Évközi 16. vasárnap (B év)

 
Kiment egy elhagyatott helyre imádkozni
(Jer 23, 1 – 6; Zsolt 22 (23); Ef 2, 13 – 18; Mk 6, 30 - 34)

A múlt vasárnap arról olvastunk, Jézus miképpen küldte apostolait elõször missziós útra (Mk 6, 7-13). Márk azt is leírta, hogy a tanítványok teljesítették Jézus parancsát: „Azok elmentek, s hirdették a bûnbánatot, sok ördögöt kiûztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak (Mk 6, 12-13). Azt tették tehát, amit Jézus is tenni szándékozott, nyilvános mûködése kezdetétõl: gyógyítani a betegeket, kiûzni az ördögöket és tanítani. Márk valószínûleg azt akarta megérttetni hallgatóival, hogy a tanítványok missziós tevékenysége Jézus tevékenységének a fojtatása volt; ezért emeli ki a párhuzamokat. Jézus tevékenységének kezdete s a 12 apostol missziójának kiinduló pontja is párhuzamban áll: Jézus és a tanítványok is Galileában kezdik el munkájukat; a körülmények is párhuzamosak: Jézus Keresztelõ János elfogatásának évében kezdi el tevékenységét (1, 14), a tanítványok pedig a próféta halálakor. Márk Keresztelõ János elfogatását és kivégzését a tanítványok elküldése és visszatérése között mondja el (6, 17-29). Az apostolok tanításának a tartalmát valószínûleg azért nem ismerteti az evangélista, mert az erõsen egybevág Jézus igehirdetésével, amit így ír le könyvének kezdetén: „János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idõ, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bûnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” ( Mk 1,15).
    Most azt látjuk, hogyan tértek vissza Jézus tanítványai a misszióból: „Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak (Mk 6,30).”  Itt elõször használja Márk az apostol kifejezést, ami küldöttet jelent. Eleddig tanítványokról beszélt: mostantól azonban apostolok, mert Jézus küldetésében részesülnek.
    Érdekes módon, amikor visszajönnek a kiküldetésbõl, Jézus elhívja õket a közösségbõl. „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Egy újabb párhuzam a tanítványok és Jézus tevékenysége között: Jézus kafarnaumi tartózkodásának elsõ napjai után, ahol szintén tanított, betegeket gyógyított és ördögöket ûzött (1,21-34), az evangélista megjegyzi: „Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni” (Mk 1,35). Elhagyta sikeres tevékenységének színhelyét, s elment a magányba imádkozni. Jézus mindenkori tanítványai meg vannak hívva, hogy kövessék a mester példáját. Márk kétszer is leírta Jézusnak ezt a magányát és imádságát: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit! Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek.” (Mk 3,31-32).
    Az evangélista e két pontosítás közé ékeli a tömeg jelenlétét is, ami arra utal, hogy céljuk mégsem a menekvés volt, hanem egy felüdülés, mely a nép jobb kiszolgálásához vezet. Kafarnaumban Jézus ebbõl a magányból merített erõt magának, hogy ellenálljon a népszerûség kísértésének (1,38).
    A tömeg azonban követi, ami Jézust és tanítványait a misszióra sürgõs voltára emlékezteti; az evangélista többször is utal a tömeg jelenlétére; Máté apostol meghívástörténetében megjegyzi: „Az egész sokaság hozzáment, õ pedig tanította õket” (2,13; a példabeszédek bevezetõjében is: „Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyûlt köré, ezért bárkába szállt, így õ a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett (Mk 4,1); vagy a Genezáret-tavának vidékén is: „Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult (Mk 6,56). Márk azt is elmondja, hogy ez a tömeg nem csak Galileából származott, hanem mindenhonnan fölkeresték Jézust. „Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából, Jeruzsálembõl, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékérõl szintén nagy tömeg gyûlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe. Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja (Mk 3,7-9). Ez a tömeg néha napokig is kitart mellette, minek láttán Jézus a második kenyérszaporítás mellett dönt: „
Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. „Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem el õket, kidõlnek az úton, hisz többen közülük messzirõl jöttek.” (Mk 8,1-3). Mindezek arra engednek következtetni, hogy Jézusnak nagy volt a népszerûsége kortársai körében, ami aggodalommal töltötte el a vallási vezetõket: a 3. fejezettõl kezdve arról értesülünk, hogy az írástudók eljöttek Jeruzsálembõl, hogy befeketítsék õt a nép szemében (3,22).
    De térjünk vissza a mai evangéliumi részre: a hajóból kiszállva Jézus nagy tömeggel (5000 emberrel) találta szemben magát, „megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte õket tanítani” (Mk 6,34). Elõször tanítást ad, majd megszaporítja a kenyeret (6, 35-44), ami a táplálék második formája. Amikor Márk Jézus sajnálatáról beszél a „splanga” görög kifejezést használja, ami a héber „rahamim” sokszor irgalomnak fordított kifejezés megfelelõje. Nem meglepõ tehát, hogy Jézus irgalmat érez az emberek iránt, mivel Istennek ez az irgalma küldte el Õt hozzánk. Jánostól különbözõen (Jn 10), Márk nem fejti ki a Jó Pásztor témát, itt azonban mégis utal rá: „megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”. Itt visszacseng Jeremiás próféta panasza, hogy a gonosz pásztorok Izraelt félrevezették – ami a mi elsõ olvasmányunk volt. Ezalkalommal – világít rá Márk a gondolatra – a Jó Pásztor közöttünk van.

Gondolat

„Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek (Mk 6,31-32). Mindenkinek van joga a pihenésre, ezt Jézus is így látta. A Zsoltáros pedig ezt mondja: „Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késõ éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, õ azokat elhalmozza, jóllehet alszanak” (Zsolt 127,2).

Gyergyószentmiklós, 2009. júl. 17-én


Baróti László-Sándor

Látogatók

Oldalainkat 52 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények

Please publish modules in offcanvas position.

Free Joomla templates by L.THEME