Jézus Szent Szíve

A szív szerepe


1.     Szent Pál apostol az Efezusiaknak írt levelében azt kívánta, hogy olvasói megismerjék Krisztus felülmúlhatatlan ember-szeretetét. Nem tudott semmi jobbat, szentebbet és kívánatosabbat óhajtani nekik, mert Krisztus szeretetének az ismerete a teljességet jelenti, Isten országát az emberben. Ezt a gyümölcsöt pedig Jézus Szívének a tisztelete termi meg bennünk, amely a Legszentebb Eucharisztiában van jelen számunkra. Ez a tisztelet pedig a szeretetnek a hódolata. Ez a tisztelet az egész vallásosságunk lelke is, mivel a vallás nem más, mint a szeretet törvénye, aminek Jézus Szent Szíve a mintája és az élete. Elemezzük ezt a szeretetet abban a kemencében, amelyben fölemészti magát értünk. A Jézus szíve tiszteletnek kettõs célja van: elõször, hogy imádjuk és tiszteljük Jézus emberi testének szívét, majd hogy megismerjük ennek a szívnek a végtelen szeretetét, amely az oltárainkon jelenlévõ Eucharisztiában jelen van.
    Az emberi test legnemesebb szerve a szív, mely a szervezet közepén foglal helyet, akár a király a maga országában. A szív közvetlen összeköttetésben áll a testrészekkel, melyeket eltölt erõvel és mozgat, miközben energiával látja el õket. A szív az a forrás, ahonnan a vér szétárad, táplálékot visz a test mindenrészébe, öntözi és felüdíti a test tagjait. A kifáradt vérmennyiség pedig visszatér a szívbe, ahol regenerálódik, és ahonnan felfrissülve ismét életet szállít a test minden részébe. Ami az emberi szívre igaz, azt Jézus Szentséges Szívérõl is állíthatjuk. Krisztus emberi természetének a legnemesebb része, mely lényegileg egyesült az Isten Igéjével, és kijár neki a legnagyobb imádás, mely egyedül Istent illeti meg. Nagyon fontos, hogy ne válasszuk szét a Szent Szív tisztelete során Jézus Szívét az õ istenségétõl, amivel lényegileg egyesült, és amitõl elválaszthatatlan. A tisztelet, mellyel Jézus szívét körülvesszük, az õ személyének is szól, amitõl szintén elválaszthatatlan a Szent Szív.    Ebbõl következik tehát, hogy imádságainkat, melyeket Istennek mondunk, Jézus Szívéhez is címezhetjük. Tévednek azok, akik ezt a Szívet materiálisan, mint egy élettelen, fizikai testrészt képzelik el, melybõl már kihûlt a szeretet, s hasonlít egy ereklyetartóhoz. Ezekénél is nagyobb lenne azoknak a tévedése, akik a Szent Szív iránti tiszteletüket nem Jézus teljes személyének címeznék. Amikor tehát Jézus Szívét tiszteljük, magát Jézust tiszteljük, teljes istenemberi, kettõs természetében, akinek földi élete, tanítása, csodái és halála nem választható el megdicsõült emberi természetétõl, aki most az Atya jobbján van. Amint a Nap sugarainak köszönhetõ az élet a Földünkön, úgy az Egyházban is a Szent Szívnek köszönhetõ a Misztikus Test minden aktivitása, vitalitása, melegsége és a tagjai felé megnyilvánuló gondoskodása.
    Ha a szív erõtlen, az egész emberi test elgyengül; ha szenved, minden tagja szenved, és a szervezet a pusztulásnak indul. Jézus Szíve tehát élteti, erõsíti és fenntartja a Test tagjait és szerveit. Mert a Szív minden szeretetnek és gondolatnak a tûzhelye; mint ahogyan Jézus minden tettét a szeretet mozgatta, nekünk is az egyház minden titkát és erényét erre a Szívre, Jézusra kell visszavezetnünk. Amint a tûznek természetes, hogy égjen,- mondja Aquinoi szent Tamás – a szívnek is természetes, hogy szeressen. És mert a szív az emberi test legfontosabb szerve, természetes az is, hogy minden cselekvést neki tulajdoníthassunk. Amint a szem lát és a fül hall, úgy szeret a szív: az érzelmeknek és a szeretetnek a szerve. A köznyelv annyira azonosította a szívet a szeretettel, hogy a mindennapi beszédben föl is cserélhetjük a szív és a szeretet szavakat. Jézus Szíve tehát Isten szeretetének a székhelye volt: megérzett és kinyilvánított minden szeretetet, amit az emberi szív átélhet és adhat, azzal a különbséggel azonban, hogy míg az emberi szív ezeket csak véges mértékben, emberi módon élheti meg, addig Jézus Szíve mindent végtelenül, Isten mértéke szerint élt át és adott tovább nekünk. Ezért mondjuk a litániában, hogy Jézus Szíve végtelen fölségû Szív: mert Isten szeretete egy pillanat alatt több jóságot, szeretetet és életerõt ad az egyháznak, mint a világtörténelem összes angyala és szentje fog adni egészen Krisztus második eljöveteléig. A Szent Szív tehát az összes teremtményeket felülmúlóan közvetíti Isten szeretetét, és járul ezáltal hozzá a Teremtõ dicséretéhez, ezért leginkább megérdemli az angyalok és az emberek tiszteletét és hódolatát.
    Minden, ami hozzátartozik Isten Fiának személyéhez, végtelenül szent és megérdemli a tiszteletet. Testének legparányibb része és vérének legkisebb cseppje is méltó tiszteletünkre. Az önmagukban véve mulandó dolgok is tiszteletre méltóakká válnak, ha Krisztus szent testéhez érnek, mint amilyenek a Jézus testét a keresztre felfogó szögek, a töviskorona, a katona lándzsája vagy a többi kínzóeszközök, melyeket a középkori katedrálisok falain megjelenítettek. Ha ezeket tiszteljük, mennyivel inkább megilleti a tisztelet a Szent Szívet, melyben a mennyei Atyának kedve telt. Ha szentnek mondjuk azokat a helyeket, ahol Jézus született, nevelkedett, élt, tanított és meghalt, mennyivel inkább mondhatjuk szentnek azt a Szívet, ami otthont adott annak a szeretetnek és azoknak a gondolatoknak, amibõl megváltásunk fakadt és az Isten szent temploma volt. Az õ szívében látnunk kell a barlangot, ahol õ elhagyatottan és szegényen a világba jött; látnunk kell azt a trónust, ahonnan elmondta tanítását: „Tanuljatok tõlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívû”; látnunk kell a keresztet, amelyen értünk meghalt, látnunk kell a szent sírt, amelybõl feltámadt, s látnunk kell az egész evangéliumot, mely meghív bennünket, hogy õt kövessük. A hívõ, aki Jézus hívásának enged, a Szent Szívnek adja át magát, mivel a jézusi hívás mindig a szeretetre szólít fel bennünket, aminek a kútfõje és székhelye a Szent Szív volt és marad. S mivel Jézusnak a szeretete leginkább az Eucharisztiában vált látható és érzékelhetõ egyházában, ezért Jézusnak a Szíve az õ eucharisztikus szeretetében van a legláthatóbban és a legérezhetõbben közöttünk.

2.     Jézus Krisztus örökre az emberré akart lenni, akinek a szeretetét mindig ki akarta mutatni, s hogy szívünket meghódítsa, emberré lett Isten, érezhetõvé, tapinthatóvá. Mivel a szeretet törvénye örökös, a kegyelemé is az kell, hogy legyen, ezért a szeretet napjának nem szabad soha lenyugodnia az ember szívében, különben az kihûlne és a halál, a feledés kioltaná. Az ember szíve pedig csak az élõ szeretetet tudja viszonozni.
    Jézusnak életének a szeretete, mellyel megtestesült, élt és meghalt a kereszten az Atya akaratából, hogy feltámadva örökre velünk maradhasson, benne él az õ Szent Szívében, és mindörökre közöttünk maradt a legszentebb Oltáriszentségben. Igaz, hogy õ a mennyországban van, de az a jelenléte ott a szenteknek és az angyaloknak szól. Az eucharisztiában viszont számunkra is jelen van. Ezért a mi tiszteletünk az õ szíve iránt eucharisztikus kell, hogy legyen. Jézus Szívének a tisztelete azért is eucharisztikus jellegû, mert a szívet soha nem lehet    elválasztani a testtõl. Így vagyunk Jézus Szívével is, amit nem szakíthatunk ki az õ testébõl. Jézus teste pedig az eucharisztia. A feltámadt Jézuson már többé nem uralkodhat a halál. Miért próbálnánk mi szétválasztani az õ szívét a testétõl, az Oltáriszentségtõl. Jézus Szívének az Õ feltámadt Testében, az Eucharisztiában kell jelen lennie és dobognia. Mert Jézusnak a Szíve élõ, mivel az eucharisztiában az õ szent teste is él. Ez a szív ugyan láthatatlan a szeretet szentségében, de ugyanígy láthatatlan az élõ ember szíve is. A mi szívünket is csak akkor látjuk, ha testünket megnyitják. Ugyanígy Jézus szívét is csak a misztikus test munkájának hatásaiban érezhetjük.
    Az embernek nem kell látnia barátja szívét, elég ha az megszólal, azonnal látjuk, hogy milyen. Különben is, ki tudná elviselni Jézus Szíve szeretetének a lángolását? Az eucharisztiában nem látjuk, de birtokoljuk az isteni Szívet.
   

3. Jézus Szent Szíve ünnepének a megalakulása szintén az Eucharisztiához vezet bennünket. Alacuoque Szent Margit Mária a kitett Oltáriszentség elõtt imádkozva kapta a kinyilatkoztatásokat. A Szent Eucharisztiában jelent meg számára Jézus, miközben Szívét megmutatta neki, és mondta: „Íme, a Szív, mely annyira szerette az embereket”. A Jézus Szíve Ünnepének az értelme, hogy minél jobban tiszteljük és szeressük Jézust, aki értünk adta önmagát a kereszten, s az Oltáriszentségben itt maradt közöttünk.
    Aki Jézus Szentséges Szívét akarja tisztelni, annak ismernie kell Jézus szenvedéseit, és jóvá kell tennie azokat a sértéseket, amelyekkel Jézust ma is illetik, amikor káromolják az Eucharisztiát. Milyen nagy fájdalmakat szenvedett el Jézus Szíve, amikor megkínozták és keresztre feszítették. De elszenvedte azokat, mert nagyon szeretett, s szeretete nagyobb volt, mint a fájdalom. Jézus Szíve azonban ma is él, ma is szenved, de ma is erõsebb az õ szeretete, mint a mi sértéseink, káromlásaink és gyalázataink, melyekkel õt naponta megilletjük. Június hónapban, s minden elsõ pénteken imádjuk a Szent Szívet és engeszteljük az istentelenségekért. Végezzünk minden elsõpénteken szent gyónást, hogy tiszta lelkünkbe fogadhassuk szent testét, az Eucharisztiát.

Gyergyószentmiklós, 2009. június 15-én.

Baróti László-Sándor

© Gyergyói Örmények

Free Joomla templates by L.THEME