 |
I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
"... Mikor Pilátus eltörte a pálcát,
Mi tartottuk a mosakodó tálcát,
Hogy mossa kezét meggyalázott székén:
Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:
Feszítsd meg õt! ...
Emberek vagyunk; bûnösök vagyunk ...
Te, ki az ítélõn ítélkezel,
De bûne bánójával könnyezel,
Halld elfutó szavam:
Csak egyedül ne, csak a Bárány
Nyomán indulhassak oda,
Hol elejétõl fogva vár rám
Keresztemmel a Golgota!
|
 |
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Megroncsolt testtel, homloka tövisben,
Indul az útnak az elítélt Isten,
Vállán a kereszttel.
... én kezdettõl rámszabott keresztem!
Elfogadom Uram, de hogy szeressem?
... Uram Jézus, Te adj erõt,
Vagy elbukom az elsõ durva szónál.
De hiszen minden stációnál
Te jársz, Uram, szolgád elõtt!
|
 |
III. állomás: Jézus elõször esik el
Terhe alatt a szörnyû fának,
Terhe alatt a tenger bûnnek, ...
Terhe alatt a világ elejétõl
Világ végeztéig minden rossznak:
Az Úr leroskad. ...
Vérünk és húsunk, emberfia, testvér!
Verejtékünk hordod és vérhullásunk:
Az én bûneim ülnek a kereszten:
Esnek kell Uram, mivel én elestem. ...
Akard, hogy úgy akarjam,
És megöleljem én is a zuhanó keresztet
Mondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!
|
 |
IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét,
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most elõször roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szûzmária szembe.
A szemébõl mennyek mosolyognak,
De szívében hét tõre pokolnak.
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!
|
 |
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak
Cirenébõl jött, messze földrõl, ...
Éppen hogy elfogyott a munka kezérõl....
És most megragadják s borzadó vállára,
Melyen még az egész nap terhe ott reszket,
Rárakják a térdet csuklató keresztet. ...
Miféle menet ez? ...
Ki ez a férfiú? Simon odafordul.
Épen most rángatják újra fel a porból.
Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe,
Jézus Simonéba, Simon az övébe:
Veti neki vállát máris a nagy fának,
Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.
|
 |
VI. állomás: Veronika kendõt nyújt
Ó Istenarc, kegyetlen
Kínzástól éktelen!
Ó Irgalom, egyetlen!
Ó Jóság, végtelen!
Méltó ki lenne Hozzád?
Egy gyenge nõ:
Letörli véres orcád
A keszkenõ. ...
Ó lelkem, durva kendõ,
Mocsoktól keserû:
Nézd, mennyi vár esendõ
Arc, amit letörülj: ...
Vert arcok, s valamennyi
A Krisztusé.
|
 |
VII. állomás: Jézus másodszor esik el
Imhol másodszor roskadsz el alatta. ...
Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád:
Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ...
... Másodszor elesett Krisztus,
Akit ostorral ráncigál talpra a
gyûlölet ökle, könyörgök Hozzád
Állíts föl engem! Másodszor is
Állíts föl engem!
|
 |
VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal
Jeruzsálem leányai,
Mind, ti keserves Máriák,
Ne sirassátok az Ember Fit:
Timagatokon sírjatok,
S fiaitokat sirassátok el, ...
A boldogtalan bûnösökre öntsétek
Könnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyel
Ölelkezõ szánalmatok,
Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.
|
 |
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el
Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ...
Harmadszor is leroskad a Keresztviselõ.
Mi elesett apák, megesett fiai,
Honnan vegyünk erõt,
Hogy szólítani merjük a Keresztviselõt?
Nézz rám és nyújtsd kezed,
Hogy el ne bukjam én
Legalább ott, a végsõ, halálos Hegy tövén!"
|
 |
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Letépték anyja-szõtt mezét.
Leszaggatták varratlan köntösét,
S most itt áll, ország és világ elõtt,
A zokogók és röhögõk elõtt,
Az Ember Fia, meztelen. ...
Hát én Uram? Mi lesz velem,
Ha eljön egyszer ama nap,
Mikor lábunkhoz omlanak
Az emberszõtte fátyolok, ...
S úgy csupaszon bámul reám
Az emberiség ...
S meglátják, hogy ki vagyok!
Ki is vagyok, én Istenem?
"Vetkezd le éned, s megtudod!
Ó meztelen Krisztus a hegytetõn,
Légy irgalmas vetkeztetõm!"
|
 |
XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett.
Tajtékot ver lába körül a gyûlölet.
... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben!
Egyedül lenni: emberek között,
Egyedül lenni: az Isten elõtt ...
Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora,
Hát ezt is megtapasztalod,
Ember Fia!
Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul.
Az áldozatban ott megoldatik minden titok:
Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató,
Felelni fog.
Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.
|
 |
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet.
Igen, Uram, közel a nap,
Talán az óra, tán a pillanat,
Amikor félrebillen a fejem,
Amikor én is beteljesedem.
És elkezdõdik egy új csepp öröklét?
Bûn és erény, igazság, tévedés, ...
Kell valamennyi és minden kevés,
Csak a minden, a beteljesedés.
Lehajtott fejû Krisztus a kereszten: ...
Csak Tebenned a beteljesedés!
|
 |
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztrõl
Drágalátos szent testét
A keresztrõl levették.
Szegény Jézus megpihen
Szûz Mária öliben.
Szûz Mária siratja:
... most itt vagy az ölemben,
Meggyalázva, összetörten.
Már el nem vesz tõlem senki.
Hát így kellett ennek lenni? ...
Legyen, amint meg van írva:
Elengedlek már a sírba. ...
Veled voltam a kereszten,
Hulló véreddel véreztem.
Végig, mindig veled voltam,
Veled vagyok most is, holtan. ...
Harmad hajnal mikor éled,
Én is veled visszatérek.
Mert örömben, fájdalomban
Nem élek én csak fiamban,
Nincsen, ami elszakasszon:
Én vagyok a Boldogasszony.
|
 |
XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik
Állok a legutolsó stációnál,
Várom a beteljesedést.
És szembejön a Gyászmenet,
A Krisztus-temetés. ...
Mintha fölkelne az emberiség,
Temetni a Krisztust.
Ott van a menetben mind, aki él,
Jók és gonoszak, hitetlenek, hívõk.
Mind ott vagyunk, ...S mindenfelõl,
Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust.
És minden nyelven a megváltott
... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzemére
Zuhog az egyetemes ének:
"Temessük el, temessük el!?"
Valahol
A kristálytenger fölött,
A Szék elõtt
Feszült inakkal áll az Angyal.
Áll, vár és alig-alig gyõzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát, ...
És lendül a szárny,
És lebben a kõ,
És elhangzik a mindenségben:
"Békesség nektek, én vagyok!"
|
