Hírek

Beszámoló a 2008-as Lourdes-i zarándoklatról

Nyomtatás
Kategória: Régi hírek
Megjelent: 2008. augusztus 13. szerda

 

Beszámoló a Lourdes-i zarándoklatról
(A gyergyószentmiklósi Örmény Plébánia által szervezett zarándoklat 2008 július 22 és 31 között)

Lourdes

Egy kisváros délnyugat-Franciaországban, a Pireneusok északi lábánál, 420 m tengerszint fölött, a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében. Lakossága 1850-ben kb. 4 ezer, 2001-ben 16 ezer. A központjában lévő dombon ősi vár áll, mely 1789-ben börtön, később laktanya, a XX. sz. végén itt található a Pireneusok múzeuma.


A Lourdes-i Mária jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye. - A Lourdes-i polgármester 1858. június-októberig „higiéniai okokból” elbarikádoztatta a barlangot és a forrást. Laurence tarbes-i püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen, 1858 július 28-án vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai (Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége), valamint a csodás gyógyulások alapján 1862 január 18-án hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházmegye hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához. Ekkor a barlang körüli tér már egy éve a tarbes-i püspökség tulajdonában volt. Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában. Ekkor kezdték építeni a Szeplőtelen Fogantatás neogótikus templomot is, melyben 1871-ben mondták az első misét. 1876-ban basilica minor rangot kapott, s a pápa franciaországi nunciusa megkoronázta a kegyszobrot. A zarándokok egyre növekvő száma miatt e bazilikától kissé lejjebb 1889-ben Rózsafüzér titkokra szenteltek templomot 15 kápolnával. XIII. Leó pápa. (1878-1903) a vatikáni kertekben Lourdes-i barlangot építtetett, 1891-ben Lourdes-i officiumot és szentmisét engedélyezett az auch-i érsekségnek, melyet (Szt) X. Piusz pápa (1903-14) 1907-ben kiterjesztett az egész Egyházra.
A tarbes-i egyházmegye hivatalos neve 1912-ben Tarbes és Lourdes lett (a püspök májustól októberig Lourdes-ban székel). A centenárium évében, 1958-ban Roncalli bíboros (a későbbi XXIII. János pápa) fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alatti kriptát és a föld alatti Szt. X. Piusz pápa-templomot.
1870 óta az asszumpcionisták francia nemzeti zarándoklatot, a domonkosok rózsafüzér-zarándoklatot vezetnek évente Lourdes-ba. A zarándokok száma 1870-ban 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958 (a centenárium évében): 6 millió, 1970-ben 2,1 millió, 2000-ben kb. 5 millió (ebből kb. 70 ezer beteg) mintegy 130 országból, ezzel Lourdes a világ egyik legkeresettebb kegyhelye, aminek egyik oka a zarándoklatok kitűnő szervezettsége is. 
Csodák és gyógyulások. A jelenések óta több ezer gyógyulás és számos csodás esemény történt Lourdes-ban, elsősorban a forrás körül, de a barlangnál és a templom előtti nagy téren is, mely a szentségi körmenetek alkalmával tele van (hordágyon, tolókocsiban) betegekkel. A Lourdes-i forrás vizének kémiai összetétele megegyezik az ivóvizével, ebből látják el a fürdőt, melynek vizét naponta 2x cserélik (a forrás vízhozama a XX. sz. végén napi közel 150.000 liter). Az első csodás gyógyulás 1858 március 1: Catherine Latapie-val történt, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. Louis Borriette kőfaragó 20 éve volt vak fél szemére, amikor 1858 márciusában a forrásból hozott víztől visszanyerte látását.
Az orvosok kezdettől központi szerepet játszanak Lourdes történetében. Az 1858 április 7-i jelenésnél jelen volt a jelenések valódiságában kételkedő Pierre Dozous Lourdes-i orvos is, s megállapította, hogy Bernadett kezét az elragadtatás közben kb. 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja. 1861-ben egy bizottság Vergez professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt minősített csodásnak. 1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket 1 év elteltével ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizottság ajánlása alapján a megyéspüspök nyilvánítja csodásnak a gyógyulást (2001-ig 66 esetben). A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható.



A jelenések


1858 február 11-július 16-ig a Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Soubirous (Szt) Bernadettnek 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária (február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27, 28, március 1, 2, 3, 4, 25, április 7, július 16). Bernadett 1858 február 11-én egyik testvérével és egy barátnőjükkel rőzsét gyűjteni indult. A folyóhoz érve édesanyja intésének engedelmeskedve megállt és levetette a zokniját, nehogy a sekély vízen átlábolva a zokni elázzon, s ő megbetegedjen a ködös, hideg időben. Emiatt lemaradt két társától. A közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt. Bernadett nem tudta, kit lát, társai semmit sem észleltek.
A jelenés február 24-én bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette, február 25-én fölszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosakodjon meg benne.

