Zakeus, az igaz vámos
(Luk 19 , 1 – 10)
Szent Lukács evangélista a mai evangéliumban arra a kérdésre akar válaszolni, amit a tanítványok feltettek Jézusnak, miután a gazdagság és a bûn veszedelmeirõl beszélt. „Könnyebb a tevének átmenni a tûfokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” A tanítványok erre azt kérdezték, hát akkor ki üdvözülhet? Lukács most olvasóinak egy olyan Jézus-történetet dolgoz fel, amelyik önmagában is választ ad a tanítványok kérdésére: „Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges lehet.” S az üdvösség valójában Isten mûve, nem az ember érdeme. A farizeizmus úgy képzelte el a megigazulást, mint az ember igyekezetének az Istentõl kapott jutalmát. Lukács gondolatvilágával ez teljesen ellenkezett, akárcsak a Jézuséval is, mert Lukács pogány volt valamikor, s Jézus ebbõl a zsidók által méltatlan életformának becsült helyzetébõl hívta a keresztény hitre Pál apostol tevékenysége által, aki szintén szerelmes volt abba a gondolatba, hogy Isten irgalmának a bûn sem szabhatja meg a határát. Ezért Lukács azt a Jézust mutatja be, aki azért jött, hogy mindenkit üdvözítsen: az ügynököket is.
Lukács nem véletlenül választotta éppen azt a történetet, amelyben Jézus Jerichoban van. Jericho a világ legrégibb városa, több mint 10.000 éves múltra tekint vissza. A város 300 m-re a tengerszint alatt fekszik, így alkalmas volt Lukácsnak azt is érzékeltetni, hogy Jézus a bûnösökért jött és nem az igazakért, az emberi élet legmélyére is elment, hogy megmentse azokat, akik elvesztek. Zakeus, a vámosok feje ilyen elvetemült volt a zsidóság szemében, mert elárulta népét. Ma azt mondanánk: ügynök volt, aki az elnyomó idegen hatalom szolgálatába állt. Ezért a zsidók köptek a háta mögött, mint mi sokszor az ügynökök láttán, akik bizony ilyen olyan köntösben ellenünk dolgoztak. Lukács bemutatja, hogy Isten ebbõl a rettenetes elvetemültségbõl is megmentheti az embert, a megtérés által. Zakeus nem csak vámos volt, hanem a vámosok feje. Itt fokozza a figyelmet az evangélista. Annál jobban megmutatkozik Jézus irgalma.
Evangélistánk tanítása szerint nem az számít Istennél, hogy kik vagyunk, hanem hogy kik szeretnénk lenni. A vámfõnök történetünkben hajlandónak mutatkozik a megtérésre. Keresi az alkalmat, hogy Jézussal találkozzék. Talán a Jerikói vak meggyógyításának hallotta meg a hírét, s most belátta, hogy bár a fizikai látását nem, de a lelki és erkölcsi tájékozódását teljesen elveszítette õ is, s most egyszeriben meg akart gyógyulni. Lukács, aki az irgalmas Jézus képét festette meg könyveiben, nem mulasztja el bemutatni, akit az emberek, ha mernének, a halálra adnának, azt az Isten Fia meg akarja menteni. A hazaárulónak nem szokott az ember kegyelmezni. Jézus õt sem tudja elítélni. A kereszténység tanítása ma is ez. A bûnt minden erõnkkel kerülni kell, de a bûnöst, az embert minden igyekezetünkkel szeretnünk kell, hiszen õ rászorul erre.
Zakeus megtérése õszinte volt. Nem betolakodó az, aki vagyonának felét kész szétosztani a szegényeknek. Lukács, akinek szociális érzéke van, még ebben a történetben is felhívja figyelmünket a szegényekre. Az egyházban a gazdagoknak is helyük lehet, de megtérésük után szem elõtt kell tartaniuk a társadalmi szempontot. Jézus a szegényekért jött, de a megtért gazdagokat is meghívta országába, akik megtérésükkor jóvá kell tegyék, ha igazságtalanok voltak. Zakeus erre is készen állt: „Uram, ha valakit megkárosítottam, a négyszeresét adom vissza.” A csalás bûnét az õskeresztényeknek jóvá kellett tenni. Ma sajnos sok esetben dicsekedünk vele.
Jézus, miután látja az ügynök vámos töredelmét, azt mondja: Ma üdvösség köszöntött erre a házra. A Zakeus név a héberben megigazultat, igazat jelent. Zakeus, akárcsak sokszor mi, méltatlanul hordta az igaz nevet. De miután Jézussal találkozott, és megtért, valóban megigazult.
Az ember elindul, hogy találkozzék Krisztussal, de akadályokba ütközik elérése közben. A Jézust kísérõ tömeg eltakarja õt szeme elõl. A közösség az Istennel és a Krisztussal való találkozás színhelye. Elõfordulhat azonban, hogy éppen a közösség az akadálya annak, hogy az ember megláthassa Krisztust. A tömeg nem segíti Zakeust Jézus megtalálásában, miként az üdvözítõnek azt a döntését sem helyesli, hogy a vámos házában akar megszállni
A történetben egy eucharisztikus utalást is találhatunk. A megtért Zakeus vendégül láthatja Jézust házában, ami nagyon eucharisztikus jelleggel bír, hisz a szentmisén, miután Zakeusként bánatunk jelét adjuk, szívünk hajlékába fogadhatjuk a szentségi Jézust.
Gyergyószentmiklós, 2007. november 6.-án.
Baróti László-Sándor