Hogy örömünk teljes legyen
(ApCsel 10, 25 ... 48; Zsolt 97 (98) , 1....6; 1 Jn 4, 7 – 10; Jn 15,9-17)
„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök”. Ez jó hírként ér igazán bennünket. Amikor Jézus beszél a tanítványoknak, azért teszi, hogy örömet okozzon nekik. Ennek az örömnek az oka az, hogy Jézus annak az Atyának a képmása, aki maga a szeretet: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9). A második olvasmányunk tanítása nyomán járunk: az emberiség akkor lesz boldog, amikor végre megismeri Istent. Minél többet olvassuk a Szentírást, annál inkább találkozunk ezzel a megállapítással: az emberiség legfõbb baja az, hogy félreismeri Istent. Kegyetlen Bíróként képzeljük el, noha õ szeretõ Atya, aki örül, ha az emberek boldogok.
Az ószövetségen keresztül a próféták igyekezete abban merült ki, hogy feltárják Istennek ezt a szeretõ arcát, amelyen a mi örömünk visszatükrözõdik. Izajás ezt így írja le: „Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé”(Iz 35,10)… Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás” (Iz 65,19).
El kell mondani azt is, hogy ezek a prófétai szövegek késõiek az ószövetségben, ami azt jelenti, hogy hangulatvételüket már bizonyos fejlõdés eredményezte. Szofoniás például le meri írni, hogy Isten táncot rop, ha gyermekeit örülni látja: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedbõl Jeruzsálem leánya! Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elûzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól! Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erõs Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne” (Szof 3,15-18).
Sajnos mi csak nehezen tudjuk így elképzelni Istent, mert azt hisszük, „ez túl szép lenne”, s nem ilyen istenfogalmaink vannak. Ezért csak az idõk végezetével ismerjük meg a valóságban Istent, s tölti el szívünket egészen az öröm. Az ószövetségben emiatt találkozunk az örömmel úgy, mint az üdvösség kiáradásával, amelyre az emberiség várakozik. Amikor Isten „minden testet eltölt az õ Szentlelkével” (Joel 3,1), akkor ismerjük föl, hogy Isten a szeretet, és tölti el szívünket a boldogság.
Az Újszövetség elmondja, milyen öröm kísérte már Jézusnak az eljövetelét, aki azért jött, hogy Istennek ezt az igazi arcát feltárja az emberiségnek. Keresztelõ János születésekor például az angyal azt mondja Zakariásnak: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén”(Lk 1,14). Aztán Jézus születésekor az angyal ezt hirdeti a pásztoroknak: „„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2,10).
Az elemzett sorok azt mutatják, hogy az öröm témája erõsen megérintette János evangélistát. Jézus utolsó estéjérõl inkább az öröm hangulatát õrizte meg, mint a közeli megpróbáltatásét. Például Jézus így szól tanítványaihoz: „Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28). „Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tõletek senki” (Jn 16,20-23). Majd Jézus így imádkozik az Atyához: „Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen” (Jn 17,13).
A maguk idejében az apostolok is ezt az örömöt hirdetik az embereknek: „S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen (1 Jn 1,4) — írja János az õ levelében… „Még sok mindenrõl tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élõszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen” (2 Jn 1,12).
A prófétákat és az apostolokat errõl az örömrõl ismerhetjük meg, mivel õk azok, akik az öröm Istenének az igazi arcát hirdetik. Azt, amit hallani fogunk, ha eljön a végsõ óránk, a maga idejében: „Jól van, te hûséges, derék szolga! Minthogy a kevésben hû voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,21).
Gyergyószentmiklós, 2009. május 12-én.
Baróti László-Sándor