Március 2-án megbízta, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Egyre többen (március 4-én már több mint 10 ezren) kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a hölgy lourdes-i dialektusban megmondta Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (a Szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854 december 8-án hirdette ki IX. Piusz pápa).
A jelenés természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
Ezen események tudtában kezdődött a szervezés

Szervezés


A zarándoklatot Baróti László-Sándor, a gyergyószentmiklósi örmény plébános szervezte.
A zarándoklat a tavalyi évtől volt meghirdetve. “Kövecskék”  (amelyek Bernadett életét mutatták be) gyűjtögetése révén lehetett felkészűlni a zarándoklatra.
A résztvevők száma 48 személy.

Szállás és élelem


A szállás Lourdes-i Hotel Marquette szállodában volt, ahol 4 éjszakára szállást és 4 napi ellátást kaptunk, valamint Neversbe az  Hotel Etap-ban szállást, illetve a Maison Diocaise és az Espace Bernadette-ben vacsorát illetve ebédet. Az 1200 lejes+20 euro részvételi díjból a zarándokút költségei és a Velence-i megálló, illetve séta voltak biztosítva. Az útra szükséges élelmet mindenki saját maga csomagolta. Az úton a buszban aludtunk (kivéve akik nem tudtak aludni…).

Szállítás


A szállítással a székelykeresztúri Gas Tours Kft-t bíztuk meg, mely sokkal jobb választás volt a tavalyinál. Balesetmentesen és szerencsésen majdnem teljesen időben megjártuk.

Útvonal


Székelyudvarhely (RO) – Csíkszereda (RO) - Gyergyószentmiklós (RO) – Szováta (RO) – Erdőszentgyörgy (RO) - Kolozsvár (RO) – Nagyvárad (RO) – Szolnok (HU) – Budapest (HU) – Székesfehérvár (HU) – Nagykanizsa (HU)– Ljubljana (SLO) – Trieste (I) - Padova (I) – Milano (I) – Genova (I) – Monaco (MC) – Nice (F) – Toulouse (F) – Tarbes (F) – Lourdes (F)

Lourdes (F) – Tarbes (F) – Toulouse (F) – Nevers (F) – Paray-le-Monial (F) – Cluny (F) – Taizé (F) – Ars-sur-Formans (F) – Mont Blanc alagút (F/I) – Velence (I) – Tarvisio (I) – Klagenfurt (A) – Siófok (HU) – Budapest (HU) – Szolnok (HU) – Nagyvárad (RO) – Kolozsvár (RO) – Erdőszentgyörgy (RO) - Gyergyószentmiklós (RO) – Csíkszereda (RO) – Székelyudvarhely(RO)
A teljes út hossza kb. 6700 km.



Július 22: Indulás


Július 22-én reggel 5 óra 15 perckor  elindultunk, 2 sofőrrel.
Az autóbusz első ablakára feliratot ragasztottunk, melyeken szerepelt az örmény templom, az örmény kereszt, a város címere és a következő felírat: "GYERGYÓSZENTMIKLÓS - Örmény plébánia – Paroisse Arménienne". Vittünk magunkkal még 4 zászlót: a magyar-, örmény-, egy világoskék zászlót és egy saját tervezésű, erre a zarándoklatra készült zászlót. E zászlón világoskék alapon egy örmény kereszt és az örmény templomban, az oltáron is megtalálható Mária monogram szerepelt. Ezt a zászlót és a feliratokat a felnőtt katekézisre járó fiatalok tervezték.
Minden zarándok kapott egy fehér sálat világoskék csíkkal, a sálak elkészítését a zarándokok vállalták el.
Reggeli imával és rózsafüzérrel indultunk, aztán aki akart bemutatkozott (mivel voltak olyanok, akiket nem ismertünk) és elmondta, hogy miért megy Lourdes-ba és mit vár ettől a zarándoklattól. (A mikrofonnal csak egy apró érintkezési hiba volt, amit útközben hamarosan orvosolt a szakember). Az autóbuszon csak vallásos zenét hallgattunk, illetve énekeltünk.
Kisebb megállásokkal jól haladtunk.
Magyarországon már jobban lehet haladni az autópálya végett ha az autóbusz is akarja. Ez a busz akarta. Éjjelre Szlovénián keresztül véve utunkat haladtunk tovább.



Július 23: Pádova, Milánó


5,30 kor megérkeztünk Pádovába. A többség meg sem érezte, hogy mikor léptünk át Olaszországba. Leszálltunk a buszról és elindultunk megkeresni a bazilikát hiszen a szentmisét a főtemplom egyik kápolnájában tarthattuk.

7 órakor a szentmise után még körulnéztünk a templomban, megtekinthettuk Szent Antal erekjéjit (persze csak zárt ajtók mögül) és sírját, valamint a bazilika előtti teret, ahol kegytárgyakat, vallásos emlékeket, illetve ismertető füzeteket lehetett vásárolni.

 

Útközben a buszhoz visszafele megtekintettük Prato della Valle teret, illetve csodálatos parkját, amely szökőkúttal keretezett, füves szoborpark 78 szoborral, amelyek a város jeles személyiségeit ábrázolják.

 

9,30-9,00 reggeliztünk a pádovai buszállomáson, majd tovább indultunk Milánó fele.
13,40-kor megérkeztünk Milánóba, pontosan a Dóm térre, úgyhogy keresnünk sem kellett jobb megállót. Mivel ennek a busznak is pihennie kellett, 30 óra működés után 9 órát, ezért Milánóban egy hosszabb városnézésre is sort keríthettünk, szabad program keretén belül.
A milánói dóm Olaszország legnagyobb gótikus épülete. Építése 1386-ban kezdődött és mesterek irányításával 1500-ig folyt. Külseje rendkívül tagolt és aprólékosan díszített, gyönyörű ablakokkal és rozettákkal, tetején a Madonnina (Kis Madonna) aranyból készült szoborral, amely távolból is jól látszik és Milánó jelképe.

 

II. Viktor Emanuel Galéria, ami tulajdonképpen egy 195m hosszú négyemeletes csarnok, amelyben üzletek, cukrászdák, vendéglők foglalnak helyet, ez kivezet a Scala térre, ahol Leonardo da Vinici szobra valamint a hires Scala operaszínház épülete található.

          


 A Sforza kastély a XV. század Milánó városállam vezetői által építtett és lakott kastély, amiben ma különböző múzeumok kapnak ma helyet.

          

A Szent Ambrus Székesegyház, amit a város védőszentje után neveztek el. A kora keresztény templom helyén emelkedik, a XII. századból származik, háromhajós álbazilika. Itt őrzik Szent Ambrus püspök földi maradványait.

          


A Santa Maria delle Grazie templom, amely a XV. században Francesco Sforza herceg kérésére építettek, ami majd a temetkezési helye is lett, valamint a templomhoz tartozó egyik épületben örzik Leonardo da Vinici jegyzeteit valamint világhírű festményét az Utolsó vacsorát.

          

22,40-kor már indultunk is célállomásunk Lourdes fele.



Július 24: Franciaország és Lourdes


Mivel éjjel utaztunk, látnivalót nem igazán tudtunk érzékelni.  Reggel Franciaországba érve az egyik autópálya – kapu után, rögtön ellenőrzésre intettek le. Leginkább a tachográf vagyis az autóbusz mozgásban levési időszakát követő korongok érdekelték őket, mivel betartottuk a szabályokat  „Bon Pelerinage!“ üdvözlettel folytathattuk zarándokutunkat.  A csodálatos francia tájból még így is sokat láthattunk. Távolról már megpillantottuk Carcassonne várát, majd Toulouse fele vettük az irányt. Közben reggeliztünk egy “levegőzőben”, ami zöld környezetben való pihenőt jelent.
Lourdes-ba érve rózsafüzérrel köszöntöttük a Szűzanyát.
14,30 körül érkeztünk meg Lourdes-ba a Hotel Marquette-hez. Ebédeltünk, majd az elszállásolás után mindenki felfrissült egy kissé.
17 órakor elindultunk a Cité Saint Pierre otthon meglátogatására.
 Ezt az otthont a francia katolikus segélyszervezet működteti, a Secours Catholique, amely az adományokon és az önkénteseken alapszik. Ide olyan zarándokokat fogadnak be, akik nem tudnák egyébként megfizetni a drága szállodai szobát, és csak adományokat fogadnak el a szállásért cserébe. A zarándoknak pedig minden esetben tehetsége szerint hozzá kell járulnia a szállás és ellátás költségeihez. Bernadett kérésére válaszolva, Jean Rhodain alapította 1955-ben és a Németországból hazajött hadifoglyokkal együtt határozta el ennek a felépítését. A 6 szállóban, 267 szobában egyszerre 600 zarándokot tudnak elszállásolni. A 18 hektáron elterülő területen 6 szállás mellett található egy adminisztrációs központ, ebédlővel és az önkénteseknek szállás, továbbá egy konferencia terem, egy szabadtéri katedrális („zöld katedrális”), egy tavirózsás kis tó, egy rózsafüzér-út, a parkoló és egy istálló-kápolna, hasonló ahhoz az istállóhoz, amelyben Bernadett a juhokat őrizte, a pásztorkodása idején, Bartres-ben. A kis istálló-kápolnába Msgr. Jean Rodhain egy mérleget helyezett el, mely arra figyelmezteti a zarándokokat, hogy mérlegelés nélkül szolgálják testvéreiket, mert egyszer tetteink mérlegre kerülnek. A mérleg, melynek mása megtalálható a Cité bejáratánál is, egyik karján a földgömb található, másik karján az Oltáriszentség.

                

A működést 24 fizetett, 5 idénymunkás és több mint 100 önkéntes biztosítja. Így egész évben több mint 1000 önkéntes dolgozik itt.
Az ebédlő falán egy hatalmas festmény található, Gérard Ambroselli Pierre otthont. „Kenyérszaporítás” című freskója, amelyen Jézus kenyérszaporítását láthatjuk, modern feldolgozásban, ahol több korszakból és helyről szerepelnek emberek és a szaporított kenyérből mindenki részesül. Itt őriznek egy nagy órát is, melynek mutatóit Jean Rodhain, a Cité Saint Pierre alapítója tépte le, amikor nagy sort látott a háború után egy francia Caritas-kirendeltség előtt, s mikor megkérdezte, miért állnak, azt a feleletet kapta, hogy még nem jött el a nyitás órája. Ekkor a pap lecsavarta az óra mánusait, eldobta, és ezt mondta: „a szeretetnek nincs órája". Itt évente 25-30000 zarándok részesül a szeretet e formájával.

Ennek végeztével ellátogattunk a barlanghoz.
Vacsora után részt vettünk a gyertás körmeneten. Minden este 9 órakor gyertyás körmenetet tartanak, amely a Rózsafüzér bazilika előtti téren történik, rengeteg zarándok részvételével, mindenki kezében égő gyertya.  A körmenet előtt egy Mária szobrot visznek. Minden alkalommal egy más zarándokcsoport vagy szervezet. Ez alkalommal a rózsafüzért imádkozzák, több nyelven, és számunkra nagyon tetszett, hogy magyarul is hallottunk néhány "Üdvözlégy"-et. Minden tized végén éneklik a Lourdes-i himnuszt, melynek refrénje minden nyelven ugyanaz: "Ave, ave, ave Maria". A menet a jelenések barlangjától indul, megkerüli a teret és a bazilika előtt ér véget az imádkozással és egyetemes béke kézfogással.

      



Július 25: Lourdes és a Gavarnie-i cirkuszvölgy


Reggel 5-kor keltünk, mert reggel 6 órára szentmisét hallgattunk a jelenések barlangjánál. Hallgattunk, mert éppen japán nyelven zajlott az igehirdetés. Utána megtekintettük a kegyhely további három főtemplomát: a Rózsafűzér bazilikát, a Kriptát és a Szeplőtelen Fogantatás bazilikát.

   

Délelőtt egy filmet néztünk meg Szent Bernadette életéről, majd a bemutató után egy keresztúti ájtatosságon vettünk részt a bazilika melletti dombon, amely 1500 méter hosszúságban terül el. E keresztút szépsége, hogy az állomások életnagyságú szobrokból állnak, erdős és dombos környezetben. A 15 állomás 115 öntöttvasból készült személyt jelenít meg ember-nagyságban, mely 1898 és 1911 között készült. Egy érdekesség, hogy a X. állomást a magyarországi katolikusok állították (finanszírozták) 1912-ben.

          

Ebéd után kirándulni mentünk a  Lourdes-tól kb. 60 km-re délre, a spanyol határ szélén található Gavarnie-i cirkuszvölgybe. A Pireneusok egyik legszebb látványa, a gleccserek által kialakított természetes amfiteátrum, a Pireneusok Nemzeti Park része. A 6 km átmérőjű hegykoszorú 3 gyűrt rétegből áll, és magasabb csúcsai meghaladják a 3000 métert. A télen felhalmozódott hó, egész nyáron vízesések formájában jön le a hegyről, ezek közül a legnagyobb 422 méteres. Megközelíteni gyalogosan vagy bérelt szamáron lehet.
Mindenki elámult a természet e hatalmas csodája láttán.

          

 Este 9-től ismét részt vettünk a gyertyás körmeneten, ezúttal aktívabban, ugyanis az engedélyezett néhány magyar nyelvű Üdvözlégy-et a mi zarándokcsoportunk mondatta, és a kórusunk is „segített” énekelni a Lourdes-i himnuszt MAGYARUL.
Aki nem volt elég fáradt sétálhatott a téren és a bazilikák előtt, a kegyhelyek kivilágítva egy gyönyörű látványt nyújtottak. Ugyancsak gyönyörű volt a jelenések barlangja, vagy a Rózsafüzér Bazilika kupoláján található hatalmas korona, de nem elhanyagolható a távolban látszó kivilágított Lourdes-i vár látványa sem.

    



Július 26: Bernadette nyomában - A Jubileumi út



A reggeli szentmise 7-kor kezdődött a Szent Gabriel kápolnában, amely a Kripta egyik kápolnája.
A szokásos reggeli után elindultunk Bernadette nyomába. Ebben ez évben, mivel jubileumi év (150 éve történtek a jelenések) egy „jubileumi úton“ történik a kegyhelyek bemutatása.
Sétánk a Plébánia templomban  kezdődött, ahol megkeresztelték Bernadettet, hiszen az első fontos állomás a keresztség, mivel ez az első Szentség.

           

Következő állomásunk a Cachot volt, az a régebben börtönként használt szoba, amelyben Bernadette és családja lakott, miután elszegényedésük következtében el kellett hagyniuk a Boly malmot. Ebből az egyszobás lakásból indult Bernadette a Szűzanyával való találkozásra. Tapasztaltuk, hogy milyen szűk és egészségtelen lakás volt, abban az időben, és egy kicsit átéreztük Bernadette nyomorúságos életét. Ma múzeumként működik, de szentmiséket is szoktak végezni benne. 

          

Meglátogattuk Bernadette születésének a helyét, a Boly malmot, itt a Soubirous és a Castérot családok történetével hallhattuk, megismerkedtünk a város előljáróival és a szegény emberekkel, akik Bernadette életében Lourdes-ban éltek. Alkalmunk volt látni azt a szobát, ahol Bernadette született és azokat a szegényes körülményeket ahol Bernadette életének első 10 évét töltötte.

          

Utunkat folytatva láttuk a Bernadette szüleinak a házát, abban az időben, amikor Bernadette már nem lakott szüleivel.

Utána a Hospice–ba, az egykori kórház és leányiskolába vezetett utunk, amit Nevers-i Irgalmasrendi apácák tartottak Lourdesben. Itt járt iskolába és itt készült az Elsőáldozásra Bernadette, ami 1858 június 3-án történt meg. Ugyanitt ismerkedett meg a betegek és szegények szolgálatával.

          

Majd a Jelenések Barlangjához mentük, ahhol elmélkedtünk és imádkoztunk.
Délután egy hegyvidéki kiránduláson vettünk részt.
A kirándulásunk célja a Pic du Midi de Bigorre, de mivel nagy volt a köd és az autóbuszt sem engedték tovább megálltunk Pic du Soulor-nál, ahhol pihentünk egy kicsit, csodáltuk a kilátást, majd visszafele több településen is megálltunk román kori templomokat nézni.

Mivel még sok időnk volt a vacsoráig, elmentünk Bartres-be, Bernadette csecsemőkori lakhelyére és pásztorkodása színhelyére.

          

Az esti gyertyás körmeneten ismét részt vettünk és ahol mondhattuk a rózsafűzért magyarul és énekelhette a kórusunk a Lourdes-i himnuszt az óriási tömegnek. Lourdes-i tartózkodásunk alatt ekkor volt a legnagyobb tömeg, épp, hogy elfértünk a téren, mivel szombat este volt. Mint mindig, most is vittünk magunkkal zászlót és a zászlóvivők abban a kiváltságban részesültek, hogy őket mindig kihívták a tömegből a bazilika elé közel a bemondókhoz és a kórushoz.

        



Július 27: A X. Piusz Bazilika és a nemzetközi szentmise


Az utolsó nap Lourdes-ban kivételesen nem szentmisével kezdődött. Szentmisére csak reggeli után mentünk 8,30-ra, amely a X. Piusz Bazilikában volt megtartva, több nyelven. A X. Piusz Bazilikát (Basilique Saint Pie X)  a jelenések 100 éves évfordulójára építették 1958-ban, amely teljes egészében a föld alatt van, úgy, hogy kívülről semmi nem látszik belőle. A bazilikát egy magyar származású tervező Vágó Péter tervezte, alakja egy fordított bárkára hasonlít, hosszúsága 191 méter, szélessége 61 méter, amelyben 25000 ember fér el. Roncalli (a későbbi XXIII. János pápa) bíboros szentelte fel 1958 március 25-én.

        

 


Itt egy felejthetetlen élményben részesültünk, a világ minden tájáról többezer emberrel együtt vettünk részt egy nemzetközi szentmisén, amelyen a Matera-i (Olaszország) érsek volt a főcelebráns. A szentmise áldása a jelenések barlangjánál volt.
A jelenések barlangja körüli városrészt Kegyhelyeknek hívják, itt találhatók a templomok, a jelenésekkel kapcsolatos intézmények és a betegotthonok. Legfőbb zarándokhely a jelenések barlangja, a Massabielle-i barlang, ami Öreg Sziklát jelent. A barlang majdnem érintetlen a jelenések után, csupán egy Mária szobor került arra a helyre ahol, Bernadett látta a Szűzanyát.

        

A barlang előtt folyik el a Gave folyó, amelyet többször szabályoztak a jelenések után, így a medre kb. 30 méterrel hátrább került, így egy tér alakult ki a rengeteg zarándok számára. A barlang főlé építették 1866-ban a Kriptát, még Bernadette életében. A bejárat két oldalán Szent Péter és X. Piusz szobra áll.
A Kriptára épült Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, melynek a szentélye pontosan a jelenések helye fölött van, és toronyórája óránként énekeli az Ave Maria-t.

        

A Kripta elé épült a Rózsafüzér Bazilika, amely 15 kápolnájában a rózsafüzér 15 titkát jeleníti meg az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasókból. A világosság olvasó titkainak a megjelenítése a bazilika bejárati falára került és éppen erre a jubileumi évre készült el. A két feljárója az Atya két szerető karját jelképezi, amely mindig tárt karokkal várja a zarándokokat. Ezeken a feljárókon lehet eljutni a Kriptához vagy a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájába.

        


A Gave túlsó partján található a Szent Bernadette templom, melyet 1988-ban építettek azon a helyen, ahol Bernadette állt az utolsó jelenés alkalmával, mivel a barlang bejáratát az akkori hatóságok elkertelték.

        

A Kegyhelyekhez tartoznak még Bernadette életének további helyszínei, melyek a város más részein vannak, így a Boly malom, ahol született, a Cachot, ahol laktak a jelenések idején, a Hospice menhely, a szegények és betegek otthona, ahol Bernadette elsőáldozó volt és iskolába járt, amíg el nem hagyta Lourdes-ot.

        

A szentmise majd az ebéd után szabad program következett egész délután. Ekkor volt alkalmunk körbejárni alaposan a Kegyhelyek fontosabb helyszíneit és a templomokat. Volt aki fürdött a forrásvízben, mások városnézésre mentek. Többen meglátogattuk az új keresztútat, a betegek keresztútját, a múzeumokat, a panoptikumot (ahhol Bernadette valamint Jézus életének jelenősebb mozzanati, illetve Calcutta-i Boldog Teréz anya találkozása II. János Pál pápával vannak kiállítva élethű viasz szobrok formájában).

          


Egy másik érdekes helyszín a Lourdes-i vár, amely egy sziklára épült Lourdes központjában és ez az építmény található a legmagasabban, amely a város minden részéről látszik, jelentősen hozzájárulva Lourdes látványához. A Chateau Fort egy XIII.-XIV. századi lovagvár, tehát már Bernadette idejében is létezett, ma itt található a Pireneusok Múzeuma, mely bemutatja a környéken élő emberek szokásait, foglalkozásait, építkezését és mindent ami az itteni emberek mindennapi életével kapcsolatos. Ugyanakkor egy középkori vár hangulatát idéző hely. A bástyákról egy csodálatos magaslati panoráma nyílik a városra és a környékére.

          

Vacsora után utoljára vettünk részt a gyertyás körmeneten Lourdes-ban és még egyszer részesültünk a Kegyhelyek csodálatos látványában. Utána mindenki csomagolni és pihenni ment, mivel másnap délelőtt indultunk Nevers fele.

          



Július 28: Búcsú Lourdes-tól, Nevers


Hajnali 6 órakor szentmisét tarthattunk a Szeplőtelen Fogantatás bazilikában, majd elbúcsúztunk a barlangtól és a kegyhelyektől, reggeliztünk, majd bepakoltunk az autóbuszba és hamarosan útnak indultunk. Sokan sajnáltuk, hogy ilyen hamar elrepült a Lourdes-i tartózkodás ideje, ahol annyi csodálatos és felemelő élményben volt részünk.

          

Következő állomásunk Lourdes melletti bevásárlóközpont a E.LeClerc volt, itt volt ideje mindenkinek bevásárolni az elkövetkező útra az élelmet is, meg a francia bor - és sajt-különlegességekből is (és persze salátakavaró gépet is).
Folytatván útunkat csak ebédelni álltunk meg hosszabb időre, majd megérkeztünk Neversbe.
A szeretetteljes fogadttatás és a finom vacsora a Maison du Diocaise–ben, feledtette fáradalmainkat és az álmosságunkat is, majd elfoglatuk szállásunkat a Hotel Etap-ban.



Július 29: Nevers, Paray-le-Monial, Taizé, Ars-sur-Formans


Reggel 7 órakor ébresztő, majd svédasztalos reggeli és végleges bepakolás az  autóbuszba, majd elindultunk az Espace Bernadette–be, vagyis a kolostorba, ahhol Bernadette élt miután eljött Lourdes-ból.

          


A napi szentmisénk a kolostor templomában volt megtartva, amelynek kápolnájában van kiállítva Bernadette épen maradt teste.

          

Szentmise után végigjártuk az udvar és a kert Bernadette számára jelentősebb állomásait, a kaput, amelyen először jött be, a “Deus caritas est” feliratot, szerzetesrend jelmondatát a kolostor homlokzatán, a Vizek Boldogasszonya lugast a kertben és a Szent József kápolnát ahol oly sokat imádkozott és ahol először temették el, majd az itt kialakított Lourdes-i barlang hasonmását, amit a lourdesi barlang köveiből építettek  és a Bernadette múzeumot, ahol  ruhái, hímzései, jegyzetei, imatárgyai, találhatók.

      

Ebédelni szintén a kolostorban ebédeltünk, itt is ízletes és bőséges ebéddel fogadtak, majd tovább indultunk Paray-le- Monial fele. 15 óra körül érkeztünk oda, megnéztük a bencés kolostort és a Jézus Szíve bazilikát, innen indult el a Jézus Szíve tisztelet.

16,30-kor értünk Cluny-be ahhol néhány régi templomot és az apátság romjait látogattuk meg.

18,30-kor Taizé-be érkeztünk, itt megnéztük a régi templomot és Roger testvér sírját, valamint az Ökuménikus Ifjúsági Központ-ot új templomával, valamint találkoztunk James testvérrel, aki az idelátogatókat fogadja. Majdnem belekóstolhattunk az ittlakók vacsorájába, de sajnos mire véget ért a találkozónk James testvérrel a vacsora már elfogyott, így mindenki az útról hozottat fogyasztotta el, ezután folytattuk útunkat Ars-sur-Formans-ba.

          

21,30-kor megérkeztünk Ars-sur-Formans-ba, megnéztük Vianney-i Szent János Plébániáját és templomát kívülről, némelyikünknek annyira tetszett, hogy a busznak kétszer kellett a templom előtt megállnia.

24 óra körül Genf fényei már jól látszottak, majd egy órával később a Mont Blanc alatt az alagútban utaztunk Velence felé.



Július 30: Velence

Reggel 9 órakor megérkeztünk Velencébe, mikor az autóbusznak 9 órát pihenni kellett.
Hogy bemenjünk a kikötőbe autóbusszal elég borsos árat kellett fizetni, ami nagyon jellemző Velencére.  Ezért kellett az útiköltséget euróval is pótolni. Innen hajóval mentünk be a városba, ami szintén egy élmény volt.


Itt mindenki saját maga választhatta ki, hogy mit látogat meg, szabad program volt mindenki számára. Lenyűgöző látvány volt a kikötő, a Szent Márk tér, a Dózse palota, a Szent Márk székesegyház, a csatornákon átívelő hidak, a gondolák, amelyeket eddig csak tévéből láttunk.

          


Velence a lagúnák városa, amely az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei lagúnában fekszik. Velencét sokszor illetik az „Adria királynője”, a „víz városa” és a „fény városa” jelzőkkel. 827-ben hazahozták Szent Márk evangélista hamvait Egyiptomból, ő és szárnyas oroszlánja azóta Velence szimbólumává nőtt, maga az állam Szent Márk Köztársaságnak nevezte magát. Szent Márknak a középkor óta köszönheti Velence zarándokait, turistáit, az ebből adódó kereskedelmét, és valójában egész létét és szépségét.
A közös érdekek szorosabbra kovácsolták a szigetek közösségeit, a communákat, tribunjaik 697-ben közös vezetőt választottak, Paulicius Anafestust, az első dózsét s ezzel megkezdődött a Köztársaság 1100 évig tartó külön élete. A főbb kérdéseket eleinte a népgyűlés, az arengo döntötte el, de a főnökök már kezdettől fogva szilárdan a patrícius családok voltak. A következő századokat a hatalomért folyó éles harcok jellemezték a patríciusok és a dózsék között, 150 év alatt 20 dózse fordult meg Velence trónján.
Velence csak 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz.
Velence épületeit egymáshoz közel álló, fából készült cölöpökre építették (a víz alatt oxigén hiányában a fa nem rohad el), amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is. A házak megtámasztására használt fákat a mai Szlovénia nyugati területein vágták ki. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen.
A Szent Márk tér Velence központja, amelynek – ahogy Petrarca írta – „nincsen párja a földön”. 56-82 méter széles, 175 méter hosszú a világ legszebb tereként is nevezett hely, amely sok történelmi esemény színtere is volt. Három oldalról középületek veszik körül. Ma is a város életének centruma.
Szent Márk-székesegyház (Basilica di San Marco): Velence legismertebb, leghíresebb látnivalója a 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, a város védőszentjének, az evangélista Szent Márk ereklyéinek tiszteletére, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Alapja is egy bizánci keresztet mutat. Belül öntöttarany-mozaikokat, híres szarkofágokat és legritkább márványdíszítéseket láthat a turista, kívül a homlokzaton román és gót stílusú domborműdíszítést. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotások találhatók. A századok folyamán többször átépítették és renoválták, mai formája a XI. századba nyúlik vissza. Restaurálása már a XVI. században megkezdődött.

          

A Szent Márk Múzeumban pedig számos kincs található, melyek közül a legdrágább az a négy égetettbronz-lószobor, melyeket másolataikkal helyettesítettek a homlokzaton, hogy mindörökre megmaradhassanak az eredetiek.
Campanile: a Szent Márk-székesegyház bejáratával szemben magasodik 98,6 méter magas harangtornya. 888-912 között épült eredetije, mely 1902-ben összeomlott. A téren tartózkodók nem sérültek meg. 1912-ben avatták azt a téglatornyot, melyet ma láthatunk.
Óratorony (Torre dell'Orologio): Jobbra a bazilikától az 1496-ban emelt Óratorony magasodik, ez 2005-2006-ban felújítás alatt állt. A torony alatti árkád Velence Váci utcájába, a Merceriára vezet. Építésének idejében csodaszerkentyűként tartották számon. Mutatja az időt, a holdfázisokat és a nap haladását az állatövekben.

          

A Szent Márk tér folytatása a tenger felé nyitott Piazetta, melynek hossza 97 méter, szélessége 41-48 méter. A tér egyik oldalán a Libreria épülete foglal helyet. Vele szemben a Dózse-palota fala terpeszkedik. A két épület között két oszlop magasodik. A Dózse-palota háta mögött épült a Prigione.
Libreria: a Dózse-palotával szemben áll, 1537-ben Jacopo Sansovino kezdte meg építését, melyet Scamozzi fejezett be. A reneszánsz épület isztriai kőből készült római klasszikus stílusban. Ma könyvtár és archeológiai múzeum. Mennyezetét Tintoretto, Tiziano és Veronese képei díszítik.
Dózse-palota (Palazzo Ducale): a dózse lakóhelye és az állam hatalmi központja volt több száz éven keresztül. Már a IX. század óta ezen a helyen, bár korábbi épületekben laktak a dózsék. A mai építését 1340-ben kezdték el, s 1420-1440 között fejezték be.
Prigione: a Dózse palota háta mögött, annak folytatásaként épült a fehér falú börtön. Antonio Contino építette a XVI. században.
A Sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri) nem más, mint e börtönt és a Dózse-palotát összekötő híd, amelyet Antonio Contino épített 1600-ban, isztriai kőből. Elnevezése Lord Byrontól származik. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek s Victor Hugo-nak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt. 1660-ban itt szüntették meg először a kínzásokat a világon.

          


Szent Teodor és Szent Márk oszlopa (Colonne di San Teodoro e di San Marco): 1172-ben sikerült a magasba emelni a két oszlopot, melyen a két szent szobra látható. Mindkettő másolat.
Számos templom található még Velencében: a gótikus Santa Maria Gloriosi dei Frari, a barokk fogadalmi Santa Maria della Salute-templom, Scalzi-templom,  San Eustachio-templom, San Simeone Piccolo-templom illetve a közeli szigeteken, San Michele di Isola reneszánsz temploma és  San Giorgio Maggiore templom és bencés kolostor, Velence egyik leglátványosabb temploma.
Az érdekes látnivalókkal szolgáló séta után mindenki elfáradt, és a megbeszélt helyen már a megbeszélt idő előtt kezdtünk összegyűlni. Mindenkinek pihenésként szolgált a hajó fedélzetén megtett ringatózás az autóbuszig.
Egy kiadós vacsora után este 6 óra körül indultunk el, most már tényleg hazafelé.



Július 31: Megérkezés Kolozsvárra, Erdőszentgyörgyre, Gyergyószentmiklósra, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre


Egész éjjel utaztunk, Ausztrián keresztül, majd reggeli után, ami Berettyóújfaluban volt egyenes út vezetett a határig majd hazáig. Az ebédet a Királyhágón ettük meg, remélve, hogy majd otthon vacsorázunk.
Aki kedvet érzett hozzá megoszthatta élményeit nyilvánosan is, ének szóval egy nagyon kellemes hangulat alakult ki a buszon, egy kisebb ijedtséggel a Bucsin-tető kezdeti emelkedőin, de ezzel a hangulattal érkeztünk haza Gyergyószentmiklósra, 19 óra után.

Pál Zita



Napi evangélium RSS

evangelium.katolikus.hu
  • Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek,...

   

Copyright © 2016 Gyergyói Örmények.

Joomla 1.7 templates free by Joomla Template Maker