Az örmény templom búcsúünnepe alkalmával ünnepségsorozaton vehettünk részt vasárnap, az Örmény Közösségi Házban elõadásokon, illetve örmény rítusú ünnepi szentmisén.
A Közösségi Háznál, az örmény kórus rövid fellépése után, dr. Magyari-Sáska Zsolt Napjaink gyergyószentmiklósi örmény közössége számokban címû elõadását hallgathatták meg a jelenlévõk.
Érdekes elõadás volt, hiszen választ kívánt adni arra a sokak által feltett kérdésre, hogy hányan is vannak ma Gyergyószentmiklóson, akik örménynek vallják magukat.
A Közösségi Háznál, az örmény kórus rövid fellépése után, dr. Magyari-Sáska Zsolt Napjaink gyergyószentmiklósi örmény közössége számokban címû elõadását hallgathatták meg a jelenlévõk.
Érdekes elõadás volt, hiszen választ kívánt adni arra a sokak által feltett kérdésre, hogy hányan is vannak ma Gyergyószentmiklóson, akik örménynek vallják magukat.
2010 májusában egy kérdõíves felmérést készítettek, melyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak segítségével juttattak el az örmény családokhoz. A kérdõív különbözõ kérdéseket tartalmazott. Például, hogy melyik volt a kedvelt liturgiájuk, a római vagy az örmény? Készítenek-e napjainkban hagyományos örmény ételeket? Mennyire igényelnének örmény társaságot? stb.
Megtudtuk, hogy egyházi nyilvántartás szerint Gyergyószentmiklóson az örmény közösséghez 271 család van bejegyezve, függetlenül az egyházi adó kifizetésétõl. Ebbõl 90% gyergyói lakos és 10% (31 család) más településekrõl származik. Az adatgyûjtés során akadályokba is ütköztek, hiszen nem tudtak eljutni mindenkihez, csupán a megkérdezettek 71%-ához. Az okok különbözõek voltak. Vagy nem találták otthon, vagy elköltöztek, illetve akadtak olyanok is, akik nem kívántak szóba állni a kérdõíves hallgatókkal. Tehát a felmérés eredménye a megkérdezett 179 családra korlátozódik. Természetesen vannak vegyes házasságok is. Örmény származásúnak a közösséghez tartozók 60%-a vallotta magát. Dr. Magyari-Sáska Zsolt szerint, ha a felnõttek átlagéletkorát veszik figyelembe, akkor a 60 éves átlagéletkort is meghaladja az. Ez viszont egy elöregedõ közösséget jelent.
Mivel az elmúlt idõszakokban lehetõségük volt az örmény származású fiataloknak és idõseknek is az örmény liturgiába „belekóstolni”, kíváncsiak voltak, melyik az a liturgia, amit szívesebben hallgatnának a hívek. Itt az örmény liturgia lett a kedveltebb, viszont magyar nyelven. A gasztronómiával kapcsolatosan azt is megtudtuk, hogy kevés az a férfi, aki otthon részt vesz a hagyományos ételek elkészítésében, csupán 5,5%-a megkérdezetteknek. Kihangsúlyozta, hogy egy közösség megmaradásához elengedhetetlen a tagok segítsége. Erre vonatkozó kérdés is szerepelt a kérdõívben. Segítenének-e, illetve, ha igen, akkor mivel? A szellemi munka, a szervezés és a kétkezi munka is az anyagi segítségnyújtás mögött maradt jóval. Ezt persze sok mindennel magyarázhatjuk, de nem utolsó szempont az sem, hogy az örmények biz’ mindig jómódúak voltak. Az örmény társaság tekintetében a megkérdezettek több mint a fele igényelné azt.
Többek között az is kiderült a kérdõívezés során, hogy igen sokan tartják fontosnak, hogy gyermekeik ismerjék az örmény liturgiát, az erdélyi örmények történetét, illetve az örmény nyelv „alapfokú” ismeretét is ide sorolták.
Dr. Puskás Attila felkérte dr. Magyari-Sáska Zsoltot, hogy ezt a fajta felmérést terjessze ki Erdély egész területére. Majd elmondta: az örmények nem csak kereskedõk, hanem elsõsorban egy kultúrnép, amely persze, kereskedésbõl él, de rengeteget ad a kultúrára és gyûjti a kultúrkincseket.
Az a kiállítás, amit a múzeumban és Marosvásárhelyen bemutattak, a plébánián látható. A Közösségi Házban a kiállítás kísérõszövegét láthattuk. A kiállítás szervezõje Székely Szilárd János volt.
Dr. Puskás Attila kihangsúlyozta: – A gyergyószentmiklósi örmény plébánia könyvtárában három kategóriába csoportosítható könyvállomány van. Vannak olyan könyvek, amelyek teljesen örmény nyelven íródtak, itt elsõsorban Bibliákra gondolok. Léteznek olyanok, amelyek lengyel nyelven és végül magyar, német, latin vegyes kategóriájú könyvek is. Abból kiindulva, hogy a lengyel nyelvû könyvek nagyon kopottak, feltételezhetõ, hogy az õseink lengyel nyelven hallgathatták a prédikációkat. A különbözõ más nyelven írott könyvek léte arra enged következtetni, hogy a gyergyói örmények szerették volna ismerni azokat a szellemi irányzatokat, hogy más teológiai irányzatokról is tudomást szerezzenek. Azokról, amelyek Európában, abban a korban honosak voltak.
Az örmény bibliákról elmondta, hogy a legrégebbi örmény Biblia, ami itt a gyergyói plébánián megtalálható 1666-ból, a második legrégebbi 1733-ból való.
Majd az egyik legfontosabb magyar könyvet emelte ki, Pázmány Péternek a könyvét, melyet 1637-ben adtak ki, a halála évében.
Az érdekességek között az örmények és katolikusok közötti hitbeli eltéréseket is láthattuk, egy jezsuita szerzetes szerint. Az örményeket az 1900-as évek közepéig eretnekeknek tartották, és tizenhárom eltérést sorakoztattak fel, hogy miért nem hithûek az örmények.
Ezt követõen az örmény–magyar nemesi címerek vándorkiállítását csodálhatta meg a jelenlevõ, két teremben kiállítva. A jelenlevõk megtudhatták az örmény nemzeti színek jelentését is: így a piros a vér, a narancssárga a kajszibarack, a kék a tenger és az ég. A kajszibarackról az is kiderült, hogy Örményországból terjedt el az egész világon.
Az erdélyi örmény nemesekrõl azt kell tudni, hogy nemességüket nem a harctéren vívták ki, hanem a pénzükkel. Adományo-zott nemességek. Kereskedõk lévén, többször adtak a császároknak adományokat, aminek fejében nemesi oklevéllel lettek megajándékozva. Egy ilyen nemesi címer megvásárlása nem kis pénzbe került. A nemesek egy kutyabõrre írt oklevelet kaptak – tudtuk meg.
Novák József, a címerek készítõje elmondta, összesen 70 örmény címert készített, melyeknek egy belsõ törvényük van. Könyvekbõl nagyította, illetve színezte ki ezeket. A címerek jelentõségét, szerepét abban látja, hogy fontos dokumentumok, „mert nincs jövõ, múlt nélkül.” Majd egy pár szóban beszélt is a közönségnek egy-egy címerrõl. Elkészítésükkel egy gyerekkori álma teljesült, mert már azóta szeretett volna címerekkel foglalkozni. Ugyanakkor megtudtuk, hogy még ilyen jellegû kiállítás nem volt.
Dr. Puskás Attila lapunknak elmondta, hogy a vándorkiállítást az Oxendius fórum keretében szervezete meg a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Egyesület, a Communitas Alapítvány támogatásával. Már megcsodálhatták Csíkszépvízen, Marosvásárhelyen, Szamosújváron, de ki fogják állítani Gyulafehérváron is.
A nap fénypontja a Mária-búcsú volt.
Bensõséges, szép ünnepen emlékeztek a templom védõszentjének, Szûz Máriának (Kisboldogasszony) születésére (szeptember 8.) a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomban.
Az örmény közösség ugyanis õt választotta a templom védõszentjének. A búcsús szentmisén nt. Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános, esperes szentbeszédében a fogyatkozás szomorú tényét is megemlítette.
A szentmisét az örmény katolikus rítus szerint mutatta be ft. Szakács Endre szamosújvári örmény katolikus plébános, vikárius.
A római katolikus világegyházon belül 21 féle rítust fogadtak el, közülük a görög-katolikus rítusút 1698-ban. (A második világháború utáni betiltásáig a gyergyószentmiklósi görög katolikusok is e rítus szerint tartották szentmiséiket. Felszegi templomukat ma a görögkeleti egyház használja). Az örmény katolikus rítusú szentmiséket 1691-tõl hagyták jóvá.
Az ünnepi szentmisén örmény nyelven énekelt, szép és felemelõ egyházi énekek is felcsendültek a templom kórusának köszönhetõen.
Nt. Darvas-Kozma József ünnepi prédikációjában nem csak Jézus édesanyjáról szólt, de méltatta Teréz anyát, sõt, a gyergyószentmiklósi, gyermekként meghalt Zárug Gyöngyikét is, akinek életérõl könyv is jelent meg a helyi Mark House kiadó gondozásában.
Az ünnepi szentmise a templomkertben tartott körmenettel zárult, melynek végén Nagyméltóságú és fõtisztelendõ dr. Jakubinyi György érsek, a Gyulafehérvári Fõegyházmegye örmény szertartású katolikusainak apostoli kormányzója megáldotta a zarándokokat.
A bevonulás és körmenet alatt a Molnár Sándor vezette gyergyóújfalvi fúvósok muzsikáltak. A szentmise után a Szilágyi vendéglõben a meghívottakat ünnepi ebéddel, illetve a nt. Szilágyi Lõrinc plébános, szentszéki tanácsos úr irányította örmény katolikus plébánián kínálkozással tisztelték meg.
Megtudtuk, hogy egyházi nyilvántartás szerint Gyergyószentmiklóson az örmény közösséghez 271 család van bejegyezve, függetlenül az egyházi adó kifizetésétõl. Ebbõl 90% gyergyói lakos és 10% (31 család) más településekrõl származik. Az adatgyûjtés során akadályokba is ütköztek, hiszen nem tudtak eljutni mindenkihez, csupán a megkérdezettek 71%-ához. Az okok különbözõek voltak. Vagy nem találták otthon, vagy elköltöztek, illetve akadtak olyanok is, akik nem kívántak szóba állni a kérdõíves hallgatókkal. Tehát a felmérés eredménye a megkérdezett 179 családra korlátozódik. Természetesen vannak vegyes házasságok is. Örmény származásúnak a közösséghez tartozók 60%-a vallotta magát. Dr. Magyari-Sáska Zsolt szerint, ha a felnõttek átlagéletkorát veszik figyelembe, akkor a 60 éves átlagéletkort is meghaladja az. Ez viszont egy elöregedõ közösséget jelent.
Mivel az elmúlt idõszakokban lehetõségük volt az örmény származású fiataloknak és idõseknek is az örmény liturgiába „belekóstolni”, kíváncsiak voltak, melyik az a liturgia, amit szívesebben hallgatnának a hívek. Itt az örmény liturgia lett a kedveltebb, viszont magyar nyelven. A gasztronómiával kapcsolatosan azt is megtudtuk, hogy kevés az a férfi, aki otthon részt vesz a hagyományos ételek elkészítésében, csupán 5,5%-a megkérdezetteknek. Kihangsúlyozta, hogy egy közösség megmaradásához elengedhetetlen a tagok segítsége. Erre vonatkozó kérdés is szerepelt a kérdõívben. Segítenének-e, illetve, ha igen, akkor mivel? A szellemi munka, a szervezés és a kétkezi munka is az anyagi segítségnyújtás mögött maradt jóval. Ezt persze sok mindennel magyarázhatjuk, de nem utolsó szempont az sem, hogy az örmények biz’ mindig jómódúak voltak. Az örmény társaság tekintetében a megkérdezettek több mint a fele igényelné azt.
Többek között az is kiderült a kérdõívezés során, hogy igen sokan tartják fontosnak, hogy gyermekeik ismerjék az örmény liturgiát, az erdélyi örmények történetét, illetve az örmény nyelv „alapfokú” ismeretét is ide sorolták.
Dr. Puskás Attila felkérte dr. Magyari-Sáska Zsoltot, hogy ezt a fajta felmérést terjessze ki Erdély egész területére. Majd elmondta: az örmények nem csak kereskedõk, hanem elsõsorban egy kultúrnép, amely persze, kereskedésbõl él, de rengeteget ad a kultúrára és gyûjti a kultúrkincseket.
Az a kiállítás, amit a múzeumban és Marosvásárhelyen bemutattak, a plébánián látható. A Közösségi Házban a kiállítás kísérõszövegét láthattuk. A kiállítás szervezõje Székely Szilárd János volt.
Dr. Puskás Attila kihangsúlyozta: – A gyergyószentmiklósi örmény plébánia könyvtárában három kategóriába csoportosítható könyvállomány van. Vannak olyan könyvek, amelyek teljesen örmény nyelven íródtak, itt elsõsorban Bibliákra gondolok. Léteznek olyanok, amelyek lengyel nyelven és végül magyar, német, latin vegyes kategóriájú könyvek is. Abból kiindulva, hogy a lengyel nyelvû könyvek nagyon kopottak, feltételezhetõ, hogy az õseink lengyel nyelven hallgathatták a prédikációkat. A különbözõ más nyelven írott könyvek léte arra enged következtetni, hogy a gyergyói örmények szerették volna ismerni azokat a szellemi irányzatokat, hogy más teológiai irányzatokról is tudomást szerezzenek. Azokról, amelyek Európában, abban a korban honosak voltak.
Az örmény bibliákról elmondta, hogy a legrégebbi örmény Biblia, ami itt a gyergyói plébánián megtalálható 1666-ból, a második legrégebbi 1733-ból való.
Majd az egyik legfontosabb magyar könyvet emelte ki, Pázmány Péternek a könyvét, melyet 1637-ben adtak ki, a halála évében.
Az érdekességek között az örmények és katolikusok közötti hitbeli eltéréseket is láthattuk, egy jezsuita szerzetes szerint. Az örményeket az 1900-as évek közepéig eretnekeknek tartották, és tizenhárom eltérést sorakoztattak fel, hogy miért nem hithûek az örmények.
Ezt követõen az örmény–magyar nemesi címerek vándorkiállítását csodálhatta meg a jelenlevõ, két teremben kiállítva. A jelenlevõk megtudhatták az örmény nemzeti színek jelentését is: így a piros a vér, a narancssárga a kajszibarack, a kék a tenger és az ég. A kajszibarackról az is kiderült, hogy Örményországból terjedt el az egész világon.
Az erdélyi örmény nemesekrõl azt kell tudni, hogy nemességüket nem a harctéren vívták ki, hanem a pénzükkel. Adományo-zott nemességek. Kereskedõk lévén, többször adtak a császároknak adományokat, aminek fejében nemesi oklevéllel lettek megajándékozva. Egy ilyen nemesi címer megvásárlása nem kis pénzbe került. A nemesek egy kutyabõrre írt oklevelet kaptak – tudtuk meg.
Novák József, a címerek készítõje elmondta, összesen 70 örmény címert készített, melyeknek egy belsõ törvényük van. Könyvekbõl nagyította, illetve színezte ki ezeket. A címerek jelentõségét, szerepét abban látja, hogy fontos dokumentumok, „mert nincs jövõ, múlt nélkül.” Majd egy pár szóban beszélt is a közönségnek egy-egy címerrõl. Elkészítésükkel egy gyerekkori álma teljesült, mert már azóta szeretett volna címerekkel foglalkozni. Ugyanakkor megtudtuk, hogy még ilyen jellegû kiállítás nem volt.
Dr. Puskás Attila lapunknak elmondta, hogy a vándorkiállítást az Oxendius fórum keretében szervezete meg a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Egyesület, a Communitas Alapítvány támogatásával. Már megcsodálhatták Csíkszépvízen, Marosvásárhelyen, Szamosújváron, de ki fogják állítani Gyulafehérváron is.
A nap fénypontja a Mária-búcsú volt.
Bensõséges, szép ünnepen emlékeztek a templom védõszentjének, Szûz Máriának (Kisboldogasszony) születésére (szeptember 8.) a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomban.
Az örmény közösség ugyanis õt választotta a templom védõszentjének. A búcsús szentmisén nt. Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános, esperes szentbeszédében a fogyatkozás szomorú tényét is megemlítette.
A szentmisét az örmény katolikus rítus szerint mutatta be ft. Szakács Endre szamosújvári örmény katolikus plébános, vikárius.
A római katolikus világegyházon belül 21 féle rítust fogadtak el, közülük a görög-katolikus rítusút 1698-ban. (A második világháború utáni betiltásáig a gyergyószentmiklósi görög katolikusok is e rítus szerint tartották szentmiséiket. Felszegi templomukat ma a görögkeleti egyház használja). Az örmény katolikus rítusú szentmiséket 1691-tõl hagyták jóvá.
Az ünnepi szentmisén örmény nyelven énekelt, szép és felemelõ egyházi énekek is felcsendültek a templom kórusának köszönhetõen.
Nt. Darvas-Kozma József ünnepi prédikációjában nem csak Jézus édesanyjáról szólt, de méltatta Teréz anyát, sõt, a gyergyószentmiklósi, gyermekként meghalt Zárug Gyöngyikét is, akinek életérõl könyv is jelent meg a helyi Mark House kiadó gondozásában.
Az ünnepi szentmise a templomkertben tartott körmenettel zárult, melynek végén Nagyméltóságú és fõtisztelendõ dr. Jakubinyi György érsek, a Gyulafehérvári Fõegyházmegye örmény szertartású katolikusainak apostoli kormányzója megáldotta a zarándokokat.
A bevonulás és körmenet alatt a Molnár Sándor vezette gyergyóújfalvi fúvósok muzsikáltak. A szentmise után a Szilágyi vendéglõben a meghívottakat ünnepi ebéddel, illetve a nt. Szilágyi Lõrinc plébános, szentszéki tanácsos úr irányította örmény katolikus plébánián kínálkozással tisztelték meg.
Bajna Gyöngyi, Kisújsá, 36. sz. (870) 2010. szeptember 9 – 15. XVII. évf.
