Te vagy-e a Messiás?
Iz 61, 1-2a. 10-11; Zsolt: Lk 1, 46b-48, 49-50, 53-54; 1 Tessz 5, 16-24; Jn 1, 6-8. 19-28
A Keresztelõ Jánosnak feltett kérdések jól tükrözik azokat a várakozásokat, amelyek szellemében Izraelben várták a Messiás eljövetelét. Egyik másik helyen a Jézust megelõzõ években ez a várakozás türelmetlenségbe torkollt. Keresztelõ Jánosnak akkora tekintélye volt, hogy ezekben a kérdésekben a zsidók hozzá fordultak.
Keresztelõ János idejében várták a Messiást, de nem mindenki ugyanazt a személyt és ugyanazt a Messiást várta. Ezért szögezik Jánosnak a kérdést: „Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk? Illés vagy? Vagy valamelyik próféta? A Messiás-várást az ószövetségi ígéretek táplálták, de azok nem voltak egyértelmûek és pontosak. Némelyek Malakiás próféta jövendöléseiben hittek: „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielõtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Õ újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet (Mal 3,23-24). Mások a Deuteronomium jövendölését várták beteljesedni: „Prófétát támasztok nekik testvéreik körébõl, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s õ mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki” (DT 18,18). A zsidók meg voltak gyõzõdve, hogy a jövendölés a Messiásra vonatkozik, abba azonban nem lehettek biztosak, hogy János-e a Messiás?
Mindezekre a kérdésekre: Te vagy-e a Messiás? Tán Illés vagy? A próféta? János kategorikusan „nemmel” válaszolt. Õ nem volt sem a Messiás, sem Illés, sem a nagy Próféta, Mózes utóda. Õ egyszerûen csak egy hang volt. S amikor küldetésérõl beszél, nem Malakiás könyvébõl, nem is a Deuteronomiumból, hanem Izajás könyvébõl idéz: „Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át” (Iz 40,3). Izajásnál ez a szabadulás meghirdetése és a népnek a Babiloni számkivetésének a végére utalt, amikor visszamehetnek szülõhazájukba. Késõbb az idézett jövendölést a Messiás eljövetelére vonatkoztatták. Keresztelõ János is ebben az értelemben idézi: A Megváltó közel van, õ csak az elõfutára és hirdetõje neki.
Keresztelõ János tagadásai mögött ott díszlik a lényeges állítása is: A Megváltó közel van, bár ti nem ismertétek fel. „De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani”(Jn 1,26). Úgy tûnik, ezekben a pillanatokban még János sem ismeri személyesen, mert csak annyit állít róla, hogy „köztetek van”. Csak miután Jézus felkeresi õt a keresztség végett, ismeri meg János személyesen, s bizonyosodik meg benne, hogy a Messiással találkozott: „Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni (Jn 1,33).
Ez annyit jelent, hogy maga János is ismerte azt, amit mi lelki szárazságnak hívunk. A Messiás eljövetelét meghirdette, még mielõtt õ megismerhette volna. János igazi prófétaként cselekszik: hivatásának él a kételyei között is, mert neki az a fontos, hogy hitet ébresszen az emberekben: „Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa” ( Jn 1,7). János evangéliumában különös hangsúlyt kap a hit: „hogy higgyenek”, stb. A másik figyelemre méltó dolog, hogy János nem a saját személyéhet köti az embereket, hanem figyelmüket afelé irányítja, akit hirdet. Ilyen minden tanúságtétel. Nem feltûnni akarunk, hanem Jézust hirdetjük. Mert az igazság nem mi vagyunk, hanem Krisztus.
Szent János apostol itt különösen hangsúlyozza János alázatosságát „még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani” – mondja. Úgy tûnik, nem volt érdektelen az evangélistának, hogy olvasóinak kiemelje János alázatosságát. Az evangélium olvasása közben észrevehetjük, hogy János tanítványai és késõbb a keresztények között is volt egy olyan tendencia, hogy megfordítsák a szerepeket. János ezért hangsúlyozza: „Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem õ volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,7-9). Majd ugyanennek a könyvnek az 5. fejezetében olvassuk Jézus szavait Jánosról: (János) égõ és világító lámpa volt (Jn 5,35a). János világító lámpa volt, de nem a lámpa adja a világosságot, hanem a tûz. A világosság tehát Krisztus volt, aki a világba jött. Keresztelõ János apja, Zakariás pap tehát nem csalatkozott, amikor így énekelt: „Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr elõtt jársz majd, hogy elõkészítsd útját” (Lk 1,76).
Most, a karácsonyi elõkészületek ideje van. Mindenféle ajándékokat adunk egymásnak. A legnagyobb ajándék és a legtöbb, amit tehetünk mégis az, ha sikerül szeretteinket közelebb vinni ahhoz, aki magát a világ világosságának mondta. Így mi is a Messiás hírnökeivé válhatunk.
Gyergyószentmiklós, 2008. december 14.-én.
Baróti László-Sándor
