ahhoz, hogy fennmaradjon

a mai világban, keresztény kontinensnek kell maradnia. Ez nem jelenti

azt, hogy nincs hely más vallásokat vagy filozófiákat követõ emberek

számára. Arról van szó, hogy fel kell ismerni a kereszténység

szerepét kontinensünk múltjában, jelenében és jövõjében. Egy ilyen

felismerés nagy részben attól függ, képesek e a keresztények megõrizni

Krisztushoz való hûségüket és identitásukat egy gyorsan változó

multikulturális világban.

„Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy

jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5, 16). A világ

képes meglátni, elfogadni és megdicsõíteni a mennyei Atyát, ha a hívei

által terjesztett fény az õ Fiának a fénye.

67

Az ezévi Imahét anyagának összeállításában elsõsorban a

Graymoori Ökumenikus és Vallásközi Intézet, valamint az Amerikai

Egyházak Ökumenikus Tanácsa és az USA-beli Katolikus Püspöki

Konferencia teológusai, lelkipásztorai vettek részt.

Az