Márton Áron lelkisége

1. Bástya-egyházmegyében élünk, melyet ma nem a pogány kunok vagy tatárok ostromolnak, hanem a lelki szegénység, a szekták, a hitetlenség, a babonaság, a közömbösség, az alkohol és a többi sokarcú bûn, amik ezer hangon csábítják népünket õsi hitünk megtagadására. (EK) Márton Áron püspökünk tanításával és példájával vállaljuk a munkát a csüggedtség napjaiban.
2. A lelki és erkölcsi elvadulás korszakába lépve [ Márton Áron körültekintõ határozottságával] vegyük szemügyre a körülményeket, mérjük fel a helyzetet [ és az õ bátorságával] nézzünk szembe a való tényekkel, és higgyük, hogy [ az evangélium merész megvalósításával] visszavezethetjük népünket jobbik önmagához. (EK)
3. A vallásához a legnagyobb áldozatok árán is ragaszkodó nép nem veszhet el. Bármekkorák is legyenek a rácsapódó pusztító hullámok, Isten azonban mindig elég, hogy saját erõnket megpótolva, testi és lelki nyomorúságunkból kivergõdjünk. (EK)
4. Az Isten felé vezetõ utat mindenki számára kell feltárnunk, egyengetnünk és kívánatossá tennünk. A keresztség szentsége kötelez, hogy egyformán testvérei legyünk szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetõségeitõl elzártaknak, elõkelõknek és egyszerû embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bûnösöknek és a kegyelem áldottjainak. (EK)
5. „És hiszem, hogy ez a töretlen hit máma is él, s erõit mozgósítani tudjuk.” (EK) Bizalommal kérem a szülõket és papjaimat, úgy véssék be [ gyermekeink] értelmébe és szívébe a hit igazságait, hogy a megtartó családi és otthoni környezetbõl kiszakadva se veszítsék el. A hitre építsék egyéni és családi életüket. Ezzel adják nekik a legdrágább örökséget. (UK)
6. Legyünk hitvalló nemzedék. A hívõ embernek Isten gyermekét és saját testvérét kell meglátnia minden embertársában, akkor is, ha másképpen gondolkozik, mint õ, más nyelvet beszél és talán másak a vágyai és célkitûzései… „Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklõdjünk és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.” (U K)
7. Búcsújáróhelyeink a katolikus öntudat hõsi fellángolásait, népünk istenes életének legszebb emlékeit õrzik. (EK)
8. Templomaink a katolikus múlt lelkesültségét õrzik. (EK)
9. A Mária-tisztelet elmélyülésétõl várjuk a régi családi erények újjászületését. A nemzeti lét szilárd alapja a keresztény házasság, mely mellett két kerub áll õrt: a hûség és felbonthatatlanság; és amelyen a gyermekáldás jelenti az Isten áldását. Vigyétek be minden családba a Mária-tiszteletet. (1948. Évi I. K)
10. Az elsõ megtérés óta kicsirázott hitet ezen a megszentelt földön semmi sem tudta elfojtani, habár sok volt a veszély. (EK)
11. Akik õrhelyeken állnak, éber figyelésre, és megsokszorozott munkára vannak kötelezve. (EK)
12. De álljuk a munkát, és a lelki megpróbáltatásoknak és megkísértéseknek ebben a nehéz óráiban is törhetetlen bizalommal higgyük, hogy ahol a vallásosság gyökerei olyan mélyre lenyúlnak, az új idõk rontása sem árthat, a régi hit tisztasága újra kivirágzik, s a hithûség újra általános és elengedhetetlen erény lesz, mint régen. (EK)
13. A mai nemzedék is megfogja érteni, hogy Isten dicsõségét, aki lelkének üdvössége és életének leghûbb szövetségese, ezen a földön õsi fényében meg kell tartania. (EK)
14. A békesség az emberek között Isten dicsõségének és az azért való munkának következménye. Küldetésem szerint Isten dicsõségével együtt munkálnom kell és munkálni akarom a lélek békéjét és a lelkek megbékélését. (EK)
15. Az egyház fiainak mindig és mindenütt a legbensõbb és legnemesebb lelki közösségben kell élniük. A közösséget egymással is vállalnunk kell, gondolatban, érzésben és cselekedetekben, mert, ha lélekben testvérek, ennek következtében egymásért felelõsek is vagyunk.(EK)
16. Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül, az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklõdjünk és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk. A tanultnak kötelességei vannak a tanulatlanok, a gazdagnak és a tehetõsnek a szegények, az erõsnek a gyengék és elhagyottak iránt. (EK)
17. Keresnünk kell tehát az eszközöket, hogy a szervezettség erejével és az egyéni jóakarat készségével legalább a kiáltó hiányokat pótoljuk, s amit menteni lehet, megmentsük. (EK)
18. Meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén. (EK)
19. A válaszfalakat, amelyeket emberi rövidlátás, hiúság vagy érdek emelt testvér és testvér közé, így lehet lassankint eltüntetni; a gyûlöletet, ami ellenségeket nevel, így lehet szeretettel helyettesíteni, és a krisztusi testvériséget jóakarattal megvalósítani. (EK)
20. Nem szûnünk meg imádkozni és dolgozni, [ hogy Isten kegyelme Márton Áron püspökünk életpéldája és tanítása nyomán világosságot gyújtson bennünk és minden ember életében^[1]] . (EK)
21. Ezt az utat kívánjuk járni mi is, s ebben a szellemben [ akarunk élni s neveljük gyermekeinket^[2]] , alázattal követjük Isten hívó szavát, és szívvel lélekkel felajánljuk minden erõnket a reánk tett feladatok szolgálatára. (EK)

Rövidítések: EK= Márton Áron elsõ körlevele
                    UK= Márton Áron utolsó körlevele

[1] Betoldás
^[2] Az eredeti szövegben ez áll: „szólottam hozzátok” ( Márton Áron beköszöntõ szózata).