Húsvét 2. vasárnapja

„Én Uram és Istenem!”

ApCsel 5,12-16; Zsolt 117; Jel 1,9-19; Jn 20, 19-31;

A húsvéti szentidõben a liturgia vasárnapról vasárnapra segít, hogy egyre mélyebben behatoljunk Krisztus feltámadásának a titkába. A mai szentmise három olvasmánya, mint három festmény áll elõttünk, hogy megelevenítse hitünket.

Jézus megjelenik Tamás apostolnak

Az elsõ kép az evangéliumból táruljon elénk. Jézus megjelenik az apostolainak. Megmutatja nekik kezét és oldalát. Nyolc nappal késõbb Tamásnak is megjelenik, hogy ez a kétkedõ apostol is megbizonyosodhasson a feltámadásról úgy, hogy megérinti a sebek helyét. A jelenetet ismerjük. Az apostolok félnek, az ajtót magukra zárták, s a hitben is sántikálnak. Jézus azért jelenik meg nekik, hogy megerõsítse hitükben úgy, hogy megmutatja magát nekik vagy engedi, hogy a szenvedés helyeit (a sebeket) szemléljék és megérintsék. Mindenik elbeszélés azt sugallja, hogy az apostolok vagy a tanítványok még nem készek, hogy elfogadják a feltámadás hitét, vagyis hogy a halála utáni jelenlétében kételkedtek.
A feltámadt Jézus jelenéseinek nemcsak az az értelme, hogy megmutassa a tényt, hogy Jézus él! Nem csupán egy ténymegállapításról van szó. Ez még nem lenne a keresztény hit teljessége. A megfeszített és feltámadt Jézusban az apostolok felismerik Istenüket: „Én Uram, én Istenem”. Mert Tamás, mondja szent Ágoston, jóval többet hitt, mint amit látott: „egy embert látott maga elõtt, akinek a sebeire rátette kezét, de a láthatatlan Istent fedezte fel benne, akit nem láthatott, és nem is tapinthatott. Amit látott, felébresztette benne a hitet, de hite értelmet adott annak, amit látott. A látás és az érzékelés nem teszi fölöslegessé a hitünket!

Az Emberfia a Jelenések könyvében

A Zsidó levél szerint „a hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés” (11,1). A Jelenések könyve pedig leleplezi ezt a láthatatlan világot. De ezt is azért teszi, hogy a hitünket növelje, titokzatos módon, mint tükörben, ahogyan Pál apostol mondja a Korintusiakhoz írt levelében. Az Emberfia úgy jelenik meg, mint az Elsõ és az Utolsó. Nincs kétség afelõl, hogy ugyanarról a Feltámadottról van szó, aki megjelent Tamásnak. „Ne félj! Én vagyok az elsõ és az utolsó és az élõ. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké” (Jel 1.18a). Az üzenet, mely a kisázsiai egyháznak szól, a mindenkori keresztényeket is figyelmezteti a hitre, a szeretetre és a hûségre. János misztikus képein túlmenõen, ismét a hit adja meg a látomás értelmét és mutat rá arra, aki a szíve mélyérõl beszél és kitágítja emberi egzisztenciánkat a természetesnél is nagyobbra: A Feltámadt Úr apostolainak adta Szentlelkét a bûnök megbocsátására. A Jelenésekbeli Emberfia ezt az oldó-kötõ hatalmát mutatja meg tanítványának: „Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai” (Jel 1,18b). A könyv további fejezeteiben megmutatja a feltámadt Krisztus gyõzelmét a rossz fölött, ami az embert fenyegeti. A hit, mondja a Zsidó levél, a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés”. A Jelenések könyve reményeinknek ezt a valóságát nyilatkoztatja ki, hogy a feltámadt Emberfia az emberiség jövõjének a záloga és garanciája. Õ az Úr és az Isten, akit Szent Tamás Jézusban felismert és megvallott.

Az apostolok jelei

Az Apostolok Cselekedetei, arról beszél, hogy az emberiség nagy jövõje, melyet Krisztus a feltámadásával szerzett meg, már most megkezdõdött. A láthatatlan valóság, amiben hiszünk, teljesülésben van. Az Emberfia által elõkészített jövõnk, már a jelenben tükrözõdik. A próféták jövendölései megvalósulásban vannak. Izajás próféta jövendölései, melyeket Jézus magára vonatkoztatott a názáreti zsinagógában, kezdenek beteljesedni: „vakok látnak, süketek hallanak, a leprások meggyógyulnak…” Jézus jelei a tanítványok jeleivé lettek: „Az apostolok keze sok jelet és csodát mûvelt a nép között”. Nemcsak szóban hirdetik a feltámadást, de betegeket gyógyítanak s a bénák, akik addig nem tudtak járni, most mindenki ámulatára, menni tudnak. Így Krisztus feltámadása nem csak hangos szózat, hanem az üdvösségnek a behatolása az emberi élet közepébe. A hit tehát nem csak a hallott, de a látott dolgokra is kezd támaszkodni: „A nép magasztalta õket. A hívõk - férfiak és nõk - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz” (ApCsel 5.14).
A mai vasárnap liturgiája a húsvéti hit fényében elvezet bennünket hitünk forrásaihoz. Jézus feltámadása az út, amely elvezet bennünket annak felismeréséhez, hogy kicsoda Jézus Krisztus, a mi Urunk és a mi Istenünk. Megmutatja nekünk „a mennyei valóságot”, a „fentieket”, és reményt keltenek a szívünkben, hogy hittel éljük meg a lentieket is. A mi feladatunk pedig az, hogy errõl a reményrõl tanúskodjunk testvéreinknek.

Baróti László-Sándor

 

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 163 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME