Az örmények több hullámban érkeztek Erdélybe, a legnagyobb bevándorlás 1665-1672 között volt jegyezve, de dokumentumok tanúskodnak, hogy már a honfoglaláskor is, a magyar vezérekkel jöttek örmény családok is. Az örmények bárhol is telepedtek le, Erdély-szerte pozitívan befolyásolták az illetõ település kereskedelmét és különbözõ intézmények megalapítását, fejlõdését.
A kereskedõ népként nyilvántartott örmények különösképpen marhakereskedéssel foglalkoztak és jóval Erdélybe való betelepedésük elõtt kapcsolatba lehettek a székelyekkel, hisz az akkor Moldvában lakó örmények állatkereskedés céljából felkereshették a gyergyói székely állattenyésztõket, kereskedõket. Kölönte Béla 1910-ben kiadott könyvének – „Gyergyó története a kialakulástól a határõrség szervezéséig” – a 127. oldalán beszámol, hogy az elsõ Gyergyószentmiklóson letelepedett örmény Hörcz Azbej és testvére, Vártig volt, akik 1654-ben érkeztek ide. Mivel ebben az idõben Moldvában már nem voltak valamilyen fényesek az életkörülmények Erdélyt az ígéret földjének tekintették, és így megindult a Piricskei-szoroson át a bevándorlás. Szintén Kölönte említett könyvének a 128. oldalán olvashatjuk, hogy 1669 táján az örmények Apaffy fejedelemhez követeket küldtek, engedje meg nekik, hogy amíg Moldvában zavargások vannak, telepedjenek meg Gyergyóban. Az engedélyt a fejedelem meg is adta, hisz jó kereskedõi hírnek örvendtek az örmények. Az elsõ telepesek Gyergyószentmiklóson kívül Csíkszépvízen, Besztercén, Görgényben, Petelén, Ebesfalván, Szamosújváron és Gyulafehérváron alakítottak ki nagyobb közösségeket.
Idõvel a szegényebbnek számítók tovább mentek, így kialakítva az örmény szórványt. Kölönte szerint Gyergyóban 1680-ban bocsátottak rendelkezésükre egy kápolnát is, ekkor õk külön bíróval és esküdtszékkel rendelkeztek. Letelepedéseik után üzleteket nyitottak, marha- és fakereskedéssel foglalkoztak, de más iparág fejlesztésében is jelen voltak. Letelepedésüket követõen fellendült a tutajozás is. Ami az állatkereskedést illeti, Moldvából és Csíkból is felvásárolták az állatokat és egészen Bécsig is elhajtották eladás végett. Kölönte könyve 129. oldalán megemlíti, hogy évente 40 000 ökröt, 10 000 lovat, 300 000 juhot, vásároltak és adtak el. Orbán Balázs: „A Székelyföld leírása”, 1868-ban megjelent könyvének 104. oldalán beszámol, hogy ottjártakor (1865) Gyergyószentmiklóson közel 40 örmény bolt volt, és 1200 személy vallotta magát örménynek. Azt is megtudjuk, hogy az örmény tímárok készítik a veres kordományt, mely országszerte híres, melynek a minõségi elõállításának titkait csak õk ismerik. Orbán Balázs szerint a tutajkereskedést is õk uralták.
 |
|
Merza Kristóf |
A gyergyói állatpiac is országszerte híres volt. 1894-ben a szentmiklósi vásárokra felhajtottak 40 554 db. szarvasmarhát és 7029 lovat. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara évi jelentésbõl az is kitûnik, hogy ennyi állatot a Székelyföldön sehol sem vittek piacra, pedig a kamarához négy megye tartozik: Udvarhely, Csík, Háromszék és Maros-Torda. Ez tûnik ki Urmánczy Nándor írásából, ami az Erdély, 1896. 3. számában jelent meg. Hankó Vilmos a Székelyföld c., 1896-ban kiadott könyve 274 oldalán írja, hogy a gyergyói 6104 lakos közül 410 örmény és a kereskedelem majdnem kizárólag az örmények kezében van: „akik jó hazafiak, nyelvre, érzületre magyarok”. Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy egyházi szertartásuk csak annyiban különbözik a katolikusokétól, hogy a mise örményül zajlik, de a pap magyarul szól a hívekhez, és a hívek is magyarul imádkoznak. A barokk stílusú templom pedig 1730-1734 között épült.
Az eltelt évszázadok során az örmény lakosok jelen vannak majdnem minden megvalósításban: színjátszás, bankok létesítésénél, de más társulatok létrehozásánál is. Így az 1880-ban megalapított Gyergyói Elsõ Takarékpénztár 21 tagja közül 11 örmény származású volt. E létesítmény elnöke pedig Merza Kristóf lett. Szintén örmények hozták létre a Gyergyói Kereskedõi Kört. Az 1982-ben megjelent Armenia könyv 31. oldalán megtudjuk, hogy elnöke Lázár Zakariás, alelnöke pedig Görög Joachim voltak.
Az örmény közösség számos fontos embert adott Gyergyónak, helyszûke miatt csupán egyet említenék meg: Görög Joachim (1862-1928) pap, tanár, püspöki biztos, parlamenti képviselõ, szenátor. Február 23-án, Szamosújváron született, a teológiát Bécsben végezte el 1885-ben. Habár több plébániát is felajánlottak neki, õ a gyergyóit választotta. Hozzájárult a gyergyói Magyar Állami Királyi Gimnázium megalapításához, mely jelenleg a Salamon Ernõ nevet viseli. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tagja és a Gyergyó vidéki osztály elnöke. 1898-ban hozta létre az Úri Kört, amelynek célja az irodalom népszerûsítése volt, 1904-tõl pedig az Iparos Kör folytatta az Úri Kör munkálatait. Erdély elcsatolása után (1918) a helyi Magyar Párt elnöke. A gyergyói örmény temetõben nyugszik.
Czirják Károly, Új Kelet, 2007. május 6,