Páll Sándor: „Elmúlik az életünk” (Préd 3,20)
Páll Sándor szentszéki tanácsos, nyugalmazott plébános Gyergyószentmiklóson született 1930. július 7.-én, hétgyermekes családból. Elemi iskoláit Gyergyószentmiklóson végezte, majd a székelyudvarhelyi ferences szerzetesrend által mûködtetett Seraficumban szerzett érettségi diplomát.
A háború után három évig kuláknak minõsített kényszermunkásként dolgozott a Duna-csatornánál, ahol a szenvedés megérlelte papi hivatását. A teológiát éppen akkor végezte, amikor az emberkatedrális Márton Áron püspök úr börtönben volt. 1960. június 26.-án Gyulafehérváron szentelték pappá. Szolgálati helyei: Gyergyócsomafalván segédlelkész és Alfaluban ezalatt megbízott plébános volt. További szolgálatának helyei: Magyarzsákod, Gödemesterháza, Hodos (itt 24 évet szolgált). 1995-ben nyugdíjba vonult Gyergyószentmiklósra. Majd 1995 és 2003 között ellátta az itteni örmény katolikus plébániatemplom szolgálatát. Keresztelt, esketett, temetett, misézett s gyönyörû hangjával felemelõen énekelt. 2003-ban a székelyudvarhelyi Jó Pásztorról elnevezett papi öregotthonba vonult vissza, ahol 2008. január 29.-én visszaadta lelkét teremtõjének. Végrendelete szerint a székelyudvarhelyi temetõben helyezték hamvait örök nyugalomra, 2008. Gyertyaszentelõ Bolgogasszony napján d.u. 2 órakor. Akik énekelni hallották, nem mindennapi élményben részesültek. Kérjük a Jó Pásztort, fizessen odaadó, lelkes szolgálatáért örök élettel, s híveinek adjon egy szépen énekelni tudó jó papot helyette. (ARM)