Jézus feltámadásával Isten terve beteljesedett
(ApCsel 4, 32 – 35; Zsolt 117 ( 118) , 1.4, 16-17, 22-23, 24-25; 1 Jn 5, 1 – 6; Jn 20, 19 - 31)
Ezt az evangéliumi szakaszt minden év húsvét második vasárnapján felolvassuk, mivel keresztény hitünk szempontjából a leglényegesebb szentírási szövegek közé tartozik. Ebben az évben elmélkedjünk arról a kulcsszóról, ami János evangélista minden szava mögött ott sejlik: „beteljesedés”. Azt is lehetne mondani, hogy János kezdhette volna ezt a híradását azokkal a szavakkal is, amelyek az õ evangéliumában Krisztus utolsó szavai voltak a kereszten: „Minden beteljesedett”. János számára nyilvánvalóan Krisztus feltámadásában Isten terve teljesedett be az emberiség üdvösségének tekintetében.
A Jelenés éppen Jeruzsálemben, a Béke Városában történik (Jeruzsálem= a békének emelt város), és Jézus éppen itt hirdeti és adja a békéjét. Amikor feltámadásában Istenként mutatkozik meg, kiejti a salom szavakat, s ezzel meg is valósítja a békéjét. János evangélista emlékszik az összes békérõl szóló próféciára: „Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erõs Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5); „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felõletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövõt szánok nektek”(Jer 29,11). A tanítványok pedig örülnek. János emlékszik Krisztus búcsúbeszédére is: „Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tõletek senki” (Jn 16,22). Most gondolhatjuk, hogy még sok tennivaló van a béke megszilárdulásáig, ami igaz, mert Jézus csak ajándékozta nekünk a békét, amit nekünk kell megõriznünk és gyümölcsöztetnünk.
„A hét elsõ napja volt”, ami a héber olvasatban az elsõ napként vagy a napként szerepelt, mert ez a nap valamiképpen magában hordozta a többi napokat is, mint ahogyan aratáskor az elsõ kéve az összes többit is, vagyis az egész termény betakarítását is szimbolizálta. Az izraeliták a mai napig várják az Új Napot, amely Isten napja lesz, amikor eljön és megújítja az egész teremtést. A keresztények számára ez a nap a Húsvét volt, Krisztus feltámadásának a napja. Minden vasárnap tehát azt ünnepeljük, hogy az Új Nap, az Úr Napja Krisztus feltámadásában eljött hozzánk, hogy újra teremtse a világot, és Isten üdvözítõ terve beteljesedjen.
Pontosan ezen a napon, a hét elsõ napján adta Krisztus a Szentlelket a világnak, amint Ezekiel próféta ezt is megjövendölte: „Az én lelkemet adom nektek”. Jézus a tanítványokra lehel, és ezt mondja: „Vegyétek a Szentlelket”. János apostol a Teremtés könyvébõl inspirálódott: amikor Isten megteremtette az elsõ embert, lelket lehelt belé. Amikor tehát Jézus feltámadásával Isten újrateremtette a világot, lelket lehelt belé, mint azt elõször tette. A negyedik eucharisztikus imádság erre utal, amikor azt írja: „elsõ ajándékul elküldte nekünk a Szentlelket”. Olyannyira, hogy Jeruzsálem, az ígéretek városa a Lélek kiáradásának lett a városa, s ezzel egy újabb ígéret teljesedett be, amirõl Joel próféta jövendölt: „Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre” (Jo 3,1). A küldetés is, amivel Jézus az apostolokat megbízza, a béke és a megbocsátás missziója. A tanítványok feladata lesz tehát, hogy Jeruzsálem a béke városa méltó maradjon nevéhez.
„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Három nappal a jelenés elõtt Pilátusnak ezt mondta Jézus: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18, 37), és Pilátus feltette neki a kérdést: „Mi az igazság?”. Jézus arra ad most küldetést tanítványainak, hogy azt az igazságot hirdessék a világnak, amire Pilátus is kíváncsi volt: ez pedig az, hogy Isten az egész emberiség Atyja, aki halálosan szereti fiait, annyira, hogy Jézus életét áldozta értük, hogy bocsánatát és irgalmát közvetítse.
„Úgy küldelek én is titeket”, mondja Jézus: emlékszünk, hogy Jézus halála után a tanítványok záros ajtó mögé rejtõztek. A feltámadással a tanítványok a nyilvánosság elé lépnek: a küldetés sürgeti õket, mert a világnak szüksége van az igazságra, amely felé a Lélek is vezeti az emberiséget: Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (Jn 16, 13).
Gyergyószentmiklós, 2009. április 20-án.
Baróti László-Sándor