Múltat kutat Lüszin Szargszján
Az örmény katolikus plébánia vendége volt két hétig egy örmény doktorandusz, akinek többszörös hasznát vette a közösség. Így például tőle tudhatjuk, milyen értékes örmény nyelvű könyvtárral rendelkezik a gyergyószentmiklósi örmény egyházközség. Lüszin Szargszjánnal Magyari Sáska Zsolt tolmács segítségével beszélgettünk.
– Egyből egy hármas kérdés: ki ön, honnan érkezett, és mit csinál itt, Szentmiklóson?
– Művészettörténész vagyok, most végzem a doktori tanulmányaimat a Jereváni Állami Egyetemen, ahol adjunktus vagyok az Örmény Művészetek tanszéken. Örményországból jöttem Romániába tanulmányozni az örmény kézzel írt örökséget. 2013-tól kezdődően kezdtem érdeklődni a romániai kézzel írt örmény örökség iránt, amikor is elnyertem a New Europe College ösztöndíját. Abban az évben öt hónapot voltam Romániában, tanulmányoztam a bukaresti és kolozsvári kéziratokat. Most ismét itt vagyok, ugyanannak az intézetnek az ösztöndíjasaként, és Gyergyószentmiklóson folytatom a kutatást. Valójában itt már befejeztem a munkám, innen Szépvízre megyek, hogy ott folytassam a kutatást, utána utazom Ploiești-re, és így tovább, hiszen örmény örökséget mindenhol fel lehet lelni Romániában, akárcsak örményeket, akik erre a földre jöttek a középkortól kezdődően.
– Mi az, amit Gyergyószentmiklóson talált?
– Számomra a legérdekesebbek a kéziratok, mert ezek a legkézzelfoghatóbb bizonyítékai az örmények ittlétének. A kéziratok mutatják meg számunkra az egykor itt élt örmények életét, hogy kik voltak, miért jöttek ide Romániába, mit csináltak itt az évszázadok alatt. A gyergyószentmiklósi örmény könyvtárban találtam olyan régi könyveket is, amelyeket még 1850 előtt nyomtattak. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam itt a legrégebb nyomtatott örmény Bibliát, amelyet 1666-ban adtak ki Amszterdamban. Ez a plébániai könyvtár nyitott múzeum lehetne, nem csak a gyergyószentmiklósiaknak, de egész Romániának, illetve a turisták számára is.
– A templomi kelyheken is talált olyan feliratokat, amelyek érdekesek?
– Igen, a plébános megmutatta, valóban vannak örmény feliratok, amelyek arról tanúskodnak, hogy a közösségből kik adományozták azokat a gyergyószentmiklósi örmény templom számára. Lengyel származásra vonatkozó felirat is van egyiken, a Stanislav névre emlékszem. A kéziratok kolofonjaiban szintén találunk információkat arra vonatkozóan, hogy hol írták őket: Lengyelországban, Ukrajnában, a Krímen, a késő középkori Moldvában. Ezek a bejegyzések megmutatják az útját az örmények vándorlásának, hogy honnan érkeztek ide Gyergyószentmiklósra.
– Ittléte alatt dokumentálta, rendezte az örmény könyveket?
– Igen, természetesen. Első fázisban, az itteni leltározásom alapján, megcsinálom a régi nyomtatott könyvek katalógusát, amely után az Interneten könnyen megtalálható lesz a könyvek története, mert ezek nem egyedi példányok. A kéziratok katalogizálása hosszabb folyamat lesz. Rövid leltári leírásuk már megvan, de a részletes katalogizálás elkészülésére, amely részleteiben leírja a kéziratokat, még várni kell.
– Mennyire tartja negatívnak, vagy természetesnek, hogy az itteni örmények elhagyták az örmény nyelvet?
– Szerettem volna olyan személyeket találni itt, akik örmény gyökerekkel rendelkeznek és tudnak örményül beszélni, de nem sikerült. Azt hiszem, ez a helyzet szokványos, a több mint háromszáz év, amióta betelepedtek, már történelem. Nincsenek örmény iskolák itt, honnan tanulhatnák meg az örmény nyelvet, még ha szeretnék is? Hasonló helyzet van Szamosújváron, ahol tudjuk, hogy volt örmény iskola a 18–19. században, de most senki sem beszél örményül. Azt hiszem, ez természetes helyzet.
– Tud-e Nyugat-Európában olyan régi örmény közösséget, amely nem így élte meg az új hazába költözést?
– Nyugat-Európában más a helyzet. Ott vannak armenológiai tanszékek különböző egyetemeken, vannak örmény iskolák. A velencei mechitaristák 48 örmény iskolát alapítottak Európában és Dél-Amerikában, Argentínában, Brazíliában a 18. század végétől kezdődően és a 19. században. Tehát Nyugat-Európában jobb a helyzet, de hogy azok, akiknek ősei a 19. században érkeztek oda, tudnak-e örményül beszélni, nehéz megmondani, nem hiszem. Azok, akiknek ősei a népirtás idején érkeztek Nyugat-Európába, tehát akik harmadik generációs örmények, ők beszélnek örményül.
– Mi könnyen meg tudjuk különböztetni az örményeket a székelyektől. Ön megérzi-e, látja-e, hogy ki az örmény?
– Nem, nem tudom megmondani. Azt hiszem, hogy a levegő, víz, klíma befolyásolja még az emberek arcvonásait is.
– Mikorra várjuk vissza?
– Remélem, hogy következő alkalommal a könyvemmel jövök már vissza, de őszintén megmondva, ez néhány évbe beletelik. Szükségem van még néhány rövid tanulmányi útra Erdélybe, Kolozsvárra, Szamosújvárra. Körülbelül háromszáz kéziratot kell tanulmányoznom, az időbe telik.
Balázs Katalin, Gyergyói Hírlap, 2017. jún. 13