Évközi 4. vasárnap (B év)

Új tanítás és milyen hatalmas!

 Dt 18, 15 – 20;  Zsolt 94 ( 95 ); 1 Kor7, 32 – 35, Mk 1, 21-28

 

            Jézus, miután elsõ tanítványait kiválasztotta a Tibériás-tó partján, Simont és Andrást, Jakabot és Jánost, velük együtt elment Kafarnaumba, ahol szombaton betért a zsinagógába. Ez egészen természetes volt egy izraelita részérõl. Márk itt arra utal, hogy Jézus tartotta népének hagyományait. Amikor bejárta Galileát, és hirdette, hogy az idõ beteljesedett, Isten Országa eljött, szintén arról tett tanúságot, hogy Isten tervei megvalósulóban vannak Izrael életében. A kafarnaumi zsinagógában pedig tanítani kezdett. Ez is teljesen összhangban volt a vallási szokásokkal, hiszen minden zsidónak joga volt jelentkezni, hogy magyarázatot fûzzön a felolvasott írásokhoz.

            Most azonban Márk az olvasók figyelmét Jézus tanítására akarja irányítani. Ezt onnan is gondolhatjuk, hogy a tanítani, tanítás kifejezés négyszer is elõfordul a szövegünkben. „Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,21-22). A szövegrész végén pedig így zárja Márk a történetet: „Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki” (Mk 1,27). A szavak hallatára a hallgatóság visszaemlékezhetett a Mózesnek tett ígéretre: „Prófétát támasztok nekik testvéreik körébõl, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s õ mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki” (Mt 18,18). Éppen ezeket a sorokat olvastuk fel az elsõ olvasmányunkban.

            A Márk üzenete a történetben az, hogy Isten megváltoztatja Jézussal a világ régi rendjét: az írástudók helyett Jézus magyarázza az írásokat. Bár Márk nem jegyezte le itt Jézus tanításának tartalmát, mégis megjegyzi, hogy szavainak akkora súlya volt, hogy mindenki megdöbbenéssel hallgatta, s ami ennél is fontosabb, azzal hogy Márk megjegyzi, Jézus kiûzött egy ördögöt, hangsúlyozza: az igazi tanítás felszabadítja az embert a gonoszság minden formájától, s nem megnyomorítja. Mindez a zsinagógában történt, ezt Márk kétszer is hangsúlyozza, valamint azt, hogy szombat van, ami szintén nem jelentéktelen körülmény. Szombat pihenõnap volt, de ezen a napon Isten szabadítására emlékeztek. Márk tehát azt mutatja be, hogy Isten miként szabadítja meg az embert a gonosztól. Ezzel azt igazolja, amit Jézus hirdetett: az idõ valóban beteljesedett, hiszen a Gonosz fölött Isten ereje gyõzedelmeskedett. „De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mt 12,28).

            Volt tehát abban a zsinagógában, amelyben akkor összegyûltek a hivõk, egy ördögtõl megszállott. Jézus nem támad rá, de a tisztátalan lélek nem bírja Isten szentségét. Ezért elkezd kiabálni, és megfogalmazza saját vereségét: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? A Gonoszlélek megfogalmazza Jézus küldetését is: õ azért jött, hogy megtörje a Sátán hatalmát, és felismeri Jézus identitását: „Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Ekkor Jézus felemeli a hangját és rákiált: Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass”! Ugyanazt a szót használja, mint a vihar lecsendesítésénél: „Csendesedj el!” (phimoo). Vajon azért parancsolja meg Jézus a Gonoszléleknek, hogy rámutasson az õ kilétére, mert nem akarja, hogy megtudják az emberek kicsoda õ, még mielõtt az apostolokat erre fel tudná készíteni? Bizonyos, hogy Márk egész evangéliumán végigvonul a messiástitok, ami abban áll, hogy Jézus titkolja Istenfiúságát, és csak a kereszten válik egyértelmûvé, hogy õ a Messiás, mert akkor már nem lehet félreérteni, és egyértelmûvé válik, hogy õ a szenvedõ Messiás. Még egy kiáltás és a tisztátalan lélek elhagyta az embert. A szemtanúk pedig azonnal felismerik az esemény fontosságát:Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.” (Mk 1,27). Márk híradása egy kérdésben végzõdik, és éri el tetõpontját: „Ki ez”? Nyilván az elõzmények sugallják az olvasónak, hogy Jézus az Isten Fia. De Márk nem szûnik meg hangsúlyozni: Jézus titokban tartja kilétét. „

            Ha le akarjuk vonni a következtetést és a tanítást a fenti elbeszélésbõl, figyelembe kell vennünk azt, hogy Márk ezt a csodaelbeszélést Jézus feltámadása után néhány évtizeddel, 60-70 körül jegyezte le, s a fiatal egyházban azt tanította vele, hogy a Jézus kíséretében lévõ néhány tanítvány a születendõ egyházat jelképezi. Tehát az evangélium olvasói, akik Jézus tanítását hirdetik s az emberi gonoszság fondorlataitól szenvednek, Jézus tanításának erejével gyõzedelmeskedhetnek minden nehézségen, hiszen  az evangéliumnak szabadító ereje van. A Gonoszlélek még jelen van ugyan a világban, sõt az egyházat is zavarhatja, de Jézus halála és feltámadása óta gyõzött minden gonoszság fölött, s vele az egyház minden nehézségen gyõzedelmeskedni fog. 

            A kafarnaumi zsinagógában a csoda szemtanúi Márk szerint megdöbbentek, elcsodálkoztak: „Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól.” De Márk olvasóit (s mondhatnánk minket is) egy lépéssel tovább hívja: azt akarja, hogy higgyünk abban, aki ma is egyedül képes megszabadítani az emberiséget azoktól a gonoszságoktól, amelyek fogva tartják. Mert sokszor mi is úgy vagyunk, mint az elsõ tanítványok közül némelyek: megcsodáljuk Jézus tanításának szépségét, de a nehézségek megállítanak a keresztény élet útjain. Márk bátorít: Jézus tanításának ma is ereje van, újszerûen hangzik a világban, s megszabadít minket is a gonosztól.

 

Gyergyószentmiklós, 2009. január 27.

 Baróti László-Sándor

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 353 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME