Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában
– Beszélgetés DR. SZÁVA TIBOR SÁNDORral -
A Bécsben lakó dr. Száva Tibor 1944-ben született Csíkszeredában. Élete jelentõs részét a magyarörmények kutatásának szánta, hisz õ maga is magyarörmény. Több újságban, kiadványokban jelentek és jelennek meg írásai, ugyanakkor a Bécsben megjelenõ „Erdélyi szemle” fõszerkesztõje, de mindemellett számos könyvet is kiadott: Magyarörmények az I. világháborúban, Szépvízi magyarörmények nyomában, A csíkszépvízi Száva család: erdélyi családtörténet.
Munkájával maradandót hagy az utókornak, akárcsak nagyapja, aki a gyergyócsomafalvi templomot építette. Száva úrral május 27-én, Csomafalván beszélgettünk, hisz õ is hivatalos volt a Magyarok Világszövetségének csomafalvi küldöttgyûlésén.
– Száva úr megkérem, szóljon néhány szót az ön által végzett kutatásokról. Amint megtudtuk, egy könyvet is szeretne kiadni a gyergyószentmiklósi örmények, magyarörmények történetérõl.
– 2003-ban megjelent egy könyvem, amelynek a címe: A csíkszépvízi magyarörmények nyomában. A megjelenést követõ elsõ évben nagy visszhangja nem volt a könyvnek. Saját magamnak is feltettem a kérdést, vajon jó volt-e, hogy ezt a könyvet kiadtam és, hogy kihagytam, elhanyagoltam az egykori gyergyói nagy örmény közösséget. Így rájöttem, tulajdonképpen azt a könyvet kellett volna kiadnom, hogy: „A gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában”, feldolgozva ezáltal mind a két település örmény családjainak a történetét. A most közelebbrõl megjelenõ könyvemmel ezt a hibát szeretném korrigálni. Közel 25 éve kutatok az örmény családok után, és remélem, hogy ez év õszén vagy legkésõbb jövõ év tavaszán a könyv meg fog jelenni. Egy elég vaskos dokumentumkötet készül, hisz 750-800 oldalas lesz, melybõl már 600 oldalnyi nyomdakész. Még 12 családnak a geneológiai feldolgozását kell elkészítenem. Ez annál is inkább érdekes, mert véglegesen tisztázza azt, hogy kik telepedtek be, hogy hívták, milyen névváltozások történtek, milyen családi öszszefüggések adódnak, hisz olyan családok is vannak, akik nem tudják a nevük eredetét. Most csak egy példát említek, a gyergyói Sáska családot. Itt sokan csak azt tudják, hogy örmény család volt, de tulajdonképpen ennek egy érdekes története van. A családot eredetileg úgy hívták, hogy Gáhuszeb, mely név onnan jön, hogy Gág Uszeb magyarul Sánta József. Ennek születtek gyerekei, akiket Gáhuszeb Lukácsnak, Gáhuszeb Kristófnak neveztek el. Mivelhogy a neve Sánta Jóskát jelentett, ugráló járása miatt, utólag gyerekeit gúnynevükre keresztelték, így lettek Sáska Lukács, Sáska Kristóf, és 200-300 év távlatából senki nem tudja, honnan ered e családnév. Szóval ilyen érdekességeket is tartalmaz a készülõ könyvem. Az 1650-es évektõl nagyon sok érdekes család története került feldolgozásra. Rengeteg híres ember került ki, és nem azért lettek híresek, mert örmények voltak, hanem mert magyar ügyekért dolgoztak, tettek valamit. Gyergyóditró híres szülöttje, Tarisznyás Márton mondta: „a dicsõség az tettekre alapul, nem ingatag hírnévre”. Az örmények kutatásánál nagy segítségemre volt a Fogolyán atyával való barátságom és jó kapcsolatom, aki többször felkeresett Bécsben, és még életében átadta nekem az általa összegyûjtött dokumentumokat.
– Most témát váltva, hogyan látja ön Bécsbõl a székelység törekvését, az autonómiát?
– Én fenntartom azt a nézetemet, hogy a jelenlegi magyarság megmentõi még mindig az erdélyi magyarok lesznek. Ezért fontos az autonómia megteremtése, sajnos a magyar vezetõk az elmúlt 16 évben semmit sem tettek érte. Elsõ lépésként õk egy nyilvános irodát kellett volna nyissanak Brüsszelben vagy az Európai Unió keretén belül, és megkezdjék az erdélyi autonómiatörekvéseket, hivatalos angol, német, francia nyelveken sugározzák, népszerûsítsék a rádióban, a tévében. Most, 16-17 év teltével itt állunk e nélkül a lépések nélkül. Az autonómia hiányában az erdélyi magyarság vesztésre van ítélve, e nélkül nincs jövõ.
– Sokan itt koszovói módszerre gondolnak, hogy erõszakkal valósítsák meg...
– Errõl itt szó sincs, hisz az erdélyi nép államalapító nép volt. Milyen alapon kéne fegyverhez nyúljon? Teljesen értelmetlen ez, de összefogással, törvényes úton ki tudja harcolni az autonómiát, ehhez joga van.
Czirják Károly, Új Kelet, 2007. június 18.