Újév napja (B év)

 

 

„Új esztendõben új szívekkel”

Szám 6, 22-27 - Zsolt 66 - Gal 4, 4-7 - Lk 2, 16-21

            Január elsején három dologra is gondol a katolikus ember: a polgári naptárban az év kezdete, újév napja; a liturgiában Mária Istenanyaságát ünnepeljük; VI Pál pápa kezdeményezésére azóta is az egyház a világbékéért imádkozik. Mi tehát elmélkedjünk ma Máriáról, az Istenszülõrõl, aki egyaránt él az Isten és az emberek világában, ami nem véletlen, hanem egy jel és ugyanakkor egy mély üzenet is számunkra.

Mária áldása

           Újévben kifejezzük jókívánságainkat szóban és üdvözlõkártyán egyaránt. A posta a modern technika ellenére nem tudja kézbesíteni mindazt a jót, amit egymásnak kívánunk. A keresztény ember az erõ egészség elé helyezi Istent, mert tudja, „ha Isten velünk, ki ellenünk”? Ezt a meggyõzõdésünket a Biblia is megerõsíti. Aki Isten áldásának örvendhet, rendszerint a többi szükségest is megkapja az élettõl.

            Ha figyelmesen végigolvassuk a Bibliát, találkozunk benne áldásokkal. A Számok könyvében Mózes az Úrtól kapta azt az áldást, amellyel a papok költõi szavakkal megáldották a pusztában bolyongó népét: Így szólt az Úr Mózeshez:  „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom õket” (Szám 6,23-27). Tudjuk, hogy az áldás erejével elbocsátott nép révbe érkezett, amikor Józsue vezetésével elfoglalta Kánaánt. De Izraelnek nem csupán közösségi élete bizonyult sikeresnek az áldás nyomán. A megváltás beteljesedését váró Izrael leánya, Mária, miután örömét vitte a Júda hegyei között lakó unokanõvérének, nemcsak Erzsébet nevezte õt áldottnak (Lk 1,42) , hanem õ maga is elismerte Isten különös gondoskodását és hogy a bibliai áldás szó szerint teljesedett be rajta, amikor a Magnificatban ( Szûz Mária hálaadó éneke Szent Lukács evangéliumának prológusában) így kiáltott fel: „letekintett az Úr alázatos szolgálójára” (Lk 1,48).  Mária tehát mint Izrael leánya részesedett népe áldásában. De Mária ezt az áldást nem a sajátjának tekintette. Istennek további terve volt vele. Mária áldása valójában a Gyermeke volt. Mivel Jézus minden emberhez küldetett, Isten áldása is rajta keresztül lett minden nép és minden ember örökrésze. Mivel Mária közvetítésével szállt a béke áldása az emberiségre, méltán viselheti õ a Béke Királynéja címet, s illõ, hogy éppen az õ Istenanyaságának ünnepén imádkozzon egyháza az egész világ békéjéért.

  A befogadó szív

            A mai ünnep olvasmányai szerényen/diszkréten említik Máriát. Pál apostol a maga 14 levelében csak egyszer tesz említést róla: „Az idõk teljességében Isten elküldte fiát, aki asszonytól született”. Lukács evangélista Máriát és Józsefet állítja elénk, de egyúttal egy lényeges észrevételt tesz: „Mária szívébe véste e szavakat, és el-elgondolkodott rajtuk. Mária megjegyezte a történteket és elgondolkodott azokon, vagyis Mária egy értelmiségi asszony volt. Lukács ezzel magyarázza Mária személyének jelentõségét. Mivel a Bibliában a szív az értelem székhelye is volt, Mária nem csak az értelem, de a szív asszonya is volt. E lényegtelennek látszó megjegyzésével Lukács jelentõs üzenetet közöl. Elmondja, hogy Isten miképpen tud belépni az ember életébe. Csak úgy sugallja az evangélista Mária példáján keresztül, aki nemcsak biológiailag találkozott Istennel, a foganás révén, hanem a lelkében is, amikor szívébe véste az eseményeket, és elgondolkodott azokon. Mária nemcsak akkor lett anyja a kis Jézusnak, amikor õt a méhébe fogadta, hanem még inkább, amikor lelkileg is magáévá tette õt. Így még mélyebben kitárulkozott elõtte. Így érthetjük meg Jézusnak azt a megjegyzését is, amit akkor tett meg, amikor egy asszony a Messiás anyjára utalva felkiáltott, hallva a lélekmozgató tanítását: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlõ, amelyet szoptál!” Lk 11,27). Jézus még hozzátette: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” (Lk 11,28).

 Mária arra tanít, hogy igyunk a forrásból

             Az emberiség ma mindinkább egy történelmi útkeresztezõdéshez érkezik: vagy tudatosítja rendeltetését, vagy elpusztítja önmagát. Pusztulását nem csak azok a szofisztikus fegyverek okozhatják, amelyeknek rombolóerejét talán még ki sem próbálta. Az utóbbi évek terrorcselekményeinek gyakorisága komolyan felteszi a kérdést: az emberi társadalom legveszélyesebb ellenségei éppen azok a társadalmi-technikai megvalósítások, amelyeket a homo faber anélkül épített fel önmagának, hogy közben a szívében megforgatta volna azokat a gondolatokat, amelyekkel építkezett. A Biblia Teremtés könyvében arra is találunk eklatáns példát, hogy mi lett azzal a toronnyal, amit az égig akartak építeni. A mai ünnep liturgiája is ezért imádkozik: „Az Úr ragyogtassa az õ arcát feléd, aki a békét hirdeted.” Talán megfordítva is áll a tanítás: tartós békét csak Isten áldásával lehet teremteni a földre.

             Mária Istenanyaságának az ünnepe és annak tanítása az esztendõ elsõ napján meghív bennünket, keresztényeket, hogy igyunk a béke forrásából, és verjünk ott gyökeret, ahol valóban tartós gyümölcsöt hozhatunk a világ javára: a békének mindenekelõtt az emberi szívekben kell meggyökereznie. A világot csak innen tudja bejárni és átjárni: „A jó ember szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bõségébõl beszél” (Lk 6.45). Az út a liturgiától és az imádságainktól a világ békéjéig a mi keresztény hitünkben gyökerezik, és abban a meggyõzõdésünkben, hogy Isten az emberi szíveken keresztül cselekszik. Ezért kell most az ünnepek idején megnyitnunk szívünket Jézusnak, hogy lehessünk a béke követei. Mária ebben a tekintetben is tanú és modell marad számunkra.

Mária a Béke Királynéja

            Amikor a békéért imádkozunk, nem azt várjuk, hogy az essen az égbõl készen a földre, hanem az imádság közben megnyílik a szívünk Isten elõtt, és õ megtölti lelkünket az õ gondolataival, a béke gondolataival. A szentek közössége pedig azt jelenti, hogy Mária példája és imádsága révén bátorságunk lesz, hogy az új esztendõben kitárjuk a szívünket Isten elõtt. Miközben a békéért imádkozunk, kifeszítjük önzõ szívünket, Isten a földkerekséget újjáteremtõ hatalma elõtt. Isten ott is megynyithatja az emberek szívét, ahol úgy tûnik, hogy visszautasítás és megrögzöttség van. Õ egyedül tudja megerõsíteni az emberiség összetartozásának és testvériségének a hitét, annak ellenére, hogy ennek szomorú története van és hosszú idõszakon keresztül nem gyûjtöttünk jó tapasztalatokat errõl.

            Imádkozni annyit jelent, mint elismerni, hogy tanulhatunk Istentõl. Az ember nagyságára vall az a képessége, amellyel dialógust tud folytatni Istenével. Szent Pál apostol a mai szentleckében emlékeztet keresztény hitünk azon nagyságára, ahonnan bizalommal az Atyához fordulhatunk: Az Isten Fia emberré lett, hogy mi emberek Isten gyermekei lehessünk. Ezért a szívünkben az a gyermeki szeretet tõr fel iránta, mely arra képesít bennünket, hogy õt Atyánknak szólítsuk. Mária mivel a Szentlélek közremûködése folytán Istenszülõ lett, velünk együtt imádkozik a békéért. Mivel õ szülte világra a Béke Fejedelmét, nyugodtan szólíthatjuk Máriát a Béke királynõjének is.

Mária Világ királynéja (az emberiség közös Anyja)

Így, szívünkkel belegyökerezve a békébe, megvalósíthatjuk azt az igazságot, mely megtermi a béke gyümölcsét, ami nem egy kívülrõl vagy felülrõl ránk erõszakolt törvény lesz, hanem egy szívünkben gyökerezõ egymásiránti tisztelet, mely az emberiség új tavaszának a korszakaként egyenlõséggé, testvériséggé és békévé virágzik ki. A keresztény hitben és a szívünkben megalapozott béke megbocsátani is tud, mert Istennek a felénk lépõ megbocsátó irgalma megértõvé tesz bennünket mások gyengeségei iránt, és mindig ébren tartja bennünk a megtérésbe vetett reményt. A Jézus Krisztushoz való tartozásunk a Nyolc boldogság tanúivá emel bennünket, ahol a béke és az igazság utáni vágyunkat a megbocsátás és a kiengesztelõdési vágyunk hitelesíti. A kereszténység a társadalom javára azzal a szolgálattal lehet, ami a földkerekség békének igazi, tartós alapjául szolgálhat. Ebben az igyekezetünkben Mária, a Világ Királynéja imájával és életpéldájával elkísér bennünket, hogy ez az új esztendõ, mely ma vette kezdetét, valóban békés legyen az egész emberiség és világ számára.

 

Gyergyószentmiklós, 2008. december 23-24-én.

 

Baróti László-Sándor

© Gyergyói Örmények

Free Joomla templates by L.THEME