Tábor az önkéntességre nevelésre

Az Örmény Katolikus Egyesület szervezésében október 24-29-én megtartottuk az önkéntesek csapatösszerázó hétvégéjét, a Szent István plébánián. Jelen volt 64 fiatal illetve a Polaris Oktatási Központ munkatársai, akik a csapatösszerázót tartották, valamint a Feltöltő Egyesület tagjai, akik az esemény házigazdái voltak. A háromnapos hétvégi tevékenység nagyon jó hangulatban telt, sok sok játékkal, előadással, interaktív tevékenységgel teletűzdelve.

Az első előadás az álmaink és a valóság közötti szakadék leküzdésének lehetőségeit, esélyeit mutatta be, Köllő István tréner tolmácsolásában. A fiatalok megtudhatták ebből, hogy abban az életszakaszban, amikor a gyerekkort maguk mögött hagyva igyekeznek önállósodni, nagy kihívás az identitás-keresés, önmaguk megtalálása. Feleletet kaphattak azokra a kérdésekre, hogy „Kik vagyunk, és mi a feladatunk?” Megtudhatták, hogy az egyik legnagyobb kihívás az álmaik és a valóság összeegyeztetése. Miért? Mert az álmok a jövőből jönnek hozzájuk, a jelen valósága pedig a múltjuk eredménye. A világot azon a szűrőn keresztül látják, amelyet gyerekkorban építettek, és ezen keresztül nézve az álmok irreálisak. Mit kell tenniük tehát? Lemondjanak az álmokról, amelyek a realitás tükrében "lehetetlenek", vagy állítanak a szűrőn? Az önismeret, a tudatosság fejlesztésével és az erősségeik felfedezésével tudnak a "valóságukon" változtatni, és a lehetetlen lehetségessé alakítani.

Az első 2 nap belenézhettek egy kicsit abba, hogy kik is ők igazából,, aminek a lényege a személyes erősségek felfedezése és a különbözőségek megismerése. Mindkettő egyaránt fontos:

  • az első, mert hajlamosak magukat másokhoz mérni, és ha nem felelnek meg a mércének (nagy-testvér példája, szülők vagy tanárok elvárása) akkor kevesebbnek vagy másodrangúnak gondolják magukat. Ők nem másvalaki másodpéldányai, hanem saját maguk legjobb változatai - ezt ismerhették fel a képzés alatt és feladatul kapták  ebből kihozni a legtöbbet.
  • az érme másik oldala, hogy másokat mérni magukhoz, és ha nem felelnek meg az elvárásainknak, akkor "leírják" őket. Itt is fontos, hogy nem jó vagy rossz tulajdonságokkal rendelkezik senki, hanem más és más erősségei vannak mindenkinek - és ezért tulajdonképpen szükségük is van egymásra! Minden szervezetben sokkal többféle szerep van, mint amit egy személy, bárki(!) le tudna födni. A jól működő csapathoz különböző személyiségű, különböző erősségekkel rendelkező egyének kellenek, a megfelelő ember a megfelelő szerepben. Ezért amennyiben a csapat célja közös, a változatosság - áldás! Mindenki megtalálja a helyét, szerepét a csapatban.

A 3. nap az eredményességről, ezen belül pedig az időgazdálkodásról szólt. Egy japán közmondás szerint, "Vízió cselekedet nélkül álom, a cselekedet vízió nélkül rémálom". Ha vannak álmaink, akkor a cselekvés következik; ha már felismerték erősségeiket, akkor tudnak prioritásokat felállítani így lehetnek hatékonyabbak a mindennapokban. Ehhez kaptak segítséget időgazdálkodási elvek és technikák bemutatásával, ismertetésével.

Nagyon jó, eredményes négy napot zártunk, amelynek végső soron több eredménye is volt: önbizalmukban, céljaikban megerősödött fiatalok, akik ugyanakkor együtt egy nagyon jó csapatot alkotnak, kialakult egy közösségi élményük, amit, amint megfogalmazták, együtt, egyben fognak tartani, különböző közös tevékenységeket szervezni.

 Görgicze Emőke

Related Articles

Copyright © Free Joomla! 4 templates / Design by Galusso Themes