Gyenge érdeklõdés övezte az örmény napokat

Mindössze néhány koros, örmény egyháztanácsos és családtagjaik, a Görög Joachim Társaság szervezõi, valamint a sajtó képviselõi jelentek meg a gyergyószentmiklósi Pro Art Galériában április 13-i kezdéssel induló I. Örmény Napok rendezvénysorozaton. „Értékteremtõ, eredetéhez és hagyományaihoz ragaszkodó népcsoport az örménység” – hangoztatta megnyitó beszédében Madaras Szilárd, a Görög Joachim Társaság elnöke.

Elmondta: a következõkben évente meg akarják rendezni az örmény múlttal is rendelkezõ Gyergyószentmiklóson az Örmény Napokat. A galériában kiállított korabeli fényképmásolatok a mellékelt magyarázatokkal egy virágzó társadalmi életet élõ közösség mindennapjaiba engedtek betekintést. Baróti László örmény plébános a nagytudású Görög Joachim egyházi- és közéleti személyiség gyergyószentmiklósi tevékenységét vázolta. A Budapestrõl érkezett Dukai Ditta vetítéssel egybekötött örményországi élménybeszámolója a mai távol-keleti ország kultúráját, hétköznapjait mutatta be. Madaras Péter Mesélõ házak címet viselõ szombati elõadása Gyergyószentmiklós településfejlõdését ismertette a jellegzetesen örmény építkezés tükrében. Selyem András Kis örmény kultúrtönénet címû elõadását távollétében Dukai Ditta tolmácsolta, majd a budapesti vendégelõadó az örménység építkezési kultúrájáról és csodálatos kõfaragásairól beszélt. Vasárnap a Minoritates Mundi sorozat Erdélyi örmények I. és II. részét nézhették meg az érdeklõdõk.

Az örmények megjelenése Erdélyben Magyarország kereszténnyé válásának idõszakára, a 10. század végére, illetve a 11. század elejére tehetõ. IV. Lajos magyar király 1281-ben létrehozta a „Terra Armenorum”-ot és Erdélyben örmény kolostort építtet. Az örmények Gyergyószentmiklóson 1654-ben, Besztercén és Erzsébetvárosban 1658-ban telepedtek meg. Az örményeknek joguk volt az önrendelkezéshez, a szabad kereskedelemhez, iparengedéllyel rendelkeztek, és saját bírókat választhattak. Például Gyergyószentmiklóson – de más városokban is – az örményeknek saját polgármesterük volt, független a magyarságétól. Azért, hogy elkerüljék az összetûzéseket a többi kereskedõvel az örmények saját, autonóm városokat létesítettek: Szamosújvár (Armenopolis) és Erzsébetváros (Elisabethpolis). Ezeknek a városoknak a létrehozása egybeesik a Habsburg uralom Erdélyben való kiterjeszkedésével. A két örmény várost szabad királyi várossá nyilvánították, Szamosújvárt 1711-ben, Erzsébetvárost pedig 1733-ban. Ezeknek a városoknak joguk volt a saját közigazgatáshoz, bíróságaik voltak és belsõ törvényeik, önálló kereskedelmi kapcsolatokat tarthattak fenn idegen országokkal, és vásárokat rendezhettek. Erdély fejedelmétõl csupán katonai szempontból függtek és adózniuk kellett.

A 18. század elején Erdélyben tizenötezer örmény élt, az 1848-as szabadságharc hajnalán a lélekszámuk meghaladta a húszezret. Gyergyószentmiklóson az egyházi nyilvántartó szerint ma alig több mint hatszáz magát örménynek valló, magyar anyanyelvû lakos él.

Jánossy Alíz, Új Kelet, 2007. április 22.

EÖGYKE füzetek

 

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 2531 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME