Elmondta: a következõkben évente meg akarják rendezni az örmény múlttal is rendelkezõ Gyergyószentmiklóson az Örmény Napokat. A galériában kiállított korabeli fényképmásolatok a mellékelt magyarázatokkal egy virágzó társadalmi életet élõ közösség mindennapjaiba engedtek betekintést. Baróti László örmény plébános a nagytudású Görög Joachim egyházi- és közéleti személyiség gyergyószentmiklósi tevékenységét vázolta. A Budapestrõl érkezett Dukai Ditta vetítéssel egybekötött örményországi élménybeszámolója a mai távol-keleti ország kultúráját, hétköznapjait mutatta be. Madaras Péter Mesélõ házak címet viselõ szombati elõadása Gyergyószentmiklós településfejlõdését ismertette a jellegzetesen örmény építkezés tükrében. Selyem András Kis örmény kultúrtönénet címû elõadását távollétében Dukai Ditta tolmácsolta, majd a budapesti vendégelõadó az örménység építkezési kultúrájáról és csodálatos kõfaragásairól beszélt. Vasárnap a Minoritates Mundi sorozat Erdélyi örmények I. és II. részét nézhették meg az érdeklõdõk.
Az örmények megjelenése Erdélyben Magyarország kereszténnyé válásának idõszakára, a 10. század végére, illetve a 11. század elejére tehetõ. IV. Lajos magyar király 1281-ben létrehozta a „Terra Armenorum”-ot és Erdélyben örmény kolostort építtet. Az örmények Gyergyószentmiklóson 1654-ben, Besztercén és Erzsébetvárosban 1658-ban telepedtek meg. Az örményeknek joguk volt az önrendelkezéshez, a szabad kereskedelemhez, iparengedéllyel rendelkeztek, és saját bírókat választhattak. Például Gyergyószentmiklóson – de más városokban is – az örményeknek saját polgármesterük volt, független a magyarságétól. Azért, hogy elkerüljék az összetûzéseket a többi kereskedõvel az örmények saját, autonóm városokat létesítettek: Szamosújvár (Armenopolis) és Erzsébetváros (Elisabethpolis). Ezeknek a városoknak a létrehozása egybeesik a Habsburg uralom Erdélyben való kiterjeszkedésével. A két örmény várost szabad királyi várossá nyilvánították, Szamosújvárt 1711-ben, Erzsébetvárost pedig 1733-ban. Ezeknek a városoknak joguk volt a saját közigazgatáshoz, bíróságaik voltak és belsõ törvényeik, önálló kereskedelmi kapcsolatokat tarthattak fenn idegen országokkal, és vásárokat rendezhettek. Erdély fejedelmétõl csupán katonai szempontból függtek és adózniuk kellett.
A 18. század elején Erdélyben tizenötezer örmény élt, az 1848-as szabadságharc hajnalán a lélekszámuk meghaladta a húszezret. Gyergyószentmiklóson az egyházi nyilvántartó szerint ma alig több mint hatszáz magát örménynek valló, magyar anyanyelvû lakos él.
Jánossy Alíz, Új Kelet, 2007. április 22.
