A szegény özvegy és az istentelen bíró
Olv: Kiv 17, 8 – 13; 2Tim 3,14-4,2; Lk.18,1-8
Az igazságtalan bíró és a szegény özvegyrõl szóló példabeszéd Lukács evangéliumában akkor hangzik el Jézus ajkáról a Jeruzsálem felé vezetõ úton, amikor Jézus az Emberfia második eljövetelérõl beszél. A tanítványok megrettenve értesülnek Jézus szenvedésének jövendöléseirõl s biztosan, kérdezgették egymástól, mi lesz velük, ha a Mestert ilyen kegyetlen sors várja. Jézus világosan megmondja: nem különb a szolga uránál. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. De azt is el akarja mondani nekik, hogy mindenek ellenére bízniuk kell az Atyában, és hogy minden látszat ellenére Isten tervei gyõzedelmeskednek Jézus és a tanítványok életében is.
Lukács evangélista, amikor írta elsõ könyvét, az evangéliumot, már a tanítványokat is üldözték. Lukács közössége azt kérdezte, mikor lesz vége az egyház szenvedésének, s az evangélium örömhíre megtermi-e a várva várt nyugalmat s békét? Lukács körülbelül ezekre a kérdésre akart válaszolni a mai evangéliumi szakasszal. Isten igazságos bíró, nem olyan, mint az emberek. Ezért bízhatunk benne, de kitartóan kell õt kérni egyházáért, aminek olykor szenvedéseket is kell elviselnie.
Jézus a példabeszédben egy igazságtalan bíróról ír, aki istentelenségérõl közismert. Aki Istent nem ismeri, olykor azt hiszi, õ az Isten. Így lesz belõle diktátor, csaló, fosztogató, kapzsi, aki már csak önmagára gondol, senkire sem tud figyelni. Napjainkban egyenesen divat ez az életvitel. Némelyek büszkén hivalkodnak istentelen életvitelükkel.
Jézus példabeszédének második szereplõje éppen az ellentéte az elsõnek. Istenfélõ és szegény. Lukács szereti kihangsúlyozni az ókori világ problémáit. A szegény özvegynek szociális gondjai lehettek. Ez a világ nem ismerte a társadalombiztosítást. Az asszonyok nem dolgoztak olyan munkát, amit megfizettek volna, és aminek segítségével fenntarthatták volna magukat. Kiszolgáltatott volt, mint korának annyi szegény asszonya és betege. Nem volt kihez fordulnia peres dolgában, csak ehhez az istentelen emberhez, aki mint bíró tudott volna segíteni rajta. Jézus nem mondja meg, mit kért tõle, csak annyit, hogy az igazát kereste. Mégis bátorságot vett s zörgetett ajtaján, hogy ügyét megoldja. Az igazságtalan bíró érzéketlenségében nem akart válaszolni az asszonynak. Húzta, halasztotta ügyét. De mert kitartó volt az özvegy, mégis elszánta magát, és igazságot szolgáltatott, csak azért, mert kifáradt és nem bírta tovább elviselni az asszony kitartását, alkalmatlankodását. Bízzatok, mondja Jézus a példabeszédben, mert Isten minden szükségeinkben megsegíthet bennünket. Lám, az igazságtalan bíró is tud igazságot tenni. Mennyivel inkább Isten, aki szeret bennünket. Csak imádkoznunk kell, sok kitartással, mint a szegény özvegy.
Az elsõ olvasmányunkat a Kivonulás könyvébõl vettük. Refidim pusztájában az amalekiták küzdenek Izrael ellen. Mózes, a választott nép vezére a harcban Istenben bízik, aki már megmentette népét egy párszor a pusztai vándorlás közepette. Míg Józsue felveszi a harcot a támadókkal, Mózes imádkozik a hegyen. Ez a bizalmas imádság menti meg õket az ellenség kezétõl. Áron és Húr segítenek neki az imádságban. A közösség sokszor segít bennünket imádkozni.
Pál apostol a szentleckénkben arra biztatja Timóteust, hirdesse az Igét, mint ahogyan azt együtt is tették. Sokan visszautasítják, ezért csüggedhet az igehirdetõ. De kitartónak kell lennie. Egyházunkban minden vasárnap igehirdetés van. Szívesen hallgassam, mert Isten tanít általa minket.
Az egyház tanítását a szabadelvû világ elutasítja. A keresztények életpéldája nem szûnhet meg soha. Hiszen Jézus így fejezi be a példabeszédét: Csak az a kérdés, hogy amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön? A keresztényeknek kitartóan kell élniük Jézus tanítását. Isten nem egyenként akarja üdvözíteni a világot, hanem teljes egészében és közösségileg, mint ahogyan Izraelt is közösségileg mentette meg az amalekitáktól. Ebben az üdvözítésben a hivõ ember úgy vesz részt, mint Mózes a csatában: imádkozik népe megmeneküléséért, mint a szerzetes, akit arról kérdeztek, a kolostor magányában hogyan éli meg népével a kapcsolatot? Amikor kitárt karral imádkozok, felelte, átölelem az egész világot.
Gyergyószentmiklós, 2007. okt. 21-én.
Baróti László-Sándor
