Virrasszatok és imádkozzatok!
Iz 63, 16b-17, 19b ; 64, 2b-7; Zsolt 79 (80), 2-3, 15-16a, 18-19; 1 Kor 1, 3-9; Mk 13, 33 - 37
A mai evangéliumot megelõzik Jézusnak azok a szavai, melyek az Emberfia eljövetelérõl szólnak. Jézus hozzáteszi még: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, az ég angyalai sem, az Emberfia sem, csak az Atya” (13,12).
Jézus ebbõl azt a következtetést vonja le, amit felolvastunk: ha azt az órát a Fiú sem ismeri, ahogyan nevezi magát Jézus, a tanítványok még kevésbé ismerhetik; ezért virrasztaniuk kell, különben meglepetésként érheti õket az Emberfia eljövetele. Ennek utána a szöveg mind afelé tart: „Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel”. A „kakasszó” minden bizonnyal utalás Péter tagadására (Márk Péter tanítványa volt). Ez a mondat egy figyelmeztetés: ha a tanítványok nem gondosan várják Krisztus eljövetelét, könnyen megtagadhatják Jézust, anélkül, hogy ezt észrevennék.
Péter tagadása elõtt néhány órával Jézus szintén figyelmeztette a tanítványokat: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Jézus figyelmezteti a tanítványokat arra is, hogy mennyire bizonytalankodik az ember a mennyek országa és az önzésünk között. A közömbösség és a gyávaság gyakran a hitünk fölé kerekedhet.
A mai evangélium kulcsszava a „virrasszatok és imádkozzatok”. Nem azért, hogy az Atya a mi közremûködésünk nélkül valósítsa meg Isten Országát. Jézus nem ezt akarta. Jézus azt akarja, hogy azért imádkozzunk, hogy a világot olyan nyersanyagként lássuk, amibõl közremûködésünkkel létre jöhet Isten Országa. És hogy merjünk áldozatot hozni az Ország megvalósításáért.
Ismerjük Máté tanítását az imádságról: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor kenyeret kér tõle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik”. (Mt 7,7-11)
A nap és az óra Isten titkai közé tartoznak. Senki nem ismeri, csak az Atya. De ez nem ok a kétségbeesésre, mert nem hagyott Jézus magunkra, velünk van a Szentlélek, aki a vigasztalásunkra van.
Jézus felhívása megvilágítja, miben is áll az utolsó idõk kísértése: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”-mondja. A mai evangéliumi szakaszunkban ezt egy úrhoz hasonlítja, aki házát szolgáira bízza, majd elutazik: mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. A kísértés az, hogy elaludjék a szolga, vagy elhanyagolja a házat. Márpedig Jézus szenvedésének a napjai elõtt állunk. Ugyanúgy, mint Máté az utolsó ítéletrõl szóló példabeszédében, ahol a virrasztás az embertestvéreink vigyázását jelenti, Márk evangéliumában Jézus azt tanítja, a kereszténynek a házában, saját közösségében és egyházában kell virrasztania.
Márk evangéliuma szerint a példabeszéd elutazó ura mindenkinek kiosztja a teendõket s hatalmat ad a háza fölött. A példabeszéd tanítja, mindenkinek szolgálnia kell az egyházban. Bármilyen szerény beosztásunk lenne, felelõsségünk van a közösségünkben. Voltak korszakok, amikor a példabeszédben szereplõ hatalmat az egyház vezetõire vonatkoztatták. Abban az idõben Jézusnak a fenti sorai figyelmeztették a vezetõket, virrasztaniuk kell, mert lám, Pétert is elnyomta az álom. A kakasszó döbbentette rá tagadására. Mindenkinek várakoznia kell, de nem úgy, mint a vonatállomáson. Várakozásunk szorgalmas munkát, szolgálatot jelent.
A mi gondunk éppen az, hogy gyakran passzívak maradunk, vagy várakozásunk tárgya felcserélõdik. Egyébbel foglaljuk el magunkat, s megfeledkezünk arról, hogy Krisztusra várunk. Arra a Krisztusra, aki „mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon”. A kapusnak azért kell virrasztania, hogy beengedje a meghívottakat a menyegzõre. Jézus bennünket bízott meg azzal, hogy behívjuk az embereket egyházába, hogy majd mindannyian közösen fogadhassuk az Emberfiát, akinek érkezésének órája nem ismert, de eljövetele annál biztosabb.
Gyergyószentmiklós, 2008. november 30.-án.
Baróti László-Sándor