Évközi 28. vasárnap (C év)

„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Olv: 2Kir 5,14-17; 2Tim 2,8-13; Lk 17,11-19;

     A múltvasárnapi evangéliumban hallottuk, az apostolok kérték Jézust: növeld bennünk a hitet. A mai liturgia olvasmányaiban arról értesülünk, hogy milyen ereje lehet a mi életünkben is az Isten iránti feltétlen engedelmességnek, ami a hitben valósul meg.

      A szentmise elsõ olvasmányát a Királyok könyvébõl vettük. A történet teljes egészében nincs benne a felolvasott részben. Námán Arám királya volt. A mai Szíria területén lévõ ország Közel-keleten hegemóniának örvendett. Námán hatalmas politikus volt, de leprájától, ami az ókorban gyógyíthatatlan betegségnek számított, nem tudott megszabadulni. Kétségbeesésében az izraeli prófétához, Elizeushoz folyamodott. Jöjj, és könyörögj Istenedhez, hogy meggyógyuljak. A könyv szerzõje szembeállítja Izrael Istenét Arám isteneivel. Arám hatalmas, de a bajban mégis a kis Izraelhez folyamodik. Elizeus, Isten embere nem teljesítette Námán parancsát, hanem csak üzent neki. Jöjj, és fürödj meg hétszer a Jordán vizében. Námán hittel engedelmeskedett a prófétának, s hite miatt megszabadult leprájától. A könyv szerzõje a történettel tanítja: Isten Irgalma kiterjed a pogányokra is, ha engedelmeskednek Izrael Istenének.

      Az evangéliumban a tíz leprás csodás gyógyulását írja le. A történet párhuzamba állítható az elsõ olvasmányunkkal. Nem csak azért, mert az evangéliumban és az olvasmányban is leprás betegségtõl gyógyulnak meg az emberek, hanem azért is, mert mindkét esetben pogány földön vagyunk, s mindkét esetben a hitüknek köszönhetõen gyógyultak meg a leprások.

      Lukács evangélista Pál tanítómesterével együtt pogány missziókat vezetett. Evangéliumának megírásakor fontos szempont lehetett, hogy Jézus életével is igazolja, Isten irgalma az Újszövetségben a pogányokra is kiterjedt. Ezért választotta Lukács a felolvasott csodatörténet feldolgozását. Jézus pogány földön járva találkozott a tíz leprással. A lepra abban az idõben több bõrbetegségnek is a fedõneve lehetett. Az ilyen betegeket elkülönítették a társadalomtól. A városon kívülre számûzték õket, hogy ne terjesszék betegségüket. Senkinek nem volt szabad érintkezni velük. Lukács szerint Jézus átlépi az etnikai és a vallási elõítéleteket is: pogány földön jár s a tilalom ellenére szóba áll velük. Pál és Lukács is hasonlóan járnak el, amikor pogányoknak hirdetik a feltámadt Krisztust.

      A leprások így fordulnak Jézushoz: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk. Kérésük nagyon hasonlít egy liturgikus himnuszhoz, a Kyrie eleison-hoz, amit már valószínûleg énekelt a lukácsi közösség. A szentmisében ma is énekeljük, mert mindannyian érezzük, hogy rászorulunk Isten irgalmára.

      Lukács szerint nem is a gyógyulás, Isten irgalmát kérik Jézustól. Mert az embernek nagyobb szüksége van a megbocsátásra, mint a testi egészségre. Jézus elküldi õket a papokhoz, akik megállapítják, meggyógyult-e a beteg s visszaengedik õket a közösségbe. A leprások útközben meggyógyultak. Mert hittek Jézusban, részesedhettek Isten irgalmában. Mindannyian a hit által vagyunk kedvesek Isten elõtt. Lukács evangélista olvasói is ilyenek voltak. Nem a születés, hanem a hit által lettek az egyház tagjaivá. Ebben a hitben nyertük el mi is Isten bocsánatát.

      A tíz leprás egyike visszatért Jézushoz, hogy megköszönje gyógyulását. Ez szamariai volt, hangsúlyozza Lukács. Pogány származású, akikkel abban az idõben Lukács együtt ünnepelte az eucharisztiát. A görögben a szentmise neve, eucharisto=hálaadás. A szentmisén minden alkalommal hálát adunk, hogy Isten Jézusban irgalmát árasztotta ránk, mint a tíz leprásra. A pogány származású leprás dicsõítette Istent. A szentmisében mi is dicsõítjük õt. A tíz gyógyult közül csak egy köszönte meg Jézusnak az irgalmát. Ma vajon minden tizedik ember el tudná-e énekelni a Kürie eleyson-t?

      Reménykedjünk, Isten Szava nincs megbilincselve, írja Szent Pál Timóteusnak a szentleckében. Jézus mindenkin könyörülhet. Lukács, Timóteus, Pál, mindannyian pogányok voltak. A feltámadt Jézus tanítványai lettek. Majd egy életen keresztül dicsõítették Krisztust.

Gyergyószentmiklós, 2007. okt. 14-én. 

Baróti László-Sándor

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 67 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME