Magyarországon az elsõ nagyobb örmény betelepülési hullámról az 1670-es évekbõl van tudomásunk, ekkor négy jelentõsebb örmény központot hoztak létre Gyergyószentmiklóson, Szamosújváron, Erzsébetvárosban és Csíkszépvízen. Az örmények túlnyomó része kereskedéssel foglalkozott. Az elsõdleges, örmény templomokkal is rendelkezõ településekrõl idõvel a szerényebb vagyonú kereskedõk elköltöztek, más településeken „próbáltak szerencsét“, létrehozva az örmény szórványt.
Maroshévíz azon települések közé tartozott, ahol az örmények aránylag kis számban telepedtek le, de jelenlétük fontosnak bizonyult kereskedelmi és felekezeti szempontból is. Településünkön az elsõ örmények a XVIII. század utolsó és a XIX. század elsõ éveiben telepedtek le. Mind kereskedéssel, fõleg fakereskedéssel foglalkoztak. A már meglevõ zsidó és magyar kereskedõk mellett a település központjában üzleteket nyitottak. Az elsõ telepesek között érkeztek: Jákobi István, Ávéd János, Nevoma Vencel, családjaikkal, valamint a Mánya, Mélik, Duha, Erszény, Dobrán, Buslig családok. 1836-ban érkezik településünkre az Urmánczy család, mely jelenléte pozitívan megpecsételte a település fejlõdését. Nevük még a perzsiai tartózkodásukra utal, ahol az Urmia-tó és település névbõl „szerkesztették“ családnevüket.
A család egy része megmaradt a régi Persian névvel, ezt alátámasztja a családi sírboltjuk és egyik testvérük neve is. Habár az Urmánczyak még lengyelországi (Lemberg, ma Ukrajna) tartózkodásuk alatt bárói rangra emelkedtek, e tisztséget soha nem használták. A család az eltelt évtizedek alatt számos tetszetõs házat építetett Maroshévíz központjában, nevükhöz fûzõdik az elsõ vöröskeresztes kórház (1894), az elsõ helyi újság (1895), az elsõ állami iskola (1896). Újból megalakították a helyi színtársulatot (1902), az elsõ futballpálya is a nevükhöz fûzõdik (1919). De a legnagyobb megvalósításuk a helyi új római katolikus templom felépítése (1868-1873). Ebben a templomban az egyik mellékoltár képe jelenleg is Világosító Szent Gergelyt ábrázolja, aki Örményország alapítójaként van nyilvántartva.
E templom alapkõletételénél és felszentelésénél több örmény volt jelen: Merza Antal gyergyószentmiklósi örmény szertartású plébános és esperes, Ágoston Károly, Ávéd Gergely, Karácsony Kristóf, Urmánczy János, Urmánczy Jánosné, ifj. Urmánczy János, Urmánczy Jenõ (60 éves), Jákobi István (87 éves), Jákobi Lázár, Jákobi Gergely, Jákobi Antal, Jákobi Antal, Muzik József, Nevoma Vencel, Mentoviah Gyula Marosvásárhelyrõl, Kajláni Anna, Ávéd Gergely kereskedõ, Ávéd János (72 éves), Jákobi Mária, Miklós Antal hitvese, Mélik Lujza, Ávéd István lelkész, id. Urmánczy István, ifj. Urmánczy István, Jákobi Marcsa, Jákobi Gizella, Sámuel Mihály.
A XX. század elején tudomásunk van egy újabb örmény „hullám“ érkezésérõl, közöttük találjuk Zérigh Mihály vendéglõst, valamint Duha Kristóf gyógyszerészt és az Ámira családot, akik kereskedéssel foglalkoztak.
Czirják Károly, Új Kelet, 2007. február 24.