Advent III. vasárnap

A mai olvasmányok anyaga örömre, bizakodásra buzdít. Advent 3. vasárnapja a „Gaudete” (örvendezzetek) antifónával kezdõdik, ez adta a vasárnap nevét is. A pap a szentmisén ezen a napon kivételesen rózsaszínbe öltözködik. Ez is az öröm kifejezése. Az egyház, a hívõ keresztények örülnek, mert közeleg Jézus születésének ünnepe.

Különösen a második olvasmány szerzõje, Szent Pál buzdít így: „Örvendjetek mindig az Úrban. Újra mondom, örvendjetek!” Pál és az elsõ keresztények meg voltak gyõzõdve arról, hogy Jézus hamarosan másodszor is eljön, mint a világ Ura és Üdvözítõje. Mi már tudjuk, hogy eljövetele várat magára. Hisszük, hogy lesz második eljövetele, de ez nem ismert idõpontban történik. Ennek ellenére megvan az okunk az örömre. Keresztény életünk alaphangulata nem lehet a komorság és a magunkba roskadás; örülnünk kell, mert van rá okunk.

Érdekes módon a gyakorlatban inkább komornak látszik az egyház, mint vidámnak. A liturgiát végzõ pap rózsaszín ruhát ölt, a rózsák örömhangulatát kifejezendõ, de alatta ott leselkedik a fekete színû egyenruha, amely sok vonatkozásban nálunk a szomorúságot, a gyászt, az elszigetelt ünnepélyességet idézi fel. Pál figyelmeztetése program lehet a számunkra: öltözzünk az öröm ruhájába. Nincs okunk az orrlógatásra. Ha panaszkodunk, ha elszigetelõdünk, ha uniformizálódunk, a halál, az elszáradás ösvényére lépünk. A szentek mindig optimisták, boldogok voltak.

Miért tud örülni a hívõ ember? Mert az Úr közel van, válaszolja Pál apostol. Bármi érne bennünket, keresztényeket, Jézus eljött, és Jézus eljön, hogy megmentsen. A gyõzelem nem lehet a másé. Aki Jézushoz hû, legyõzhetetlen és megfélemlíthetetlen. Boros Béla püspök egyszer mosolyogva mesélte, hogy 13 évig volt a kommunisták börtöneiben, hihetetlennek tûnt a szabadulás, de egyszer megnyíltak a kapuk: eljött a Szabadító, megnyíltak a bilincsek. Egyszer értünk is eljön.

Vannak azonban olyan gondjaink, amelyek nem oldódhatnak meg jelen életünkben. Némely betegség bilincsei nem vehetõk le a legnagyobb klinikákon sem, s lehetnek olyan helyzeteink, amelyekbõl kievickélni valójában nem lehet. Ez sem szomoríthat el bennünket, mert a karácsony elõrevetíti a szabadulást. Jézus még egyszer eljön, akkor megszûnik a fájdalom, egy szempillantásra minden átalakul, szemünkrõl letörli a könnyet, megszûnik a tér, amely elválasztja az embereket, az idõ, amely sokszor legyõzhetetlen, a halál, amely sírásra késztet stb. Az apostol azt mondja: Semmiért se aggódjatok, hanem mindenben imádsággal, könyörgéssel és hálaadással terjesszétek isten elé kérésteket.

Befejezésül gondoljuk végig viselkedésünket. A kereszténység az öröm vallása vajon én örömet hirdetek? Jézus örömet hozott a földre felfedeztem már ennek boldogságát? Karácsonyra készülõben törekednem kell kijavítani kishitûségemet. Örülnöm kell, mert ott vagyok Jézus közelében. Míg eljönne az ünnep, próbáljuk mosolyra bírni környezetünket, így mi is feloldódhatunk.

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 14 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME