Az Elsõ Gyergyói Örmény Napok megszervezését, a Görög Joachim Társaság néven, április 13-15 között rendeztük meg a Pro Art Galériában.
{mosimage}Miért fontos ma 2007-ben az örmény kulturáról és az erdélyi örménységrõl beszélni? Egyrészt azért, mert egy egyedülálló kulturális örökséget hagytak ránk, másrészt mert egy érték-teremtõ, hagyományaihoz és vallásához hûen ragaszkodó népcsoport a mai napig. És ma, amikor Gyergyószentmiklós 100 éves évfordulóját ünnepli, fontos beszélnünk errõl a teremtõ értékrõl, és fontos beszélnünk a közösségrõl.
Az erdélyi örménység fenmaradását, a vándorlás, és a betelepedés idõszakától két alappillér tette lehetõvé: a hitéhez való feltétlen ragaszkodása, és a nyelvéhez, kultúrájához való ragaszkodása. Nem véletlen, hogy nagy költõnk, Reményik Sándor néhány száz évvel az örménység Erdélybe való betelepülése után, ezen két alappillérben látja a kissebbségi megmaradás zálogát: “ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát”. Az örménység nyelvét másfélszáz évvel ezelõtt elveszítve, csak egyházi szertartásaiban õrzi azt, így teljes mértékben a magyar kultúra, és a Kárpát-medencei magyarság része lett, egy értékes színfoltja, ennek a sokszínû és befogadó magyarságnak, amelynek örökségét saját örökségével gazdagítja.
Az Elsõ Gyergyói Örmény Napok kultúrális rendezvényt, örmény szárazású illetve az örmény kultúra fennmaradásáért tenni akaró fiatalok szervezték: Buslig Barna, Fehér Csongor, Madaras Szilárd, Selyem András. A hagyomány teremtõ szándékot jelzi az “Elsõ” –szám, mert elhatározásunk, hogy minden évben mgszervezzük az örmény kultúrális napokat. Nevünket az egyik legnagyobb gyergyószentmiklósi örmény-magyar egyházi személy után Görög Joachim Társaságnak választottuk.
Arról a Görög Joachimrõl, akirõl utóda, Vákár József plébános így ír:
„Ritka szép emberi tulajdonokkal és lelki kiválóságokkal megáldott nagy alakja volt az örménységnek, épp úgy mint az összmagyarságnak.
-Éles értelem, széles körû tudás, találó leleményesség, bölcs tapintat, okos körültekintés, mindenkin segíteni kész jó szív, imponáló energia, határtalan munkabírás, elõkelõ fellépés, nemes modor, gyöngéd lelkiismeret, buzgó papi lelkület és állandóan csillogó kedély jellemezte õt.”
Csak köszönni tudjuk, a Pro Art Gelériának, hogy helyet adott a rendezvénynek és bízott bennünk. Az adatgyûjtés során nagy segítséget nyújtottak: ft. Baróti László Sándor plébános úr, az örmény egyháztanács, Lázár Mária, illetve Lázár Alfréd és Lázár János urak, valamint Csergõ Tibor múzeum igazgató úr.
Az elsõ nap, péntek 13 jegyében
Nem hittünk a babonának, és belevágtunk, a hagyományteremtõ céllal létrehozott „elsõ” rendezvénynek, amelynek indulása épp péntek 13 délutánjára esett. Az elõre nem tudható kellemetlen események néhány nappal ezelõtt, úgy kezdõdtek, hogy Selyem András a munkahelyérõl nem tudott elkérezni... Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elõadását helyettesíteni lehetett Dukai Ditta hasonló témájú bemutatójával, azonban András így is nagyon hiányzott az egész rendezvényünk alatt.
Viszont az hogy az elõadónk, Dukai Ditta busza, ma reggel miért késett, hogy társunk, aki várt rá majd lefagyott, már nagyjából az elõjátéka volt a péntek 13-ai hangulatnak.
Az elõadáshoz kell egy gép, egy videó vetítõ, és valaki aki az ezekkel járó kábeleket összeköti, a gép mellé ül, és irányítja a vetítést, az elõadó jelzésére.
Na jó, de mi van akkor, amikor egy laptopról szeretnénk vetíteni, és a projektor vetítõ-oldalára sehogyse akarja kivetíteni a slide-showt, és ráadásul kell egy videofilmet is megnézni, és annyi a kábel, és az érdekes kimenet, meg bemenet, hogy az ember összezavarodik tõle?
A program csúszott és mi gõzerõvel probáltunk rájönni, mi hova jár A videó nem indult, és a hangfalak sem akartak semmi hangot kiadni.
A péntek 13-at úgy élheti túl az ember, ha vannak jószándékú emberek a környezetében. Ilyen volt Zsigmond Attila, aki riportot készíteni jött gyorsan szétszedte és mûködõképessé tette a videót. Utána össze is rakta, köszönet érte! Berszán Árus Zsolt, a DVD kimenet-bemeneti labirintusában próbált eligazítani. Köszönet érte!
Dániel Boti megérkezett a saját laptopjával, kimentve ez által. Köszönet érte!
És így, kicsit megkésve indulhatott a rendezvény.
{mosimage}Madaras Szilárd a felvezetõben az örménység értékteremtõ voltáról beszélt, amely fõleg most a 100 évet évforduló kapcsán kötelez minket, hogy beszéljünk, errõl a "teremtõ értékrõl", és a közösségrõl. Valamint arról, hogy Görög Joachim személyisége méltó arra hogy ez a fiatal örmény-magyar csapat nevévé válassza.
{mosimage}Fõtisztelendõ Baróti László Sándor beszédében, a Gyergyóban, a múlt század elején élõ értékes emberrõl Görög Joachimról beszélt, aki közösségéért mindenre képes volt. Nagytudású egyházi, közéleti pap volt, akit úgy az örménység, mint a magyarság sajátjának tartott. Nagyban hozzájárult, a várossá alakuláshoz, illetve 1920 után szenátorként képviselte a kisebbségbe szorult magyarságot.
{mosimage}Dukai Ditta bemutatta Örményországot, megtudtuk azt, hogy a jólelkû örmények táblát emeltek a kivágott fáknak, szobrot, egy virágárusnak, aki a gyerekeknek ingyen osztogatta, hogy Jereván városterve egy körkörös ívekbe zárt sokszög amelynek fenti látképe lenyûgözõ, az Ararát nem látszik mindig, de néha mint egy égi jel felbukkan, és mégis minden örmény a házát úgy építi, hogy rálátása legyen. Igényesség keveredik a keleti érzülettel, az emberi kötõdések mélyebbek, és az utcán szeretnek sok mindent megbeszélni, a közösségben, szeretik a hagyományokat, és a saját kultúrájukat becsülik, szeretik, barátságosak az idegenekkel, minket magyarokat különösen kedvelnek.
A Vodka Lemon, egy nagyon kedves humoros film volt, az örmény vidéki hétköznapokról.
Második nap- Gyergyó településfejlõdése, és a közösségi élet
A második napunk remekül startolt, bár a sárga plakátot, amely nagy betûkkel hirdette: „Elsõ Gyergyói Örmény Napok” sok helyrõl letépte a szél, és a déli 14 órás indulás sem volt a legalkalmasabb kezdésre.
{mosimage}Azért volt hallgatósága öreg és fiatal, Madaras Péter elõadásának, amely a „Mesélõ házak” címmel a városunk településfejlõdését, a jellegzetesen örmények által megvalósított építkezéseket, így a Fõtér kialakulását mutatta be.
{mosimage}A „Mesélõ házak” elõadást, jó egy hónapos anyaggyûjtés elõzte meg, és úgy korabeli, mint mai fotókkal nagyon jól dokumentálva volt, közösségünk idõsebb tagjai sokat segítettek az örmény eredetû, örmények által épített házak feltérképezésében.
Sok új dolgot hallhattunk, kiderült, melyek a legrégebbi házak a Fõtéren, pl. a jelenlegi Brummogó is egy régi örmény kereskedõ ház volt, és vele szemben a Bocsánzcy ház szintén egyik legrégebbi.
{mosimage}A mai BRD-t is magába foglaló tömbház, helyén a II. Világháború végéig, (lehet az énekben is szereplõ) Cziffra palota állt, amely az egyik legszebb épülete volt a Fõtérnek, hogy a Márton Áron utca a katolikus templomtól felfele, az un. „örmény sor”, mind „parasztbarokk” stílusba épült.
Kiderült, hogy valamikor a Fõtéren benzinkút állt, az 50-es évektõl kezdték fákkal teleültetni a teret, addig egy nyitott sétány volt, hogy volt valamikor térzene a Fõtéren, hogy az Örmény utcába a papoknak egy fafolyósót építettek ki, hogy ne sározzák össze magukat, amíg a templomba mentek, és más hasonló érdekességeket, mint azt, hogy Orel Dezsõ, városunk elsõ polgármestere házába, ma a Rubin Stúdió van.{mosimage}
Szemünk elõtt fejlõdött ki Gyergyószentmiklós arculata, abból az állapotából, amelyet a legrégebbi fotó õriz.
A kommunizmus alatt lerombolták a kisebb, de ugyanannyira szép és kedves házakat, hogy két emeleteseket építsenek, így járt azon örmény kereskedõ háza, aki borpatikát mûködtetett, és helyébe épült a Nagyáruház. A szép boltíves ablakokat négyszögesre cserélték, de a házak még így is õrzik a korabeli szépségükbõl valamennyit. És valljuk be, nagyon sokan nem tudják, hogy ezek majdnem mind az örmény kereskedõk házai voltak, akik a leggyakrabban felül éltek, és alul az üzletet mûködtették, és széppé tették városunk fõterét.
{mosimage}Ezután az örmény közösség éltetérõl szólt egy bemutató, a XX. század eleji egyházról, amelynek leírását a Dr Sahag Koghian szentszéki kormányzó látogatása alkalmából jegyeztek le. Ez a Dr Sahag kormányzó úr arcképe. látható egyébként a Selyem András által tervezett plakáton.
Ahhoz képest, hogy az elõadás címe az volt: „Kis örmény kultúrtörténet” -lassan-lassan kiderült, az örmény kultúra nem is olyan kicsi.
{mosimage}Az építkezések kapcsán, és az érték-teremtés jegyében, de most már az egyetemes örmény kultúrából merítve következett egy bemutató Dukai Dittától, Örményország gyönyörû épületeirõl, és kõfaragási csodáiról. A kõ megformálását már az V. Századtól mesterien ûzik, a faragás aprólékos, igényes, és elbûvölõ, mint a varrott csipke. Gyakran szerepel motivumaik között a kereszt, egy mélyen vallásos nép, aki mûépítészeti megvalósításait az ázsiai szellemiségben, de európai igényességgel valósítja meg. Jelenleg turisztikai látványosságok ezek.
Végezetül a programtól kicsit eltérve, egy dokumentumfilmet néztünk meg.
Harmadik nap- ínyencség, a kitartóknak
Az „Elsõ Gyergyói Örmény Napok” rendezvény harmadik napján, vasárnap, a programban elõre kiírtuk a „Film (Meglepetés)” pontot. Hát ez a meglepetés, nem annyira volt film, mint amennyire finom.
Na de kezdjük az elején, a harmadik nap programjára nagyjából csak fiatalok voltak kiváncsiak, és ez pozitívumként fogható fel, bár lehettünk volna többen is.
{mosimage}Az elején egy rövid beszélgetést vezetett le, Tusa Lajos ProArt Galéria igazgatója, a vendégelõadónkkal, és Madaras Szilárddal.
Dukai Ditta személyes kötõdéseirõl beszélt, Örményország vonatkozásában, arról hogy mennyire otthon érezte magát Örményországban, illetve a hasonlóságokat emelte ki az erdélyi örmény-magyar párhuzamban.
A Görög Joachim Társaság céljairól, az eddigi gyûjtõmunkáról, illetve az értékeinkrõl beszélt Madaras Szilárd az egybegyûlteknek.
{mosimage}A 4 órás meglepetés, egy Gozinach nevü, hagyományos örmény nemzeti édesség volt, amellyet már két napja elkészítettünk. Annyit elõrebocsátunk, hogy alapanyagok tekintetében, nálunk nem terem meg a dió.
Vendégeinknek ízlett a Gozinach, és a Vasárnapi program.
Mindenkinek köszönjük, aki eljött!
Reméljük hogy élményekben gazdagon mentek haza!
Köszönjük azoknak is, akik segítettek, és bíztak bennünk!
Célunk továbbra is az erdélyi, és gyergyószentmiklósi vonatkozású örmény értékek feltárása, és bemutatása, az örmény örökség ápolása.
Görög Joachim Társaság
