Centenáriumi örmény napokat szervezett a hét végén Gyergyószentmiklóson a Görög Joachim Társaság. A rendezvénysorozat tegnap az örmény katolikus templom búcsújában csúcsosodott ki, az ünnepi szentmise után avatták fel Orel Dezsõ, a város elsõ választott polgármestere emléktábláját.
Már a hét vezér közt is akadtak örmények, s mi sem támasztja ezt jobban alá, minthogy Árpád vezérré választásakor a pajzsra emelés mellett a vérszerzõdés is megköttetett. Az örmények Kárpát-medencébe érkezésének ez volt az elsõ hulláma, melyet továbbiak követtek. Gyergyószentmiklósra 1637-ben érkezett az elsõ örmény bevándorló csoport, otthont keresve a Békény partján. Az évek során a jó kereskedelmi érzékkel megáldott náció kivette részét a gyergyói közösség életébõl, harcokban épp úgy helytálltak, mint a székelység. Kereskedelmi tevékenységüknek, kocsmatartásuknak tudható be, hogy örményellenes intézkedések születtek, megszabva például hány órától árulhatnak a piacon, mely máig is örmény hajnalként ismeretes. Ezen intézkedések azonban a gyakorlatban nem mûködhettek, hisz székelyek kezdték az örmény portékát árusítani, az örmények borát mérni. Szintén az örménység igen hamar jelentõs földbirtokra tett szert, felvásárolván a székelyektõl parcellákat, így áldozatokká váltak a földtörvény megjelenésekor, és most, a birtok- visszaszolgáltatás idején is csak egy részét kaphatták vissza temérdek tulajdonuknak. Civilizációt hoztak, építkezésben, szemléletmódban, kiemelkedõ képviselõik pedig hozzájárultak Gyergyószentmiklós fejlõdéséhez. Ezelõtt száz esztendõvel Gyergyószentmiklós jegyzõje, Puskás Adolf – akinek felesége örmény volt – kijárta, hogy e település megszerezhesse a városi rangot. Orel Dezsõ pedig, aki a város elsõ választott polgármestere volt, szintén örmény kötõdéssel bírt.
E történelmi eseményekrõl szerezhettek tudomást mindazok, akik részt vettek a Görög Joachim Társaság által szervezett Centenáriumi örmény napokon szeptember 6–9. között. A közel ötszáz ünneplõ történelmi sétán emlékezett meg a településfejlõdést elõsegítõ nagyokról, dr. Garda Dezsõ történésztõl, Veress Ilka szociológustól és Gazdovits Miklós örménység-kutatótól múltidézést hallhattak, az óhazát, Örményországot képekben Zárug Béla és Zárug Katalin hozta a szentmiklósi múzeumba. Dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület tevékenységérõl szólt, Baróti László-Sándor örmény katolikus plébános pedig a Lourdes-i zarándoklatról tartott élménybeszámolót. Az ünnepség része volt a múzeumban tartott örmény ételkóstoló, édes finomságokkal. A vasárnapi búcsús szentmisét követõen leleplezték Orel Dezsõ emléktábláját, mely a Kövér- ház falán talált helyet.
Hogy hány örmény volt e rendezvényeken, nehéz lenne megmondani, mint ahogy Gazdovits szerint az is felmérhetetlen, hogy hány örmény él ma a Kárpát-medencében. Akik ott voltak, ha nem is örmények, de örménypártolók, olyanok, akik fejet hajtanak e nemzet megvalósításai elõtt, köszönettel adóznak a segítségükért, mely hozzájárult, hogy a várossá válás 100 éves évfordulóját megünnepelhesse Gyergyószentmiklós.
BALÁZS KATALIN, Hargita Népe, 2007 szeptember 10