Évközi 31. vasárnap (A év)

           

Csípõtök legyen felövezve

Olv: Bölcs 2, 1-4 a. 22-23; 3, 1-9; Zsolt 26 (27) 1. 4a-d. 7-8c9a. 13-14; Luk 12, 35-38. 40

 

            Jézusnak ez a tanítása csak egy kivonata annak a nagy beszédnek, amelyben tanítványit felszólítja, hogy minden erejükkel dolgozzanak Isten Országáért, mint ahogyan õ is tette. Gyújtóbeszéde végén összegzi a vágyát? „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lg 12, 49). Azt lehetne mondani, hogy Jézus, úgy érzi, késik az Isten Országa, amit hirdet, és amit minél elõbb látni szeretne megvalósulni.

            Jobban megértjük Jézus tanítását, ha megvizsgáljuk az elõzõ mondatait is, amelyekben azt kéri tanítványaitól: „Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” (Lg 12,33-34).

            Még jó, hogy azt mondta követõinek: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát (Lk 12, 32). A tanácsokat, amelyeket a tanítványoknak osztogat a mennyei Atyával való nagy „rendez-vous” értelmében mondja: „Virrasszatok és imádkozzatok”. A virrasztás ébrenlétet és imádságos virrasztást is jelent az arámban, ami a Jézus anyanyelve volt. Amikor Jézus virrasztásra szólítja fel tanítványait, akkor az utóbbi értelemben használja a szót Ez az ellentéte volt az ószövetségi bátorításnak, amelyet a 126. zsoltárban olvashatunk. Ha az Úr nem építi a házat, az építõk hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem õrzi a várost, az õr hiába õrködik fölötte. „Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késõ éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, õ azokat elhalmozza, jóllehet alszanak” (Zsolt 127, 1-2). Jézus egy lelki magatartást kér itt a tanítványoktól: hûséget a rájuk bízott misszióhoz. „Csípõtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok” (Lk 12,35). Amikor a zsidó fül ezt hallotta, Izajás könyve jutott eszébe, ahol a próféta a Messiás szolgálatáról jövendöl, és amit Jézus így fogalmazott meg: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).

            Mindez azt jelenti, hogy Jézus nyomában mi is szolgálatra vagyunk hívva, az Ország kitágításáért. És mert ez a világ még mindig a sötétség homályában él, lámpásunk fényét õriznünk kell, és várakoznunk Krisztusra, aki a világ világosságának mondta magát. Lukácsnál a „csípõtök legyen felövezve” liturgikus fordítás, mely az eredeti szövegben: „legyen derékszíj a derekatokon” jelentéssel bír, amelyet dolgozni, vagy az utazáskor kötöttek fel, hogy a felvett ruhát magukhoz szorítsák. A zsidóknak ez a formula felidézte a kivonulás nagy éjszakáját (Kiv 11), amely szabadságot hozott az elnyomott izraelitáknak. Ezen az éjjelen az izraelitáknak fel kellet övezniük a „csípõjüket” és sarut kellett húzniuk lábukra, noha az ember éjszaka kioldja derékszíját és lehúzza lábbeliét, hogy pihenni tudjon. Az izraeliták emlékezetesen rendkívüli éjszakája után az egész világ várja a szabadulás nagy hajnalát, mely az emberiség várva-várt és végleges szabadságát hozza meg.

            Az újszövetség népe, Jézus tanítványainak a serege felövezett csípõvel, a szolgálatkészség ruhájában zarándokol az Ország felé; a szolgálatkészség ruháját is magunkra öltjük, mert az Ország a mi szolgálatunk mértékével arányban növekszik. Jézus ezt a fajta életstílust nevezi „virrasztásnak”.

            Egy megdöbbentõ képpel él Lukács ebben a szakaszban. Jézus kijelenti: a házigazda is felövezi magát. Jól hallottuk? Ez annyira hihetetlenül hangzott, hogy Lukács kénytelen volt a „Bizony mondom nektek” formulával bevezetni. Ezt akkor használja Jézus, amikor szokatlan dolgokat mond, amiket nehéz volt elfogadni. Vegyük teljesen a mondatot: „Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti õket, és megy, hogy kiszolgálja õket”. Jól hallottuk? A házigazda fog minket szolgálni. Ez pontosan a mai világunk ellentéte. A menyegzõrõl hazajövet maga a házigazda fog felszolgálni. Ez történik a szentmiseáldozaton, amikor Jézus a saját testével és a tulajdon vérével táplál, minket, akik szõlõmunkásai vagyunk csupán. Jgy értjük meg a november 2-i ünnepet, amikor a halottakra emlékezünk. Szeretteink már levetették a szolgálat ruháját, most Jézus asztalánál ülnek, ahol Jézus maga szolgál fel nekik.

 Gyergyószentmiklós, 2008. okt. 31-én.

 Baróti László-Sándor

 

           

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 179 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME