Évközi 17. vasárnap (B év)

 
A lakoma a Messiás jelenlétére utal
(2 Kir 4, 42 – 44; Zsolt 144 ( 145 ), 10-11, 15-16, 17-18; Ef4, 1 – 6; Jn 6, 1 – 15)

    A tömeg reagálása a kenyérszaporítás után illõen kifejezi azt a forrongást, ami a Jézus korabeli Palesztinát jellemezte; a zsidók türelmetlenül várták a Messiást: amikor Jézust gyógyítani látták, a nyomába szegültek; János ezt így mondja el: „Nagy tömeg követte, mert látta a csodajeleket és a betegek meggyógyítását.”  A tömegek forrongása nyilván akkor volt a legnagyobb, amikor közeledet a zsidók húsvétja. A múlt béli (Egyiptomból való) szabadulásnak az ünnepe elõképe volt a végleges szabadulásnak is, amit a Messiásnak kellett elhoznia. János azért pontosítja, hogy a húsvét elõtti napokban történt, ami a zsidók nagy ünnepe volt, mert ez a kenyérszaporítási csoda értelmezésének pontosan ez az egyik eleme volt. A következõ vasárnapokban hallani fogjuk, hogy Jézusnak az Élet Kenyerérõl mondott beszédét mennyire inspirálja a húsvéti titok motívuma.
    Pillanatnyilag Jézus a hegy felé vezeti a tömeget: „Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival (Jn 6,3). A hegy Galileában csak szimbolikus jelentéssel bír, mivel a dombok csak néhány száz méterre magasodnak a tenger szintje fölé. János ezzel kétségtelenül azt akarja jelezni, hogy az Izajás próféta által megjövendölt messiási lakoma órája csengetett: „A Seregek Ura minden nemzetnek bõséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erõs színbor” (Iz 25,6). Ennek a messiási lakomára éhezett népnek nyitja meg Jézus annak a jelét, hogy a várva várt nap valóban elérkezett.
    Azzal kezdi, hogy megkérdezi Fülöp apostolt: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” János meg is magyarázza: „Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni”. Itt az evangélista jelzi Jézus elõretudását; de mit akar jelenteni Fülöp apostolnak a próbára tevése? Egy zsidónak, mint amilyen János is volt, ez a kifejezés a pusztai vándorlás nagy kísértését juttatta eszébe. Mert a vándorlást késõbb a választott nép úgy értelmezte, mint próbatételt. A Második Törvény megmagyarázza: „Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem” (8.2). Fülöp pillanatnyilag nem értette meg, hogy Jézus most az õ hitét próbálja meg, s ezért emberi logika szerint válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp” (Jn 6,7). És András kiegészíti: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” (Jn 6, 9).
    Emberi látás szerint az apostolnak igaza volt, de az értelmi megfontolásunkat sokszor felülmúlhatja Isten bölcsessége. Az apostolok látszólag megfeledkeztek Elizeus történetérõl, amit az elsõ olvasmányunkban hallottunk ma. A próféta szolgája szintén kevesellte a kenyeret száz ember éhségének csillapítására. De Elizeus másként vélekedett, ezért az emberek ettek is, a kenyérbõl maradt is. Jézus is úgy tesz, mint Elizeus próféta, csak annyit mond: „Telepítsétek le az embereket!” De vajon miért jegyezte meg Jénos apostol, hogy „Azon a részen sok fû volt?” Mert ezzel is érzékeltetni akarta, hogy Jézus a Jó Pásztor dús legelõre vezette nyáját?” Ha így van, egy újabb messiási képet használ az evangélista, a Jó Pásztorét. „Csak a férfiak voltak szám szerint ötezren” voltak – folytatja az evangélista. Valamennyi evangélista kiemeli az aránytalanságot az öt kenyér és az ötezer ember között. Az aránytalanság a messiási idõk bõségére utalnak.
    Itt János hangot vált:„Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek.” Itt könnyen felfedezhetjük az Eucharisztia alapításának a szavait. János nem beszéli el az Oltáriszentség alapítását (helyette a lábmosást írja le); itt azonban nyíltan utal arra, hogy olvasói azonnal megértik, hogy a kenyérszaporítás csodája elõképe és jele az Eucharisztiának, amit Jézus feltámadása óta minden vasárnap ünnepeltek a tanítványok.


Gyergyószentmiklós, 2009. júl. 20-án


Baróti László-Sándor

Támogatók

 

 

Látogatók

Oldalainkat 59 vendég és 0 tag böngészi

© Gyergyói Örmények
ASOCIATIA ARMEANO CATOLICA GHEORGHENI,
IBAN: RO84BTRL02101205M63124XX,
adószám: 25306308

Free Joomla! template by L.THEME