Huszár Diána, a film narrátora és szerkesztõje mesélt a forgatásról és az erdélyi örményekrõl
A helyszín Gyergyószentmiklós, ahol a 17. században jelennek meg az elsõ örmények. A film készítõi arra vállalkoztak, hogy felkutatják az erdélyi település örmény származású lakóit, hogy a lehetõ leghitelesebb forrásból kaphassunk képet ennek a népnek a kultúrájáról. A dokumentumfilm figyelemre méltó alapossággal dolgozza fel a gyergyószentmiklósi örmények múltját és jelenét. Nagy elõnye ugyanakkor az alkotásnak, hogy nem veszett el a részletekben, nem vált vontatottá. A valamivel több mint fél órás idõkeret tökéletesen illeszkedett a közölni kívánt információmennyiséghez.
A filmben megszólaltatott örmény leszármazottak érzékletesen mesélnek õseikrõl, hagyományaikról. Az elhangzottakból kiderül, hogy az 1600-as években betelepült örmények kereskedéssel foglalkoztak, eleinte marhákat adtak-vettek, majd a késõbbiek folyamán faanyagot értékesítõsítettek. A jellegzetes örmény házak alsó szintjén kapott helyet az üzlet, felül pedig a lakosztály. A gazdag örmény kereskedõk hozták létre Gyergyószentmiklóson az elsõ takarékszövetkezetet, az „õrmény bankot”, illetve a kaszinót, ahol sokan kártyázták el vagyonukat. Az elszegényedett honfitársakat a kereskedõk szövetsége a Mercantile Fórum karolta fel.
Ahogy az örmények letelepedtek Erdélyben felvették a kereszténységet, cserébe azt kérték, hogy õsi hagyományukhoz híven saját maguk választhassák püspöküket, aki számukra világi vezetõ is volt. Az örmény templomokban az oltárképek egy-egy szent életébõl ábrázolnak jeleneteket, melyeken a feliratok saját nyelvükön olvashatók. A vallás a mai napig meghatározó az örmények számára, egyházuk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyermekekkel is megismertesse jellegzetes hitvilágukat. Ez is azt bizonyítja, hogy az örmények identitása mindenekelõtt vallásukban fejezõdik ki.
A vetítés után Huszár Diána, a film narrátora és szerkesztõje mesélt a forgatásról és az erdélyi örményekrõl:
Miért pont az örményekrõl forgattatok filmet?
A film alkotói valamennyien a Pázmány Péter Egyetem Bölcsész Karának hallgatói. Itt a történelem tanszakon mûködik egy olyan mûhely, ahol kifejezetten az örménység, mindenekelõtt a Kárpát‑medencében élõ örmények történetét kutatják. Kézenfekvõ volt, hogy róluk forgassunk filmet. Nem beszélve arról, hogy ebben a témában hihetetlen vallástörténeti, kultúrtörténeti érdekességek rejtõznek, ezért gondoltuk, hogy érdemes feldolgozni. Az alkotók közül egyébként senki nem örmény származású, de valamennyien érdeklõdünk a téma iránt.
Mennyi idõt vett igénybe a film elkészítése?
A forgatást 2007 karácsonya elõtt néhány nappal kezdtük el, hideg, zimankós idõben, éppen hogy hazaért mindenki az ünnepekre a családjához. Összesen 4 napig forgattunk, ami viszonylag kevés ahhoz képest, hogy a filmben ennyi embert szólaltattunk meg. Hiszen nyílván, ami a filmben 35 percben jelenik meg az nyersanyagban rettenetesen nagy mennyiség.
Nehéz volt felkutatni, megszólaltatni a szereplõket?
Nem, volt kint segítségünk, de látszott mindenkin, hogy nagyon nyitottak a kérdésre. Számukra tényleg fontos az, hogy örmény származásúak. Ennek köszönhetõen sikerült a filmben olyan embereket megszólaltatni, akik egytõl-egyik büszkék arra, hogy õk örmény magyarok. Ez átsugárzott ránk a készítõkre is és remélhetõleg a filmen is érzõdik.
Ki tudnál az örmények kultúrájából, valami érdekeseket említeni?
A 19. sz-ban egy Szongoth Kristóf nevû ember alakította ki azt a rendszert amelyben gyakorlatilag ma is élnek. Arra gondolok, hogy amikor felfedezték, hogy már a nyelvük, az írásuk elveszett, tehát a gyergyószentmiklóson élõ örmények nem ismerik a saját írásukat, olvasásukat akkor elkezdték tudatosan erõsíteni azt, hogy a vallásukat tekintsék az identitás alapjának. Ez nagyon érezhetõ volt a kinti embereken is, igaz, hogy magyarnak vallják elsõsorban magukat, de büszkék arra, talán ennek a folyamatnak a hatására, hogy örmény származásúak.
Ez a büszkeség a fiatalabb korosztályra is jellemzõ, vagy inkább az idõsek ápolják a hagyományokat?
Nyílván elsõsorban az idõsek, viszont a vallásukat tényleg nagyon komolyan veszik, fontos szerepet tölt be az életükben. Azokban a családokban, ahol van örmény leszármazott, ott a fiatalok is ismerik a hagyományokat. A film elkészítése során jártunk egy családnál, ahol, a feleség örmény származású, az apuka nem, de a gyerekeket olyan szellemben nevelik, hogy ismerjék meg az örmény szokásokat. Ugyanakkor az apuka nagyon fontosnak tartotta elmondani nekünk, hogy a gyerekekkel együtt õ is most tanulja örményül a miatyánkot.
Mit tapasztaltatok, hogyan élik meg a gyerekek ezt a kettõsséget?
Nem érzik tehernek, mivel ez a természetes közeg az otthonukban. Ezért nem gond számukra felvállalni örmény származásukat, mert ez a személyiségük részévé válik.
Most térjünk vissza a filmetekre. Elégedett vagy a zsûri döntésével?
Úgy gondolom, hogy aki nyert az egy nagyon-nagyon ütõs témát dolgozott fel. Talán az, hogy a filmünk II. helyezett lett, azért elismerés számunkra. Mi egy olyan irányvonalat próbáltunk meg ebben a filmben képviselni, ami egy kicsit eltér attól, amilyen egy hagyományos dokumentumfilm. De hiszünk abban, amit célul tûztünk ki magunknak. Meg szeretnénk szólítani a mi korosztályunkat, a húszon éveseket is, akik nem szívesen néznek dokumentumfilmet.
Szeretnétek máshol is megmérettetni a filmet?
Igen, már voltunk is a IV. Vas Filmen ott a legjobb dokumentumfilmnek választotta a zsûri. Nagyon-nagy büszkeség volt számunkra az is, hogy a magyar-román fesztiválon beválasztotta egyáltalán a zsûri a versenyfilmek közé az alkotást és most örülünk a göcseji szereplésnek. Jövõ héten megyünk a Magyar Dokumentum Filmrendezõk Egyesületének a fesztiváljára, ahol az elõszûri szintén úgy döntött, hogy érdemesnek tartja a filmet arra, hogy a fõzsûri is megnézze. Aztán pedig Egerben és Miskolcon is szeretnénk bemutatkozni
Jövõbeli tervek?
Szeretnénk egy 12 részes sorozatot készíteni, amelynek egyik eleme ez a mostani alkotás. Mind a 12 rész az örményekrõl szól majd, elsõsorban a Kárpát-medencei örménység történetét dolgozzák fel, különbözõ településekre és témákra lebontva.
T.D. zegtv.hu, 2008. május 27
