Jakubinyi György érsek atya karácsonyi körlevéle

 
 
Az adventi szentidõben Karácsonyra készültünk, emlékeztünk Jézus elsõ eljövetelére. A liturgikus szövegek Jézus második eljövetelére is figyelmeztettek, mert nemcsak az évente visszatérõ ünnepre készülünk, hanem az Urat várjuk, akirõl a Hiszekegyben így valljuk: „Újra eljön dicsõségben, ítélni élõket és holtakat, és országának nem lesz vége”.
 
 
Az elsõ adventi várakozásunk Karácsonykor beteljesedett. Újra átéltük a karácsonyvárást, mely várakozás lényegében emlékezés volt: együtt éreztünk az õsökkel, az ószövetségi választott néppel, bûnbánatot tartottunk, együtt imádkoztuk a prófétával: „Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el, édes Üdvözítõnk”. (vö. Iz 45,8)
    A második várakozásunk Karácsonytól és Pünkösdtõl halálunkig, illetve a végítéletig tart. A megváltás megtörtént, de hátra van a beteljesülése az örök boldogságban. A hittudomány nyelvén ezt úgy fejezzük ki, hogy a „már” és a „még nem” feszültségében üljük meg adventünket, éljük le keresztény életünket. A kérdés csak az, hogy mit várunk életünkben, családunkban és a társadalomban… 
    A keresztség szentségében Isten gyermekei, a mennyország örökösei lettünk és a teljes Szentháromság birtoklásával lelkünk szentély lett. Egyéni életünket ennek megfelelõen kell alakítanunk. Egyetlen ismertetõjelünk van: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35) Istenszeretetemet csak a felebaráti szeretet gyakorlásával tudom bizonyítani. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,14) A közmondás szerint a hûlést és a szerelmet nem lehet rejtegetni, mert meglátszik az arcon. De így vagyunk kereszténységünkkel is. Szavaink, tetteink, egyszerû megjelenésünk tanúságtétel Istenrõl, aki maga a Szeretet. (1Jn 4,16)
    A fõparancs minden mást magába foglal. A szeretetet elsõsorban a családban kell megélnem. Szülõk, gyermekek „kötelessége” a szeretet. Régen rossz, ha a szeretetet kötelezni kell. Annak szívbõl kell fakadnia. Éljünk a szentségekkel, mert elesett emberi természetünk a megváltás után is rászorul a kegyelem állandó támogatására, hogy meg tudja élni a szeretetet.
    A Miatyánkot csak többes számban lehet mondani. Mi vagyunk Jézus Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjai. Felelõsek vagyunk egymás iránt: a munkahelyen, a táradalomban, ott, ahova a Gondviselés állított. Keresztény hitünk nem magánügy, hanem a keresztségben kapott küldetés testvéreimhez. A tanúságtétel a közéletben is kötelez, elsõsorban életpéldával, de ha kell, szóbeli hitvallással is.
    Az Úr Jézus második eljövetelérõl beszélve elõjeleket is említ: földrengés, háborúk, katasztrófák. (Mk 13,21–27 stb.) Napjainkban mintha megsokszorozódtak volna ezek az elõjelek… Valójában csak a tömegtájékoztatás sebessége gyorsult fel, és ezért perceken belül mindenrõl tájékozódunk. Ám az említett jelek mindig megvoltak és meglesznek a világ végéig. Ezért kéri az Úr Jézus, hogy várjuk állandó készenlétben eljövetelét, „mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát”. (Mt 25,13) Az állandó készenlét pedig a kegyelemben megélt hitvalló, tanúságtevõ keresztény életet jelenti.
    Mindez összecseng azzal, hogy Advent I. vasárnapjától Fõegyházmegyénk Pasztorális Terve alapján a „kommunió” évét tartjuk. Tudom, elsõ hallásra a „kommunió” szó ismeretlenül hangzik, és a magyarázó lelkipásztori füzet nem jut el mindenkihez. A szó latin, communio, közösséget jelent, kapcsolattartást. Elég idéznem a lelkipásztori füzet elõszavából Szent Jánost: „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást”. (1 Jn 4,11) Ebben minden benne van: kereszténynek lenni, katolikus egyházközségben élni egyszerûen szeretetközösséget jelent, ahol „Isten szerelméért” (régi mondás = Isten iránti szeretetbõl) az egyházközség tagjai figyelnek egymásra. Itt felsorolhatnánk a kis katekizmusból az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit (Éhezõknek ételt adni, … stb.). Ezt jelenti a kommunió a gyakorlati keresztény életben.
    Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendõt Tisztelendõ Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!

    Gyulafehérvár, 2010. Karácsonyán, Urunk Születése fõünnepén

 

†György s.k.

 

érsek

EÖGYKE füzetek

 

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 31 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME