Az örmény temetõ közel ötszáz sírhantját mára sikerült digitalizálni, és az interneten elérhetõvé, kereshetõvé tenni – jelentette be szerdán, március 3-án késõ délután sajtótájékoztatóján Magyari-Sáska Zsolt.
A temetõ a gyergyószentmiklósi örmény közösség magántemetõje, közel két hektáron fekszik, a legrégebbi síremlék 1855-bõl való. A közösség honlapján, a www.gyergyoiormenyek.ro címen sok információ olvasható róluk, itt érhetõ el a temetõ digitális adatbázisa is. Amellyel két célja volt kivitelezõinek: „egyrészt tisztelegni szeretnénk õseink emléke elõtt, nem hagyva, hogy feledésbe merüljenek, ugyanakkor a távoli hozzátartozók számára így talán elérhetõbb távolságba kerülnek elhunyt szeretteik sírhantjai. Másrészt segítséget szeretnénk nyújtani a statisztikai és családfakutatások számára” – olvasható a weboldalon.
A temetõ felmérését 2006-ban kezdték el nyilvántartás végett, ezt a Babeº-Bolyai egyetem gyergyószentmiklósi tagozatának topográfus hallgatói végezték szerzõdés alapján – magyarázta Magyari-Sáska Zsolt. Majd 2009-ben Kedves Mária Magdolna államvizsga-dolgozatának keretében aktualizálta a sírok helyét, képek készültek a sírkertekrõl, hantokról és fejfákról, tehát tavaly felújítódott a szöveges és a térképi adatbázis is. Pál Tibor, a weblap rendszergazdája és jómagam tettük elérhetõvé az interneten. A temetõ adatbázisában keresni lehet név, születési év, elhalálozási év és elhalálozási kor szerint is, a keresés találataiban kiválaszthatjuk, melyiket szeretnénk részletesebben megtekinteni, és akkor megtekinthetjük a térképet, a sírhant temetõben lévõ helyét, képen magát a síremléket és a feliratot is.
A sajtótájékoztatón azt is megtudtuk, szeretnék az örmény templom körül lévõ sírokat is digitalizálni. A nyár folyamán pedig kérdõív során szeretnék kideríteni, milyen a lakosság viszonya a gyergyószentmiklósi örményekhez, mit tudnak róluk. És azt is felleltározzák, hogy a négy örmény településnek milyen örmény jellegû turisztikai vonzereje van.
Rancz Enikõ, Gergyói Kisújság, 10. sz. (844) 2010. március 11 – 17. XVII. évf. 10. sz. (844)