„Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.”
(Olv: Iz 1-5. 9-11 Zsolt: 84 ( 85 ), 9ab-10, 11-12, 13-14 ; 2 Pt 3, 8 – 14 Mk 1, 1 – 8)
„Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.” Márk négy szóban, röviden teljes evangéliumát összefoglalja, vagyis a Názáreti Jézusban az Isten Fia jött el hozzánk, aki az ószövetségi várakozásokat beteljesítette. Ezek után Márk nem tesz mást, mint könyvének elsõ sorát részletesen is kifejti.
Márk könyvének elsõ sorában felcsendül a tanítás: Jézus az Isten Fia. Márk az Isten Fiáról írja a könyvét, melynek minden sora provokál bennünket, hogy Jézusban mi is felismerjük Isten Fiát. Jézus tanításának és csodáinak láttán ezt a hitet vallják meg az evangéliumának szereplõi, míg majd a kereszten függõ Jézus láttán a pogány százados is meg nem fogalmazza hitvallását: ez az ember valóban Isten Fia volt.
„Evangéliumának kezdete”: Márk tolla alatt az evangélium egy olyan szó, mely írásra indította Péter apostol tanítványát, a szemtanút. Mondjuk Rómában, amikor az elsõ pápát már Néró keresztre feszíttette, Márk megírta evangéliumos könyvét, melyben arról akarja meggyõzni olvasóit, hogy a Krisztustörténet a világ örömére szolgál. A görög szó, az evangélium örömhírt jelent. Az ókori világból vette Márk a kifejezést. A császárok születését vagy látogatásukat nevezték a görögök evangéliumnak, örömhírnek. A hatalmas császárok kiváltságokat, szabadalmakat, adók eltörlését adták a meglátogatott városoknak. Márk egy új irodalmi mûfajt alapított meg könyvével, amelyben annak az örömének ad hangot, hogy Jézusban maga Isten látogatott meg bennünket. Majd könyvében leírja Márk, hogy ez a látogatás megörvendezteti a sántákat, a vakokat, a bénákat és a szegényeket. A világ összes bajainak a gyógyulása Jézusban van, ami öröm az emberiségnek. Az örömhírt írják meg az evangélisták.
Márknál Máté evangélista könyvével ellentétben az örömhír elbeszélése nem Jézus nemzetségtáblájával és születésének elbeszélésével kezdõdik, hanem õ egyenesen rátér Jézus nyilvános mûködésére, amely Keresztelõ János prédikációjával vette kezdetét. „Történt, hogy Keresztelõ János a pusztában hirdette a bûnbánat keresztségét a bûnök bocsánatára.” De Izajás próféta könyvének soraival világítja meg Keresztelõ János szerepét: „Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed elõtt, hogy elõkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Mk 1,3) Ezt a mondatot Márk a Deutero-Izajásból idézi, ahonnan a mai elsõ olvasmányunk is van. Ellenben az „Íme, elküldöm követemet színed elõtt, hogy elõkészítse utadat” részt Márk Malakiás prófétától ill. a Kivonulás könyvébõl veszi.
A Bibliában ritkaság számban megy, hogy valamely próféta öltözetérõl olvassunk. Ha Márk itt mégis megteszi, bizonyára célja van vele. „János teveszõrbõl készült ruhát viselt, csípõjét bõröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. „A sáska és a vadméz a puszta tápláléka volt, ahogyan a teveszõrbõl készült ruha is pusztai ruhanemûnek számított. A Pusztára való egyértelmû utalás pedig az ígéretek felidézése lehet itt, Márknál, mivel az ószövetségi nagy ígéretek a pusztában kezdõdtek el beteljesedni. Így Keresztelõ Jánosnak a könyv elején való szerepeltetése Isten nagy ígéreteire hívja fel a figyelmünket. Mintha Márk azt akarná mondani vele:„emlékezzetek csak vissza, mi mindent megtett akkor Jahvé a pusztában népéért: az égbõl mannát hullatott, a sziklából vizet fakasztott, népét csodák árán is bevezette az Ígéret Földjére”. S Márk könyvében nem arról olvasunk, hogy Jézus kijelenti: „Én vagyok az Élet Kenyere”, az „Örök Életre Szökellõ Vízforrás”, majd ugyanez a Jézus feltámadásával megnyitja az Örök Élet Kapuját, hogy Egyházát a feltámadás dicsõségébe vezesse? Keresztelõ János tehát az ószövetség ígéreteit jeleníti itt meg az evangélium kezdetén.
Márk az írások kitûnõ ismerõjeként más prófétákat is megszólaltat. Malakiás prófétát, aki így jövendölt: „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse elõttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura (Mal 3,1). Az idézett prófétai sorok az szövetségbõl ismert Úr napjára vonatkoznak. Márk tovább megy, és az ószövetség egy másik könyvébõl is idéz: „Nézd, elõtted küldöm angyalomat, hogy õrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem”(Kiv 23,20). Ez egy utalás az Egyiptomból való kivonulásra. Az ószövetségi szentírás e két idézetével Márk megteremti a folytonosságot az Egyiptomból való Kivonulás és a Jézusban kötött szövetség között. Itt csodálatra méltó az evangélista bibliaismerete.
János teveszõr öltözete nyilvánvalóan Illésre emlékeztet (2 Kir 1,8). Szent Márk Keresztelõt, mint Illés tanítványát mutatja be. Hamarosan Márk az is leírja, hogy az emberek azt tartották, hogy a Messiás eljövetelekor Illés fog visszatérni. Ezt a hitet is egy Malakiás jövendölés alapozta meg: „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielõtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom” (Mal 3,23).
Nem meglepõ tehát, hogy Keresztelõ János alakját nagy tisztelet övezte, a nép kíváncsi volt, vajon nem Illés jött vissza, s akkor a Messiás is eljön? Márk leírja, hogy az embertömegek patakzottak a hegyekbõl a Jordán partjára, hogy felvegyék János keresztségét. De a prófétát is Messiásnak vélték egyesek. János azonban tisztában volt kilétével: Nem én vagyok a Messiás- mondta. De akit hirdetek nektek, Õ az, s annak én a sarúja szíját sem vagyok méltó megoldani.
Mint minden igaz-próféta az írásokban, János is a megtérést hirdeti: akik meg szeretnének változni és tisztulni bûneiktõl, azokat alámeríti. Ez a mosakodás nem kézmosás volt csupán, hanem teljes alámerítés, mely kifejezte a megújulás óhaját. Adventben az egyház is ezt a radikális megtérést hirdeti, ami nem egy szokásos téli templomozásra hív meg, hanem életünk megváltoztatására. Istenhez térésre. Új életvitelre. Gyermekeim, unokáim vallásos nevelésére. Imádságos életre és szeretetre.
Keresztelõ szent János idejében – bizonyos közösségekben – gyakorolták az alámerítkezést, amit János is használt. De János hangsúlyozza: az õ keresztsége és a Jézus keresztsége között különbség van. Õ csak vízzel keresztel, Jézus azonban Szentlélekkel fog keresztelni. Vagyis a Jézus keresztségében Isten újjá teremtett bennünket, nekünk ajándékozva Szentlelkét. Advent folyamán tudatosítsuk keresztségünket.
Gyergyószentmiklós, 2008. december 6.-án.
Baróti László-Sándor
