Gyergyószentmiklós örmény származású lakosai közül senkinek nem kellett szenvednie az 1915. április 24-én éjjel kezdõdõ második örmény népirtás miatt. (Az elsõt még 1894–1896-ban II. Abdul Hamil szultán rendelte el.) Az oszmán kormány összegyûjtött és bebörtönzött körülbelül kétszázötven örmény értelmiségit, majd még aznap éjjel kivégezték õket. 1915 nyarán megkezdték az örmények tömeges deportálását – megfelelõ élelem és vízellátás nélkül – a mezopotámiai sivatagba. Az örmény népirtás áldozatainak száma a jereváni Népirtás Múzeum adatai alapján: 673 199.
A vasárnapi megemlékezésen, amelyre az örmény katolikus templomban került sor, a pappá szentelésének 45 évfordulóját ünneplõ nt. Szilágyi Lõrinc szentszéki tanácsos, c. esperes az örménykatolikusok gyergyószentmiklósi plébánosa arról is szólt, hogy nem mindig voltunk jó pásztorai egymásnak, s hogy mennyi szenvedést, megalázást, tragédiát okozott már a gyûlölet.
A megemlékezésen, melyre alulírottat kérte fel a plébános, a számadatok sokasága helyett Antonia Arslan Olaszországban élõ, örmény származású írónõ, 2008-ban Gyergyószentmiklóson is bemutatott megrázó regényébõl ismertettem néhány, a halálmeneteket bemutató részletet.
A megemlékezés arra próbált rámutatni, hogy a hivatalosságok kegyetlenkedéseit számos esetben – életük kockáztatásával – hogyan próbálták egyszerû emberek enyhíteni. Törökök, görögök épp úgy, mint a mentességet élvezõ Törökországba akkreditált diplomaták.
„Hasmik Gevorkian az elmúlt években mintegy száz idõs örmény nõvel készített interjút a családjuk történetérõl. A most születõ könyvébõl kiderül, hogy a kép korántsem olyan fekete-fehér, mint a hivatalos emlékezetpolitika sugallni akarja: hogy t.i. „minden török gyilkos, minden azeri gyilkos, és fõleg minden muzulmán gyilkos”. Az összegyûjtött történetekbõl tudjuk, hogy sok nõt és férfit is megmentettek török családok.”
(Forrás: internet)
A velünk élõ gyûlölet a másik iránt mára ismét a másság ellenében táplált ellenségeskedés felerõsödését is szolgálja. A megtörténteket nem lehet visszaforgatni. A még meg nem történtekért ellenben mi magunk vagyunk, leszünk a felelõsek.
Szálljon hát lelkünkbe a megbékélés angyala, hogy soha el ne hatalmasodjon bennünk a gyûlölet, a megvetés mások, a másság iránt, hogy sarjaink közül cselekedeteinkért soha senkinek ne kelljen elnézést kérnie.
Bajna György, Gyergyói Kisújság 17. sz. (1007) 2013. április 25 – május 1. XX. évf. - Oldal 6